Fb. bejegyzésem a kormánypárti médiafölény elvi megkerülhetőségéről

Veiszer Alinda Bridge generáció c. könyvéből mindenki megtudhatja,

hogy mennyire csak saját tehetségtelenségüket demonstrálják azok, akik a kormány nyomasztó média - fölényéről, az e miatti eszköztelenségükről siránkoznak. Ha valóban lenne sok olyan mondandójuk, amire a közönség (különösen a fiatal netező réteg) "vevő", akkor könnyen találhatnak mindenki által elérhető médiumot (Ustream) , amit olcsón fel tudnának használni. Futótűzként tudna terjedni a látogatottságuk.

A kialakult politikai helyzet magyarázata

A kormánybarátsággal nem gyanúsítható GKI legújabb jelentését így foglalja össze:
"Decemberben folytatódott a GKI-Erste konjunktúra-index értékének szinte egész évben folyamatos, látványos emelkedése. A GKI által, az EU támogatásával végzett felmérés szerint az év végére több mint egy évtizede nem látott optimizmus uralkodott el Magyarországon".

Teljesen közömbös, hogy ennek a helyzetnek az előállítása mennyiben a kormányzat sorozatos blöffjeinek eredménye. Az is, hogy ennek az árát később keményen meg kell-e fizetni. Ha mind az üzleti köröket, mind a lakosságot 2013-ban sikerült arról meggyőzni, hogy ebből az egész új rendszerből lehet valami, az a korábbi kétkedők, bizonytalanok nagyobbik részét eltántorítja a változás akarásától. Akár úgy, hogy megbarátkoznak a folytatás gondolatával, akár úgy, hogy továbbra is kivárnak.

Mind az ellenzéki politika, mind a változást akaró civil értelmiségiek számára axióma volt az, hogy a NER nem csak csődhöz vezet, hanem már csődben is van. Ezért a választók tömegeitől közelesen a rendszerrel való szembefordulást vártak. Ennek elmaradásáért - sokszor alapos okkal - a különféle ellenzékiek az Orbán - rendszer választási manipulációin túl egymást okolták - okolják. Holott a valódi első számú ok a több, mint egy évtizede nem látott gazdasági optimizmus eluralkodása.

Mindez természetesen nem teszi tárgytalanná a különféle politikai színárnyalatú gazdasági elemzők borúlátó jövendöléseit. Csak úgy látszik, hogy azok bekövetkezte időben egyre inkább kitolódik. S ez alapvetően kihat a 2014 tavaszi választások kimenetelére. S noha egy később bekövetkező gazdasági csődnek bizonyosan lesznek politikai következményei is, azok jellegéről, lehetséges forgatókönyveiről nem árt már ma elkezdeni gondolkodni azoknak, akik ehhez erőt éreznek magukban.

Ásotthalom csak felkiáltójel

Felkiáltójel, felhíva a figyelmet, hogy milyen országban és milyen politikai rendszerben élünk a rendszerváltás óta. Tekintsünk most el a 2010 utáni változásoktól, amelyek lényegesek ugyan, de a meggondolásokat csak néhány érzékeny, első közelítésben elhagyható ponton érintik.

Az 1990 utáni fordulat egyik lényeges tartóeleme a decentralizáció volt két vonatkozásban is. Az egyik az önkormányzatiság, a másik, hogy az országgyűlési választásokban a terület elv nagy szerepet kapott. Ez volt meghatározó tényező az ország pártosodásában, illetve annak alakulásában is.

Adottságnak tekinthető, hogy egy ilyen rendszerben minden egyes településen elkülöníthető egyrészt a helyben lakóknak az a kisebb- nagyobb köre, akiknek a javak elosztásán túl is vannak olyan érdekei, aminek befolyásolásában a helyi vezetésnek szerepe van, másrészt, akik hajlandók aktív szerepet vállalni a helyi közéletben. Az ilyen személyek száma településenként változó, de - a migrációt és a demográfiai változásokat nem tekintve - egyben állandó is. Ebből következik, hogy mindenütt kialakul a helyi viszonyokban befolyásosnak tekinthető csoport (izlés kérdése, hogy helyi elitnek nevezzük-e, vagy sem). Ha országos pártok a településen jelen akarnak lenni, ebből a csoportból kell tagokat vagy legalábbis kontakt - személyeket toborozniuk. Ez egyben meghatározza, hogy egy oda - vissza kapcsolat jön létre: aki közvetíti helyben egy párt érdekeit, annak az érdekeit a pártnak is támogatnia kell. E nélkül a kapcsolat nem állandósulhat.

A helyi befolyásos csoport lehet összetartó, de lehet különböző mértékben megosztott, konfliktusos is. Ha azonban valóban működik egy országban a politikai váltógazdaság, akkor a helyi befolyásos csoport hangadóinak arra a belátásra kell jutnia, hogy jobban járnak, ha valamilyen módon kiegyeznek egymással. A más szempontból kárhoztatott helyi elit - kiszolgáltatott lakosság ellentétpárnak, illetve a mutyiknak, "70-30-as megosztás"-nak itt található meg az objektív alapja.

Ha a kérdést a másik oldaláról nézzük, ez azt jelenti, hogy országos lefedettségű csak olyan párt lehet, amely tudomásul veszi, hogy tagsága, kontakt személyei olyanok, amilyeneket helyben talál a települések befolyásos csoportjaiból, továbbá, amely nyújtani is hajlandó nekik valamit (érdekkijárás, pozíciók, kapcsolati rendszer stb.) Ezekben a pártokban kulcsszerephez jutnak azok a felsőbb vezetők, akik az országos hálózatot (és azon belül a helyi exponenseket) ismerik és mozgatni tudják. A pártok számára ugyan kiemelkedő szerepük van a választási időszakoknak, de ezek megfelelő abszolválásának feltétele a folyamatosság egy valamiféle szintje. Erre -mint láttuk - 2000 után már csak két párt volt képes.

Mivel a mediatizált tömegdemokrácia korában élünk, a közhangulat adott esetben átcsaphat az országos lefedettségű pártok rögzült struktúráin. De akkor is egy korábban gyökértelen párt kampányának valamilyen technikával meg kell találnia a módot a lokális aprómunkára, különösen, ha netán utána kormányozni is akar.

Itt kell kitérni arra a változásra, amit a 2010 után kiépített rendszer hozott a korábbi magyar világba. A hatalom a decentralizált helyett helyett egy szigorúan centralizált rendszer kiépítésére tett kísérletet. A helyi elitek egy részét inkorporálta, másik részét a maga által önkényesen helyzetbe hozott és/vagy odatelepített delegált elitre cserélte fel. Ezzel az ország - hatásfokra nem néző - napi működtetését meg tudta oldani és ha nem növekszik nagyra az ellene való indulat, akkor így nekifuthat mind az országgyűlési, mind a helyi választásoknak. De ha a tömeges elégedetlenség a felülről kiépített rendszert bármikor elsodorná, egy új rendszernek ismét csak szembe kell néznie a lokalitások Magyarországa fent jelzett sajátosságaival. S az ásotthalmi időközi polgármester-választás csak hangos jelzés arról, mi történik, ha az ellenzékben nem található országos lefedettségű, a lokális befolyásos csoportokkal (ahol egyáltalán vannak ilyenek) kapcsolódni tudó párt.

Fb. hozzászólásaim egy lehetséges kormányváltás borús kilátásairól

Nagyonis le kéne váltani a kormányt. De ahogy halad az idő, az ember egyre borúsabban látja azt, ami utána következhetne.

Az ellenzéki politikusok rövidlátóak és tehetségtelenek, az ellenzéki értelmiségiek idealisták és maximalisták, rengeteg ember nem látja be, hogy Orbánék katasztrófa - politikát folytatnak, az itthon maradó fiatalok elitellenesek és nagy részük bedől a szélsőjobbnak, a gazdaság és az intézményrendszer annyira leromlott, hogy igen hosszú, nyugodt idő kéne a regenerálódásához.

Fb. bejegyzésem az Orbán - rendszer működési logikájáról

 Ez a rendszer lényege. Mindent centralizál, monopolizál, utána kegyenceknek adja ki, de bármikor visszaveheti. A lyukakban meg mindenki csinál, amit tud, de éppen mert illegális vagy féllegális, ott lebeg a feje fölött, hogy meghurcolják, megbüntetik érte, ha valami másért kihúzza a gyufát.

Fb. bejegyzésem a magyar elemzők vakságáról

Vakság a nemzetközi környezettel kapcsolatban

A közelmúltban jobbnál jobb elemzések hangzottak el, illetve kerültek kinyomtatásra az Orbán rendszer mibenlétéről, működésmódjáról, az ellenzék gyengeségéről és a társadalom tehetetlenségéről. Közös gyengeségük azonban, hogy egy szót se ejtenek arról a geopolitikai térről, amiben Magyarország van, valamint a világgazdaság és a világpolitika lehetséges mozgásairól. Így rejtve marad, hogy egy konfliktuskereső, az autarkia elemi feltételeit nélkülöző, de autarkiára törekvő kis ország rendszere milyen külső hatások kereszttüzébe kerülhet és ilyen körülmények között meddig fenntartható.

Fb. bejegyzésem arról, hogy a "szociális gondolat" határozná meg a magyar választó magatartását?

Az utóbbi 100 évben a legtöbb új virulens politikai irányzat valamilyen módon a maga által értelmezett szociális gondolat köré szerveződött. Igaz ez a kommunista mozgalomra csakúgy, mint az olasz fasizmusra vagy a német nácizmusra, valamint a háború után a német konzervatív szociális piacgazdaságra és a szociáldemokrata ihletésű jóléti államra is. Nem meglepő, ha a számos egzisztenciális megrázkódtatáson átesett mai magyar választó is e gondolatkör mentén keresgél a politikai alternatívák között.
Kínálkozik egy olyan magyarázat, hogy az idősebb generációból nem kevesen ezt az MSZP politikájában, szóhasználatában, a középgeneráció zöme a Fidesz populizmusában, a fiatalok pedig a Jobbik általános elitellenességében, forradalminak tűnő gesztusaiban vélik megtalálni számukra vonzó formában a szociális gondolatot. A sok határozatlan szintén e tematika körül forog, de egyik ajánlatot sem találja meggyőzőnek, ezért nem akar köztük választani. A kis pártok pedig azért nem tudnak sok szavazót megmozgatni, mert komplex agendájuk nem elég karakterisztikus szociális vonatkozásban.

Fb. bejegyzésem az értelmiségiekről és az MSZP-ről

Miért Mesterházy van az értelmiségiek célkeresztjében?

Miért nem azt veszik észre, hogy az MSZP úgy a legnagyobb ellenzéki párt, hogy a szavazóinak zöme olyan korú, hogy eszmélt a Kádár - korszakban? Ez nem fontosabb, mint az elnök személye?

Fb.bejegyzésem a "közös" ellenzéki okt. 23.-i megemlékezés következményeiről egy hónap elteltével

Egy hónapja ünnepelte közösen az ellenzék okt.23.-át

Egy hónap elég rálátást ad a következmények számbavételére
-Bebizonyosodott azok igaza, akik korábban ózkodtak pártokat engedni közös színpadra a nemzeti ünnepeken rendezett közös demonstrációkon. A pártvezetők színpadon létüket nem bírták nem szépségversenynek felfogni.
-A Mesterházy ellen skandálva tüntetők történelmi tettet hajtottak végre. Bebizonyították, hogy nem csak a vezető politikusok nem képesek a teljes ellenzéki egység megvalósítására, hanem leginkább elkötelezett híveik is vonzódnak a konfliktushoz "házon belül".
-A történtek után (ha nem is egyenes következményeként) a közvéleménykutatásokon érdemben nem nőtt az összesített ellenzéki szavazók száma a választások közeledtével sem.

Fb. hozzászólásom arról, hogy az átlagpolgárnak nem kell állásfoglalnia wikileaks - ügyben.

Julian Assange: A letiltott önéletrajz

www.konyvgalaxis.hu

Nem értem, hogy az átlagpógárnak miért kellene állást foglalnia pro, vagy kontra. A világ folyásához az is hozzá tartozik, hogy kell titkos diplomácia és az is, hogy ez ne legyen bombabiztos - mert visszaélnek vele. Mindenki a saját belátása szerint és felelősségével..

Fb. hozzászólásom arról, hogy miért nyerte meg a jobboldal az "emlékezetpolitikai" háborút

Magát az "emlékezetpolitikai" háborút a jobboldal már évekkel ezelőtt megnyerte, mert gátlástalan hazugságoktól, rágalmaktól, zsigerekre játszástól, inkoherenciától, időpontok és témák összekeverésétől se riad vissza, belső vitákat meg nem folytat. Ezzel se nem lehet, se nem szabad versenyezni

Fb. bejegyzésem arról, hogy mivel nullázták le magukat politikailag az ellenzéki civil mozgalmak

Mivel nullázták le magukat politikailag az ellenzéki civil mozgalmak?

Egyszerű a válasz: a politikus- és politikaellenességükkel. A "Nem tetszik a rendszer!" közös minimumnak elég volt, kormányprogramnak kevés. Nem alkalmas önálló pártalakításra, hiszen létező ellenzéki pártok is mondták ugyanezt. Akik a civilek közül vezetőként végülis csatlakoztak az Együtt14-hez, eleinte úgy tették, mint ha a fogukat húzták volna. De ha lassan bele is szoktak a politikába, akiket politikusellenességre neveltek, nem jöttek utánuk.

Fb. bejegyzésem arról, hogy az EU és az Erostat rigiditása is elősegíti a magyar kór terjedését

Azért az EU és az Eurostat rugalmatlansága is elősegíti a magyar kór terjedését

http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/339692_forbes_meg_kell_akadalyozni_hogy_lengyelorszag_egy

• Ahol van magánnyugdíj - pillér, ahová a nyugdíjjárulék egy részét be lehet (kell) fizetni, ott elmarad egy bizonyos állami bevétel, ami a költségvetés későbbi kifizetéseinek csökkentésével jár. Ha ezzel az összeggel az EU megemelte volna a 3%-os hiányplafont (minthogy virtuális megtakarításrol, nem pedig elköltött pénzről van szó), esetleg el lehetett volna kerülni a magánpénztárak lenyúlását. De ezt a könyveléstechnikai lépést az EU nem volt és ma sem hajlandó megtenni. Inkább sokkal súlyosabb gazdasági és politikai következményeket vállal.

Fb. hozzászólásom arról, hogy 2014 ellenzéke a revansot képviseli

 Mesterházy államtitkár és frakcióvezető, Bajnai miniszter és miniszterelnök, Gyurcsány pártelnök és miniszterelnök volt volt 2010 előtt. Akármit mondanak, ez a választás most a revansról szól, ha ők vannak az élen. Ha a revans nem sikerül, akkor új lapot kell nyitni az ellenzéki politizálásban és elfelejteni, hogy mi volt 2010 előtt.

 Pontosítok: A fentiek nem vonatkoznak arra az esetre, ha az ellenzék nyilvánvalóan megnyeri a választásokat, de a hatalom valahogyan elcsalja az eredményt.

Fb. bejegyzésem az euroatlanti viszonyokról

Euroatlanti viszonyok

A "lehallgatási" és a wikileaks ügyek tartós feszültséget okoznak az Óceán két partja között. Azt mindenki tudta, hogy a II. Világháború óta Európa az USA katonai és gazdasági védőszárnyai alatt élt. Ezt a hidegháborús nemzedékek elfogadták, sőt létalapjuknak tartották. A gaullista kísérlet az önállóság fokozására nem talált követőkre, sőt, a bretton-woodsi nemzetközileg szabályozott viszony helyére egy nemzeti valutának, a dollárnak való alávettetés réven a függés még fokozódott is. Európa gazdasági és szociális fejlődése miatt azonban mindez a partnerség hangoztatásának közepette történt.
A világ eseményei hol a centripetális tendenciákat (l. nemzetközi terrorizmus), hol a centrifugálisakat (az USA nemzetközi katonai kalandjaiban részt nem vétel) erősítették. A 2008-as nemzetközi pénzügyi válság első szakasza a fokozott nemzetközi koordinációt tette nélkülözhetetlenné mind az európai partnerek, mind a közéjük felnőtt nagy nemzetközi erő, Kína között. A válság elhúzódására azonban az USA mindinkább unilaterálisan, saját gazdasági és politikai érdekeit követve tett újabb lépéseket. Ez önmagában feszültségforrás és ezt tette nyílttá az az önérzeti - bizalmi válság is, ami az USA információszerzési praxisának lelepleződésével járt.
A világ katonai, gazdasági és politikai újrarendeződésének nincsenek meg a feltételei. Az USA koordinativ vezető pozíciója nem nélkülözhető. Viszont az a mód, ahogy ezt a Világháború óta az USA gyakorolta és korábban a többiek is elfogadták, a mai generációk szempontjából sem  indokoltnak, sem elfogadhatónak nem tűnik. Ez egyaránt vonatkozik a nemzeti kormányokra,  a különféle integrációs szervezetekre  és - talán leginkább - választópolgáraikra. Ennek ellenére az alapvető újrarendezés lehetetlen voltán túl még a megbízhatóbb, szabályozottabb és a felek által számon is kérhető eljárásmód kialakítására sincsenek meg sem az objektív, sem a szubjektív feltételek.
Mihez vezethet ez? Máshoz aligha, mint a sorozatosan felvetődő kérdések ad hoc, inkoherens felszíni "megoldásához" , esetenként több figyelemre és tapintatra a stílust illetően és a radikalizmusukkal hol itt, hol ott jelentkező renitensek valamiféle leszerelését, vagy legalább ennek kísérletét. A lényeget tekintve pedig a fokozódó bizonytalansághoz és bizalmatlansághoz - ésszerű alternatíva nélkül. Várva az újabb külső (netán belső) kihívásokra...

Két Fb. hozzászólásom arról, hogy mi nyithatja ki a többség szemét Magyarországon

• Szokás azt mondani, hogy orbánék propagandafölényben vannak. Annyiban igen, hogy a kezükben van szinte az egész tömegfogyasztású média és éberen figyelnek minden mozgást az országban. Maguk a propagandaeszközeik azonban ócskák és sablonosak. Amíg nincsenek veszélyben, ez megy. De ha egyszer tényleg veszélybe kerülnek, kártyavárként omlik össze az egész konstrukciójuk.

  
  
• 
  

  
  
• 

  Szerintem nem ott. Ha beáll a gazdasági krízis, azt nem tudják kezelni, ha pedig zajlás indul az európai politikában és Orbán rosszul lép, akkor vége. Ez a két dolog nyithatja fel a többség szemét. Az ellenzéki kampány erre láthatólag nem képes.

Fb. bejegyzésem arról, hogy mi ma a célbavehető ellenzéki kampámymodel? 2002 vagy 2006?

Mi a célbevehető model? 2002 vagy 2006?

Orbánt első miniszterelnökségét követően kétszer legyőzte választásokon az ellenzék. Egyszer egy hangsúlyozottan nem politikus, úriember-szabású Medgyessyvel, mint jelölttel, egyszer pedig egy "ellen-Orbánnal", Gyurcsánnyal. Jelenleg nincs megnevezett közös ellenjelölt, illetve kettő is van, ami választási szempontból értelmezhetetlen. Nem lehet azonosítani az 1994-es helyzettel sem, amikor az MSZP-nek nem volt hivatalos jelöltje, mert akkor lavinaszerű volt a szavazók odaáramlása.
Ha a közvéleménykutatások hónapokig nem igazolják vissza a jelenlegi konstrukciót, akkor lehetséges váltás és közös jelölt állítása. De ha erre kívülről akarják az együttműködöket rászorítani, az erősen kontraproduktív. Maguknak kell ilyen belátásra jutni. A 2006-os "ellen -.Orbán" konstrukció teljesen esélytelen, egyrészt mert nincs ilyen potenciális figura, másrészt, mert erre csak nagyon kevés választó vevő. Marad a 2002-es "szakember - úriember" megoldás, amire talán nem zéró elemű halmaz a belföldön és külföldön ismert és elismert jelölhető személyek száma. De magát a személyt az MSZP-nak kell megtalálnia. Más kérdés, hogy egy ilyen miniszterelnökjelölt tud-e győzni. Ez nagymértékben függ attól, hogy mit csinál a választásokig Orbán és milyen a lapjárása. De ha egy közös jelölt - egy többé- vagy kevésbé megkérdőjelezhető tisztaságú - választáson alul maradna, akkor is nyilvánvalóvá válna hivatalosan is, hogy nem egy Magyarország van, hanem kettő.

Fb. bejegyzésem arról, hogy mi várható okt.24.-én az "ellenzéki oldalon"?

Mi várható ma az "ellenzéki oldalon"?

Az MSZP, ha valóban párt (és az eddigiek erről kevés kétséget hagynak), akkor összehívja az illetékes testületét és hivatalos döntést hoz a tegnapiak után a további teendőkkel kapcsolatban. Feltéve, hogy nem következik be a pártban politikai fordulat, az azt jelenti, hogy a választásokig ez már semmilyen körülmények között nem fog megváltozni. Az "összefogás" tematika, mint nyomásgyakorlási eszköz ezzel okafogyottá válik.
Részben politikai intelligencia, részben pedig pozíció kérdése, hogy ezen a térfélen ki hagy fel a riválisok cégérezésével (a továbbiakban negligálva őket) és kinek létkérdés a másik potenciális szavazatainak elhódítani akarása. Egy azonban előre látható. Hogy ha senki se tér ki a csirkejáték elöl az utolsó pillanatban, akkor csak vereség következhet és utána egymás okolása. Vagyis a magyar "baloldal" - ha késve is - követi a "lengyel utat".

Fb. hozzászólásom a "kisebbik rossz" fogalmáról és a generációkról

Az idősebb nemzedék túl jól ismeri a kisebbik rossz fogalmát, a középgeneráció most tanulja, a fiataloktól viszont ez tökéletesen idegen. Ők hallani se akarnak ilyesmit, noha ténylegesen teszik is: mennek külföldre élni.

Fb. bejegyzésem Illetékes Elvtársról

Illetékes Elvtárs

Azért volt anno telitalálat a kabaréban, mert egy kínosan személytelen korban minden hülyeségért magára vette és agresszíven képviselte a felelősséget. Ma az ellenkező végletnél tartunk. A mai I.E. európaszerte hirdeti, hogy az intézményes megoldások helyett a személyesség ideje jött el. Ezért féltékenyen vigyáz arra, hogy semmi szerinte fontos dolog másvalaki - akár saját alvezére - nevéhez ne kötődjön. Egyes témákat meg még külön is a nevére vesz. Ezért siralmas és reménytelen látványos kudarcok esetén a próbálkozás maga helyett bűnbak állítására - hacsak nem az ellenség keze a bűnbak.

Fb. hozzászólásom arról, hogy mi történt egy év alatt a magyar ellenzékben

Kedves Lendvai L. Ferenc, Bajnai egy Milla által rendezett naggyűlésen lépett színre. Annak az illúziónak volt - velünk együtt - a foglya, hogy a pártok megjelenése ellen tiltakozó civilek önálló szavazói tömb, amely a zászlóbontással jelentősen bővülhet. Ezt látszottak igazolni az első közvéleménykutatások is. A későbbiek azonban ezt nem támasztották alá. A civil mozgalmakból megdöbbentően kevesen vállalták, hogy aktív politikussá váljanak. Az LMP Bajnai színrelépésével szakadt, csatlakozott Bajnaihoz az a rész, amelyik komolyan gondolta Orbán leváltásának szükségességét. Ők vállalják a politikusi szerepet, de jelentős számú szavazót nem hoztak magukkal. Menet közben kiderült, hogy a civil tüntetések résztvevői valójában mindig is tudatos ellenzékiek voltak, csak az adott pártkínálattal kapcsolatban voltak fenntartásaik. De - jobb híján - egyik vagy másik ellenzéki pártra eleve hajlandóak lettek volna szavazni. Ez van az emlegetett "visszaáramlás" mögött is. Itt állunk tehát a kampányban változatlanul a nélkül, hogy az Orbán távozását kívánó potenciális szavazók megtalálták volna azt a pártot, ami mögé felsorakoznának. Üdv. S.B.

Fb. bejegyzésem : Egy döbbenetesen aktuális Petőfi - versrészlet

A magyar ellenzéki politika és közönsége

Kár vesződni a helyzet leírásával. Inkább menjünk vissza vagy 170 évet és transzponáljuk azt, amit Petőfi a színészetről akkor megfogalmazott:

Kenyért keresni színészek leszünk,
Nem a művészet szent szerelmiből,
S haladni nincsen semmi ösztönünk.
"Pártolj, közönség, és majd haladunk,"
Mond a szinész: és az meg így felel:
"Haladjatok, majd aztán pártolunk;"
És végre mind a kettő elmarad.
Nem is hiszem, hogy a szinészetet
Becsülni fogják, míg ez befogad
Minden bitangot, gaz sehonnait,
Kik a világnak söpredékei,
S itten keresnek biztos menhelyet.
Barátom, ez fájt énnekem s neked,
Ez keseríte minket annyira.
Az isten adja, hogy minél előbb
Akképpen álljon szinmüvészetünk,
Amint valóban kéne állnia.

Fb. bejegyzésem a politizálásról - főként kampány idején

Lányomnak mondom, menyem értsen róla

A tőzsdézés alapszabálya: nem azt kell eltalálni, hogy mik a fundamentális trendek, hanem azt, hogy a többi tőzsdéző mit fog csinálni a közeli napokban.

Egy Fb. bejegyzésem az USA republikánusok kockázatos játékáról

Az USA republikánusok kockázatosan játszanak

Egy ideológikus és szegényellenes politikai álláspont kedvéért idéztek elő rendkívüli költségvetési helyzetet, amely rengeteg közszolga jövedelmét teszi kifizethetetlenné. Minthogy a közvélemény többsége láthatólag nem áll mögöttük, a helyzet kiélezésével a tradicionális kétpárti váltógazdaság fennmaradása is kétségessé válhat.

Egy Fb. hozzászólásom az "Alaptörvény" legitimitásáról

A zalaptörvénnyel kapcsolatos véleménykülönbséget nem értem. Odáig igen, hogy az ellenzéki pártok bojkottálták annak vitáját. De ha elfogadását alkotmányellenesnek tartották, akkor nem lett volna szabad visszatérni a parlamentbe. Akkor a továbbiakban az csonka parlamentként fogadta volna el a törvényeket. Szerintem ez lett volna a következetes ellenzéki politika.Ha viszont visszatértek, az egy fajta passzív legitimáció. Ettől kezdve nincs alapja, hogy ugyanez az ellenzék jogilag nem létezőnek tekintse.

Az okos Dr. Utólagok

Egyre több okos írás jelenik meg az Orbán rendszerrel szembeni követendő pártpolitikáról és értelmiségi magatartásról. Közös lényegük az értelmiség önostorozása és a politikusok egymást ostorozása. Mintha álomból most ébredtek volna föl. Való igaz, hogy mából visszanézve méltán állapítható meg, hogy 2010 óta mind a politikai ellenzék, mind az orbánizmussal szemben állók hibás, eredménytelen harcmodort választottak. Ez azonban utólag nem korrigálható. Ma már nem pótolhatóak az akkor mulasztottak, így azok a mára nézve használhatatlan tanácsok. Azt kell(ene) kitalálni, hogy ma mi tehető meg egy ellenzéki választási siker érdekében. Olyan dolgok, amit a kitalálója, felismerője ma önállóan meg is tesz. Nem pedig fumigálni azt, amivel a másik ellenzéki próbálkozik.

A magyar választó elbulvárosodása - és ennek következményei

A magyar szavazó mentalitása, reakciómódja megváltozott a 90-es évek óta. Az ok nem a Fidesz pr, hanem a bulvár és a kereskedelmi tévék fogyasztásának dominánssá válása. Az Orbán - Habony duó csak felismerte az így kínálkozó lehetőséget, azt maximálisan kihasználja, hozzákeverve egy adagot a szélsőjobb mitológiájából és frazeológiájából. Az ellenzék meg beragadt a korábbi társadalomképben, információterjedési modelben stb.és erre próbálna építkezni - eredménytelenül. A politizáló közönségnek, véleménymondóknak meg még távolabb áll az elképzelése a valóságostól abban, hogy mi befolyásolja a választók részvételi és szavazói döntéseit és mi nem. Az azonban még kérdéses, hogy egy esetleg bekövetkező sokkhatás milyen következményekkel járhat.

Magyarországon a helyzet változatlan

Megrekedtünk azon a ponton, hogy van, aki felismeri a következő választások népszavazás jellegét, van, aki önérvényesítési késztetésből, van, aki gyanús politikai és pénzügyi háttérrel önálló indulásra készül a választásokon. Az ellenzéki megállapodás résztvevőinek pedig változatlanul nem sikerült megtalálni azt a hangot, amelyikkel el tudná vinni a többséget az urnákhoz Orbán leváltása érdekében. A tematizálási versenyt is a jelenlegi kormányerők dominálják ez idő szerint.
A külföld, ezen belül az Unió - részben tudható, részben nem ismert okokból - jelenleg jobbára hallgat Magyarországról.
Változatlanul érvényes a kérdés: Mondd, mit érlel...?

Fb. bejegyzésem arról, hogy mit kellene mondania magáról az ellenzéknek

Az ellenzék győzelme nem maga a kilábalás, de előfeltétele a kilábalásnak

Ezt a viszonylag egyszerű mondatot nem képes kimondani magáról az ellenzék. Pedig igaz. Ezt pár hónap alatt meg lehet érttetni a választókkal. És talán lecsendesítené a nagyokos megmondóembereket is, akik hol maximalista igényekkel bombázzák őket, hol a reménytelenséget terjesztik. Ráadásul ez az ígéret nem becsapás: megvéd az alaptalan várakozások miatti csalódástól is. Csak bátorság kellene a kimondásához.

Fb. hozzászólásom egy cikkhez, amely egyébként kritikai hajlandóságú ellenzékiek hallgatásáról szól

Aktuális pesti átok: védjen meg téged a TGM! Szándéka szerint megmagyarázza, hogy számos kritikus ellenzéki miért jut a körülmények hatalma következtében arra a belátásra, hogy olyan ellenzéket kell elfogadnia, amilyen van. De nem bírja végig tartani magát az elhatározott mondandójához és mégiscsak megkapják a megvédettek a virtigli TGM-féle lesújtó véleményt.

Fb.bejegyzésem: Gyurcsány szándékosan elfogadhatatlan ultimátuma - mi végre?

Gyurcsány szándékosan elfogadhatatlan ultimátuma - mi végre?

A javaslat arról szól, hogy az ellenzéki pártok mindent kezdjenek elölről. (http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=674245) Tudván tudja, hogy ennek esélye sincs. Ezzel feljogosítja magukat, hogy önálló jelöltállításba és kampányba kezdjenek. A potenciális ellenzéki szavazók meg lesznek zavarodva: akkor most vannak közös egyéni jelöltek, vagy nincsenek? Valakire haragudni fognak ezért a helyzetért. Sokkal többen Gyurcsányra, mint ahányan neki adnak igazat.

A dolgoknak meg van azonban a maguk logikája. Gyurcsányék külön indulása kihívás a Mesterházy - Bajnai megállapodás számára. Ez vagy a vártnál jobb munkára, kampányolásra serkenti őket, vagy zűrzavart és kapkodást hoz. Az előbbi esetben fokozatosan javulni fognak a közvéleménykutatási eredményeik és Gyurcsány marginalizálódik. Az utóbbi esetben a káosz fokozódik az ellenzékben és a Fidesz fölénye válik egyértelművé. Még a választások előtt kampány helyett bűnbakkeresés fog folyni ellenzéki oldalon.

Nem látok az ellenzéki politikusok fejébe. Akkora bornírtságot azonban nem vagyok képes feltételezni róluk, hogy egy újraválasztott Orbán - Jobbik többség esetén a parlamenti munkában látnak politikai lehetőségeket. De akkor mi végre ez az egész cécó?

Fb. hozzászólásom az MSZP hajdani akciójáról Szili elnöki jelölésével kapcsolatban

 Ha már Szili - effektus, akkor érdemes visszamenni az alapesethez. Ma már kimondhatjuk: a főszereplő Toller László volt. Ő volt az, aki megbuktatta az MSZP - vezetés eredeti me-jelöltjét, Kiss Pétert és a váratlanság homályából pártkongresszusi döntéssel a székbe segítette Gyurcsány Ferencet. Az általa oda segített Gyurcsányban csalódott, mert ő más politikai vonalat vitt, mint amit Toller remélt tőle. Rajta akart elégtételt venni Toller Szili ke-vé tételével és ugyanazt a pártkongresszusos módszert használta. Úgy gondolta, akciójához fog kapni segítséget jobbról. Nem kapott, a kísérlet megbukott. Nem tudom, most mi zajlik az MSZP berkeiben, így nem tudom megmondani, hogy a pártkongresszus eszközül használatán túl fennáll-e az analógia, avagy sem.

Mi abszurd Abszurdisztánban?

A normalitás az abszurd. Mégis sok ember kényszeresen ragaszkodik ahhoz, hogy az őt körülvevő világot a normalitás világaként érzékelje és akár méltatlankodik valamin, akár beletörődik, megmarad az egyes jelenségek szintjén. A politikai ellenzék is pulzál az egész rendszer negatív minősítése és az egyes jelenségek normalitás alapján való megítélése között. A rendszer emberei szürrealista szövegeikkel kikezdhetetlennek mutatkoznak a nyilvános kommunikációban. Kevés az esély, hogy a választásokig hátralevő időben az ellenzék soraiban rátaláljon arra az abszurd hangvételre, amely nagy tömegekben felkelti az "aha" érzést és kimozdítja őket bénultságukból.

Fb. bejegyzésem a bizalom szerepéről a mai magyar ellenzéki politizálásban

Bizalom

A bizalom az, ami az egész ciklus során a hiánycikk a polgárok körében a demokratikus ellenzék körül. Vonatkozik ez az MSZP-re, az LMP-re és minden más formációra. Ezt láthatólag az ellenzéki politikai boszorkánykonyhák körül sertepertélők nem érzékelik, vagy legalábbis nem látszanak érteni. Feltehető, hogy aki közel van ehhez a világhoz, az a választási törvények által együttműködésre ítélt többi ellenzéki formációnál (alkalmasint időnként a sajátjánál is), lépten - nyomon tapasztal is a bizalmatlanságra nyomós okot adó jelenségeket. Ám ha ezeket óvatlanul a nyilvánosság elé viszi, az eredmény nem lehet más, mint a politikai osztály további hitelvesztése, mivel minden váratlant sokan, sokféleképpen eleve rosszra magyaráznak. Aki tehát nem népszavazásban, hanem demokratikus pártvetélkedésben gondolkodik, vagy netán egy vesztes választás utáni későbbi pozícióra spekulál, az teljesen el van tájolva. Ugyan meg fogja ezért kapni megérdemelt büntetését - de sajnos az ellenzéki érzelmű lakosság kontójára. Bizalmat csak az kaphat és az is érdemel, aki tetteivel és szavaival folyamatosan azt demonstrálja, hogy mindent, a szó szoros értelmében mindent alárendel a jelenlegi rendszer leváltásának. Mert ezért megy - ha megy - elegendő választópolgár szavazni, ha az urnákhoz lehet járulni. Ha bízik abban, hogy ez sikerülhet.

Fb. bejegyzésem a politikusok hibás memóriájáról a devizaalapú hitelek kérdésében.

Hibás memóriák

Melyik politikus úr és hölgy emlékszik arra, hogy amikor a devizaalapú hiteleket bevezették, minden politikus azt ígérte, hogy hamarosan EU tagok leszünk és azt követően közelesen belépünk az euro-zónába?

Fb. bejegyzésem arról, ha jövőre a választók hit és illúzió nélkül is leváltják a kormányt

Hit és illúziók nélkül

Ha összeáll is egy közös ellenzéki tábor a következő választásokra, az már bizonyosnak tekinthető, hogy ezt nem a csodavárás és lelkesedés fogja kísérni. Ha ennek ellenére mégis megnyerné a választásokat, az a jelenlegi rezsim leváltási szándékának köszönhetné, nem a vele kapcsolatos nagy várakozásoknak.Ez bizonyos mértékig kifejezetten a hasznára válna. Egyfelől annyira pórusaiig tönkretett országot örököl, hogy csodát amúgy sem képes tenni. De még az elvben rövid idő alatt reálisan megoldható és megoldandó problémáknak sem tudhat a végére járni azok tömegessége és egymással összefonódása miatt. Ha ennek ellenére szavazói egy fél év után összességében úgy fogják érezni, hogy történik valami és kilábalóban vagyunk az abnormitásból, az maga a siker és a remény a jobb folytatásra. Hisz ez alighanem a vesztesek folyamatos gátlástalan, változatos eszközökben nem válogató ádáz pergőtüze ellenére lesz így.

Fb. hozzászólásom az európai baloldal eszmei válságáról

Persze azért tényleg van eszmei válság. Az európai baloldal által aktívan kialakított társadalmi - gazdasági modelt a távolkeleti olcsó munkaerő versenye verte szét. Márpedig egy internacionalista elméleti gyökerű politikai irányzat nem adhatott erre izolacionista választ - ami egyébként a gyakorlatban úgyse működött volna.

Fb. bejegyzésem a nyilasok nemzeti bűnbakká állításának hazug voltáról

Hazugság, szemfényvesztés, hogy a nemzeti elit a II. világháborús magyar bűnöket - önmagát felmenteni akarván - a nyilasokra igyekszik ráfogni.

-A nyilasoknak semmi közük nem volt a Hitler melletti hadbalépéshez, a zsidótörvényekhez, a munkaszolgálathoz, a keleti fronton elkövetett attrocitásokhoz és a deportálásokhoz. Nem ők hiúsították meg a rosszul előkészített kiugrási kísérletet sem.
-A nyilasuralom nem puccs eredménye volt, hanem a német politikai és katonai vezetés akarata. Valójában azonban a nyilasok képtelenek lettek volna a tényleges hatalmat gyakorolni a német hadsereg és a Szálasira felesküdő szinte teljes horthysta tiszti és altiszti kar (hadsereg, csendőrség, rendőrség), köztisztviselői kar, MÁV apparátus stb. stb. aktív közreműködése nélkül. És bár a nyilasok alsó szintjét az emberi mivoltukból kivetkőzött vérszomjas házmesternék, megvadult lumpenek és leventék stb. alkották, felettük vezérkari tiszt, gróf és egyéb, az uralkodó elit pereméről verbuválódott személyek voltak. A nyilasuralom legitimitását az egyházak elitjei sem vonták kétségbe. Budapest elhúzódó, véres és pusztító, magyar szempontból értelmetlen ostromáért magyar részről ismét csak nem a nyilasokat, hanem a magyar tisztikart terheli a felelősség.

Fb. bejegyzésem Orbán legnagyobb stratégiai kudarcáról

Orbán legnagyobb stratégiai kudarca

Orbán a centrális erőteret úgy képzelte, hogy ez mind belföldön, mind külföldön jobbközép irányzatúnak lesz beállítva. Veszélyes krampusznak akarta pozicionálni a Jobbikot, amitől ő jelenti a védelmet mind az itthoni balliberálisoknak, mind Európának. Ezt a maszlagot itthon alig vette be valaki. Így került arra a nemzeti radikális útra, amelyen álcázás már nem lehetséges. a pávatáncnak is csak az dől be, aki be akar dőlni (EPP).

Fb. bejegyzésem arról, hogy vagy normális demokratikus választásoknak, vagy népszavazásnak tekinti valaki a soronkövetkezőt

Normális demokratikus választások előtt állunk, vagy egy rendszer sorsáról döntő népszavazás előtt?

Lehet valakinek az a véleménye, hogy normális demokratikus választásoknak nézünk elébe. Ebben az esetben a pártok közül választunk programjaik és jelöltjeik alapján, hogy a következő ciklusban milyen legyen az ország kormányzása. Lehet azonban az is a véleménye a választónak, hogy itt egy alkotmányos puccssorozat révén egy nem demokratikus rendszer jött létre olyan választójogi törvénnyel, amit csak egy népszavazás jellegű választásokon lehet megingatni. Ebben az esetben dőreség az ellenzékkel kapcsolatban a választónak a szokásos demokratikus választási kritériumok alapján gondolkodni, azt a jelöltektől számonkérni. Most közös jelöltállításra vannak kényszerítve mindazok, akik egy az EU-ba integrálódó demokratikus jogállam hívei - szorosan vett politikai irányzatuktól, ideális programjuktól adott esetben el is tekintve.

Mielőtt tehát egy "civil", aki nem indul soha a választásokon akár program-, akár személyi kérdésekben véleményt nyilvánít, jól teszi, hogy eleve eldönti: normális demokratikus választásnak tekinti-e a soronkövetkezőt, vagy pedig népszavazásnak. És ennek megfelelően nyilatkozik és dönt majd saját szavazatáról is. Aki oszcillál a kétféle megközelítés között, az becsapja saját magát és mindazokat, akikre hatni tud a véleményével

Fb. bejegyzésem a választások kimenetelére vonatkozó várakozások önteljesítő próféciaként működéséről

A választási várakozások: önteljesítő prófécia

Ha az a közfelfogás, hogy nem lesz kormányváltás, az közömbössé teszi a potenciális ellenszavazókat: kár bármit tenni, úgyse lesz változás. Akik pozícióban vannak, szorgalmasan igyekeznek kiérdemelni feletteseik elégedettségét, hogy megőrizzék a helyzetüket. Mások meg nem remélik, hogy belátható időn belül pozícióba kerülhetnek, így érdeklődésük, ambícióik elfordulnak a politikától. Ha viszont kormányváltó hangulat van, a dolog épp megfordítva működik. A pozícióban lévők egy része is "átmentésben" kezd gondolkodni és leszakad feletteseiről, más részük erőszakosságra hajlik, ami sok szavazót elidegenít. A másik oldalon elindul annak a mérlegelése, hogy egy váltás mit változtathat személyes sorsukon. A két várakozás - típus "leszivárog" azok közé is, akik személyes pozícióját nem érinti egy politikai átrendeződés Ők az általános várakozásokból vonnak le ilyen, vagy olyan szavazói szándékokat a maguk részére.

Ez az oka, hogy a hatásos választási kampány nem csak a választókat magukat veszi célba, nem csak a választások megnyerése utáni kormányzásukat igyekszik előre vonzóvá tenni, hanem arra is keres eszközöket, hogy a maga javára formálja a választások kimenetelével kapcsolatos várakozásokat, "tippeket".

Fb. bejegyzésem arról, hogy miért maradt államfüggő a magyar lakosság nagy része

Minden felülről jött: kárpótlás, privatizáció, "igazságtétel", pártfinanszírozás, munkanélküli segély, korkedvezményes nyugdíj, rokkantnyugdíj, 13. havi nyugdíj, földtörvény, árfolyampolitika, lakáshitel, béremelés, nyugdíjemelés - mély lélegzet - EU-s pénzek szétosztása. Mikor és mitől is fejlődött volna ki a társadalmi immunrendszer? Orbán csak kiteljesítette az államfüggést a legbrutálisabb formában és évtizedes szinten tönkretette az országot. Felettünk az államcsőd veszélye. Miről beszélünk?

Fb. bejegyzésem a Hétköznapi fasizmus c. film apropóján

Mihail Romm : Hétköznapi fasizmus

Gyakran jut eszembe ez a tendenciózus dokumentum - válogatásból alkotott film. Rengeteg "békebeli" filmanyagot nézett át a szerző a náci Németországból és kritikus szemmel felismerte és megmutatta a banalitás mögött magát a rendszert. Valójában azonban általános dologról van szó: a penetráns rendszerekben is folyik mindennapos élet, amelyben a kritikus szemléletű polgárok mindennapjainak válik részévé ez a kettősség, a kritikátlanok pedig úgy élik a maguk banális életét, hogy magáról a rendszerről tudomást se vesznek, legfeljebb annak egyes eseményeit, intézkedéseit tapasztalják, vagy kivételképpen akár észrevételezik is.

Fb. bejegyzésem arról, hogy miért nem tűnnek fel új politikai irányzatok és hatásos politikusok

Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban-

Csokonait parafrazeálhatjuk poéta helyett politikust mondva. És valóban: az ellenzéki mezőben elvétve ismertünk meg olyan neveket, amelyekről 2010-ben még nem hallottunk. Feltehető, hogy a pálya vonzása eleve kicsi, mert olyan közegbe való bekerülést kíván, ahová kevesen vágynak. Ugyan miért? A kormányoldal minden ujjnyi helyet igyekszik maga betölteni és minden új bejelentkezőt gátlástalan karaktergyilkos politikusainak és médiamunkásainak siserahada fogad. Az ellenzéki oldalon is - a visszavonulások ellenére - sok az eszkimó és kevés a fóka. Nem boldogok, ha nagy ráfordítással megszerzett pozícióikba újoncok nyomulnak. Nem vár a magántőke se friss pénzzel új mozgalmak, pártok megjelenésére, hogy mögéálljon. Erős politika-és politikusellenesség is van a lakosság körében. Ez elég ok arra, hogy ne tűnjenek fel új csillagok, vagy van ennél is nyomósabb ok? Alighanem van. A mai Magyarországon nincs objektív lehetőség valóban új, reális és egyben tömegeket vonzó politikai vonal kiötlésére, az ilyennel való berobbanásba a politikai életbe. Mint ahogy Európaban máshol se. Nevek cserélődhetnek, de a repertoár elöregedett. Kivévén ebből a kalandor jobboldalt - bár az is rég lejárt szavatosságú áruval kereskedik és csak azért látszik újnak, mert eddig hallgatás övezte. Tektonikus mozgásoknak kell ahhoz bekövetkezni, hogy valóban új poéták (politikusok) lépjenek elő az ismeretlenségből vagy más szakmákból.

Fb.bejegyzésem Kemény Dénesről, Benedek Tiborról és a világszínvonalról

Kemény Dénes, Benedek Tibor és a világszínvonal

A magyar vizilabda 90 éve van a világ élvonalában. Kiváló edzők és kiváló játékosok sora fémjelzi ezt az utat. De nem véletlen, hogy egy átmeneti visszaesés után két olyan szövetségi kapitány vezette a csúcsra a magyar csapatot, akik az egyik nagy rivális bajnokságából jöttek haza. Persze, mindkettőnek kiemelkedőek az edzői képességei. De vannak kiemelkedő képességű klubedzőink is. Mégsem rájuk esett a választás kapitányként - és talán nem véletlenül. Ők ugyanis kénytelen - kelletlen hozzászoktak a magyar világ értelmetlen akadálypályájához és ezért a kompromisszumok tömegére voltak kényszerítve nap mint nap. Az olimpiai- és világbajnoki címhez viszont semmiben sem szabad engedményt tenni, a mérce kis és nagy kérdésekben a kérlelhetetlen maximum. És ennek tanulságait a tudományban, a művészetben és a gazdaságban is tudomásul kell venni. Ezt nevezzük nemzetközi versenyképességnek.

Fb. bejegyzésem a következő választás tétjéről

Az MSZP olyan, amilyen. Az Együtt2014 is olyan amilyen. Egyetlen kérdés van: tudnak-e mindenhol közös jelöltet állítani és mellette kampányolni. Ha tudnak, arra szavazok, bárki legyen is az. Vagy nem tudnak és akkor nincs miért szavazni mennem. Ennyi!

                                                                             

Költői kérdéseim a FB.-on a Tavares - jelentéssel kapcsolatban.

Már egy hónapja elfogadta az EU Parlament a Tavares - jelentést

Ennek eredményeként történt valami ? Fog történni? Ki tud róla? Mert hogy mi van benne, arról mindenki tudhat, akit ez érdekel...

Fb. bejegyzésem a kártyavárakról

A kártyavárak "természetrajza"

A külső szemlélő úgy látja, hogy mégegy kártyát már igazán nem lehet hozzátenni. Lehet. Meg a következőt is. Aki rakja, elbízza magát. A nézők egy része csodálja, más része elfásul, mert nem igazán érdekli a vállalkozás. Aki meg már régen azt hitte, hogy még egy kártyát már nem bír ki a konstrukció, az elbizonytalanodik, hogy mi minden lehetséges.
Aztán egyszer csak összeomlik az egész. Utólag se tudja senki, hogy miért éppen attól az újabb kártyalaptól..

Fb. hozzászólásom az orbánizmus tettei miatti felelősség első számú viselőjéről

Kemény mazochizmus a magyar választót tenni meg az első számú bűnösnek az Orbán - kormány tettei miatt. Nem. A fő felelősség az Európai Néppártté és azon belül a CDU-CSU-é. Ha azok ma is kiállnak Orbán mellett, akkor honnan tudja meg a magyar választó, hogy az Orbán rezsim lement az európai térképről. Lám, nem ment le: az EU Parlament legnagyobb frakciójának hivatalos véleménye szerint ez is belefér, ez is egy lehetséges opció. Akkor miért ne tarthatná annak az orbánista média hatása alatt álló Fidesz - szavazó?

Fb. bejegyzésem a hungarocentrizmusunkról

A hungarocentrizmus mocsarában

A kormányzat felszínes frázisokon túl csak önmagára figyel és ellenséges a külvilággal szemben. Sem az ellenzék, sem az elemzők nem tűnnek ki abban, hogy a magyar belpolitikai - belgazdasági helyzetet tágabb - nagyrégiós, összeurópai illetve globális összefüggésekbe helyezzék. Noha abban, hogy idáig jutottunk, a külső fejleményekre adott rossz hazai válaszoknak, nemegyszer félreértéseknek kulcsszerepe van. S hogy mi lesz itt és mi lehet, az is nagymértékben az országon kívüli fejlemények függvénye. Ideje lenne ezt észrevenni.

Fb. bejegyzésem Orbánról és a nemzeti burzsoáziáról

Megkerülhetetlen kérdések Orbánról és a nemzeti burzsoáziáról

Becsapta-e Orbán az - olyan, amilyen - nemzeti burzsoáziát? Képviselte-e ténylegesen is, nem csak verbálisan, illetve "a gazdagok" részeként, valamint különpaktumok részeseként? Le akarja őket is cserélni kliens - burzsoáziára? Az oligarcha - tematizálás a lényegre mutat rá, vagy éppen elfedi a lényeget?

Fb. bejegyzésem: 30-as évek: redivivus?

30-as évek: redivivus?

Nem tudtam soha megérteni, hogy a 30-as években, a nagy gazdasági világválság után és a II. Világháború előtt az európai politikai és gazdasági elitek hogy lehettek olyan rövidlátók, hogy nem reagáltak mindarra, ami a szemük láttára történt. Mostanában - sajnos - kezdek ezen nem csodálkozni.

Fb. kérdésem Demjánról és Csányiról

Ha Demján és Csányi szeme egyszerre nyílik ki, az mit jelent? Semmit? A puszta véletlen műve??

Fb. bejegyzésem arról, hogy ki áll ki a föderatív Európáért

Ki áll ki a föderatív Európáért?

A válasz rövid. Senki. A föderatív Európa nem terv, még csak nem is vízió. Egyrészt vád azok részéről, akik a nemzeti szuverenitáshoz ragaszkodnak akár annak árán is, hogy föladják mindazt, amit Európa eddig az integráció révén elért. Másrészt titkolt remény azok részéről, akik látják, hogy az integráció elért eredményei a Nemzetek Európája eddigi formájával nem tarthatóak fenn, még kevésbé fejleszthetőek tovább - és az események logikájában bíznak a megvalósulás tekintetében. Csakhogy az események logikájának érvényre juttatásához olyan hús - vér személyekre lenne szükség, akik azt nem csak elviselik, hanem akarják és tudják képviselni is. Ilyenek híján a visszafejlődést a demagóg és blöffölő, de hús-vér vér emberek a nélkül képesek valóra váltani, hogy még csak nem is figyelmezteti senki az európai választókat arra, hogy mik lesznek a dezintegráció elháríthatatlan következményei.

Fb. bejegyzésem egy Európa narratíva lehetséges szerepéről

Égetően hiányzik egy okos és veretes Európa narratíva. Ha a Bizottság a megrendelő, akkor komoly szerepe is lehet a hiányzó definiált Európa - identitás létrejöttének és elterjedésének.Ilyen híján a gazdasági kényszerűség maga nem képes kialakítani az integráció új minőségét.

Fb. bejegyzésem arról, hogy mikor mattolta be magát a magyar ellenzék

 Végeredményben az ellenzék azzal mattolta be magát, hogy akkor is legitimnek fogadta el az Orbán - kormányt, amikor az túllépett a felhatalmazásán és alkotmányos államcsíny - sorozatot hajtott végre. Persze utólag kár sírni.

Fb. bejegyzésem az orbánizmussal kapcsolatos Szerzett Immunhiányos Betegségről

Szerzett Immunhiányos Betegség

Első látásra értetlenül lehet szemlélni, hogy miután ország - világ előtt egyértelművé vált az orbánizmus mibenléte, világosak a hatásának veszélyei, a természetes védekezőrendszerek evidenssé tenné a védekezést - minden instancia tehetetlenül áll, mormog és toporog. Az utókor meg végképp nem fogja érteni ezt a bénultságot. Feltehető, hogy az ok nem a tisztánlátás hiánya, sem a naív optimizmus, hogy majd csak megoldódik magától a probléma, sem pedig a következményekkel kapcsolatos vakság. Akkor marad a saját procedurális rendszer, ami lefegyverez, kapcsolódva a korábbi precedensek nem meggyőző voltához és a félelem a precedensteremtéstől, aminek nem beláthatóak a konzekvenciái. Vagyis az immunreakció működésképtelensége.

Kifakadásom egy Fb. csoportban

Értsétek meg: szépek lehetünk (?), de okosak nem!

Ez egy nem normális ország, a helyzet sem normális. Ezért teljesen fölösleges olyasmikkel előállni, amikkel normális helyeken szokás (vagy akár nálunk is 2006 előtt.)
Vegyük végre tudomásul, hogy ha az Orbán kiír választásokat (olyat, amilyet akar),akkor ha ellenzéki egyáltalán labdába rúghat, csak olyan teheti, aki információkkal, kapcsolatokkal, pénzzel és apparátussal rendelkezik. Ennek hiányában okoskodni nem csak fölösleges, de káros is most már.
Rajtunk annyi múlik, hogy elmegyünk-e szavazni és ott a választékból kire voksolunk. Illetve mit mondunk annak, aki hallgat ránk személy szerint.
Ennyi...

Fb. bejegyzésem egy hátborzongató nagyrendezvényről

Hátborzongató mimikri

Most már elmúlt a kötelező kegyeleti illendőség. Elmodhatom. Hátborzongató volt az a mimikri, ahogy a csepürágók eljátszották, hogy milyen lenne egy normális országban egy dísztemetés. Noha teljesen hiteltelenek, kisebb gigszerekkel megcsinálták! Vakulj magyar!

Fb. bejegyzésem arról, hogy mi a birnami erdő az orbánizmus számára

Ha a birnami erdő megindul

A vészbanyák azt jósolták Macbethnek, hogy addig tart az uralma, amig a birnami erdő meg nem indul ellene. Ezért magabiztos, azért nem fél az ellene harcba indulóktól. Ilyen formán van Orbán is a politikai ellenzékével. És így látják ezt sokan az ellenzék soraiban is.
Mi viszont tudhatjuk, mit rejt a birnami erdő fogalma. Mi mást, mint a világgazdaságot?

Fb. bejegyzésem a két politikai oldalról az Európa - kérdésben

Melyik politikai oldal tudathasadásos nálunk?

Az a sztereotípia uralkodik, hogy a jobboldal egységes annak ellenére, hogy immár két pártja van, a szemben álló oldal (ne nevezzük balnak) viszont szétszabdalt, viszálykodó. Valóban ez a felületes látszat. Az alapvető kérdésben, az Európa kérdésben azonban az ellenzékiek teljesen egységesek, viszont a jobboldal tudathasadásos.

A jobboldal politikai gravitációs központja a háborús vereségtudat és ennek terjesztése. Önmagában a háborús vereség tény, abból következett a visszacsatolt területek ismételt elvesztése és a sokévtizedes szovjet megszállás. De mi az ellentettje? Hitler világháborús győzelme? Ezt így a jobboldalon is kevesen vállalják. Mert ez azonnali és kibékíthetetlen konfrontációt jelent Európa összes államával. Ha nem vállalják, hogy az ország érdeke Hitler győzelme lett volna, akkor mindenféle történelmi délibábot kell előhozni, "mi lett volna, ha.." - amely Európában nem komolyan vehető. Ha a jobboldal kormányképes és EU tag akar maradni, akkor de facto zárójelbe kell tennie szalonképtelen identitását, de amennyi mégis kilátszik belőle, az folyamatos szembenállást, sunyi hazudozást eredményez.

Ezzel szemben az ellenzék identitását nem a történelemre építi. Az alapvető világhatalmi és európai statusquot problémamentesen elfogadja és teszi (tenné) identitása alapjává. Fő törekvése a felzárkózás a sikeres európai gazdasághoz és politikához, az európai válságjelenségeket pedig a többi taggal együtt szeretné meghaladni. Ebben a fő kérdésben való tényleges egyetértést az ellenzék akkor tudná politikailag is hasznosítani, ha deklaratíve ezt állítaná az Orbán - rendszer elleni harcának középpontjába.

Fb. bejegyzésem az Orbán-féle posztmodern törvénygyártás csődjéről

A posztmodern törvénygyártás csődje

Orbánék borzasztó szellemesnek és jogilag szofisztikáltnak tartották azt az ötletüket, hogy szétírták a különböző demokratikus országok alkotmányait és törvényeit és amikor ők akartak "alkotni", akkor azt mozaik - módon tették: a szétírt idegen paragrafusokat rakták sorba céljuknak megfelelően. Ezért hivatkoztak mindig arra, hogy ez a kifogásolt passzus itt is szerepel, a másik meg amott. A Tavares - jelentés azonban az orbáni jogászkodás belső logikáját tárta fel, amin nem segít a posztmodern eszköztár. Az e miatti frusztráltság csak mintegy hangsúlytalanul jelent meg a méltatlankodásaikban, minthogy immáron teljesen érdektelen az, hogy milyen paragrafusnak hol tudják felmutatni a párját.