Egy hónapja ünnepelte közösen az ellenzék okt.23.-át
Egy hónap elég rálátást ad a következmények számbavételére
-Bebizonyosodott azok igaza, akik korábban ózkodtak pártokat engedni közös színpadra a nemzeti ünnepeken rendezett közös demonstrációkon. A pártvezetők színpadon létüket nem bírták nem szépségversenynek felfogni.
-A Mesterházy ellen skandálva tüntetők történelmi tettet hajtottak végre. Bebizonyították, hogy nem csak a vezető politikusok nem képesek a teljes ellenzéki egység megvalósítására, hanem leginkább elkötelezett híveik is vonzódnak a konfliktushoz "házon belül".
-A történtek után (ha nem is egyenes következményeként) a közvéleménykutatásokon érdemben nem nőtt az összesített ellenzéki szavazók száma a választások közeledtével sem.
2013. november 24., vasárnap
2013. november 19., kedd
Fb. hozzászólásom arról, hogy az átlagpolgárnak nem kell állásfoglalnia wikileaks - ügyben.
Nem értem, hogy az átlagpógárnak miért kellene állást foglalnia pro, vagy kontra. A világ folyásához az is hozzá tartozik, hogy kell titkos diplomácia és az is, hogy ez ne legyen bombabiztos - mert visszaélnek vele. Mindenki a saját belátása szerint és felelősségével..
2013. november 17., vasárnap
Fb. hozzászólásom arról, hogy miért nyerte meg a jobboldal az "emlékezetpolitikai" háborút
Magát az "emlékezetpolitikai" háborút a jobboldal már évekkel ezelőtt megnyerte, mert gátlástalan hazugságoktól, rágalmaktól, zsigerekre játszástól, inkoherenciától, időpontok és témák összekeverésétől se riad vissza, belső vitákat meg nem folytat. Ezzel se nem lehet, se nem szabad versenyezni
2013. november 15., péntek
Fb. bejegyzésem arról, hogy mivel nullázták le magukat politikailag az ellenzéki civil mozgalmak
Mivel nullázták le magukat politikailag az ellenzéki civil mozgalmak?
Egyszerű a válasz: a politikus- és politikaellenességükkel. A "Nem tetszik a rendszer!" közös minimumnak elég volt, kormányprogramnak kevés. Nem alkalmas önálló pártalakításra, hiszen létező ellenzéki pártok is mondták ugyanezt. Akik a civilek közül vezetőként végülis csatlakoztak az Együtt14-hez, eleinte úgy tették, mint ha a fogukat húzták volna. De ha lassan bele is szoktak a politikába, akiket politikusellenességre neveltek, nem jöttek utánuk.
Egyszerű a válasz: a politikus- és politikaellenességükkel. A "Nem tetszik a rendszer!" közös minimumnak elég volt, kormányprogramnak kevés. Nem alkalmas önálló pártalakításra, hiszen létező ellenzéki pártok is mondták ugyanezt. Akik a civilek közül vezetőként végülis csatlakoztak az Együtt14-hez, eleinte úgy tették, mint ha a fogukat húzták volna. De ha lassan bele is szoktak a politikába, akiket politikusellenességre neveltek, nem jöttek utánuk.
2013. november 13., szerda
Fb. bejegyzésem arról, hogy az EU és az Erostat rigiditása is elősegíti a magyar kór terjedését
Azért az EU és az Eurostat rugalmatlansága is elősegíti a magyar kór terjedését
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/339692_forbes_meg_kell_akadalyozni_hogy_lengyelorszag_egy
2013. november 11., hétfő
Fb. hozzászólásom arról, hogy 2014 ellenzéke a revansot képviseli
Mesterházy államtitkár és frakcióvezető, Bajnai miniszter és miniszterelnök, Gyurcsány pártelnök és miniszterelnök volt volt 2010 előtt. Akármit mondanak, ez a választás most a revansról szól, ha ők vannak az élen. Ha a revans nem sikerül, akkor új lapot kell nyitni az ellenzéki politizálásban és elfelejteni, hogy mi volt 2010 előtt.
Pontosítok: A fentiek nem vonatkoznak arra az esetre, ha az ellenzék nyilvánvalóan megnyeri a választásokat, de a hatalom valahogyan elcsalja az eredményt.
Pontosítok: A fentiek nem vonatkoznak arra az esetre, ha az ellenzék nyilvánvalóan megnyeri a választásokat, de a hatalom valahogyan elcsalja az eredményt.
2013. november 5., kedd
Fb. bejegyzésem az euroatlanti viszonyokról
Euroatlanti viszonyok
A "lehallgatási" és a wikileaks ügyek tartós feszültséget okoznak az Óceán két partja között. Azt mindenki tudta, hogy a II. Világháború óta Európa az USA katonai és gazdasági védőszárnyai alatt élt. Ezt a hidegháborús nemzedékek elfogadták, sőt létalapjuknak tartották. A gaullista kísérlet az önállóság fokozására nem talált követőkre, sőt, a bretton-woodsi nemzetközileg szabályozott viszony helyére egy nemzeti valutának, a dollárnak való alávettetés réven a függés még fokozódott is. Európa gazdasági és szociális fejlődése miatt azonban mindez a partnerség hangoztatásának közepette történt.
A világ eseményei hol a centripetális tendenciákat (l. nemzetközi terrorizmus), hol a centrifugálisakat (az USA nemzetközi katonai kalandjaiban részt nem vétel) erősítették. A 2008-as nemzetközi pénzügyi válság első szakasza a fokozott nemzetközi koordinációt tette nélkülözhetetlenné mind az európai partnerek, mind a közéjük felnőtt nagy nemzetközi erő, Kína között. A válság elhúzódására azonban az USA mindinkább unilaterálisan, saját gazdasági és politikai érdekeit követve tett újabb lépéseket. Ez önmagában feszültségforrás és ezt tette nyílttá az az önérzeti - bizalmi válság is, ami az USA információszerzési praxisának lelepleződésével járt.
A világ katonai, gazdasági és politikai újrarendeződésének nincsenek meg a feltételei. Az USA koordinativ vezető pozíciója nem nélkülözhető. Viszont az a mód, ahogy ezt a Világháború óta az USA gyakorolta és korábban a többiek is elfogadták, a mai generációk szempontjából sem indokoltnak, sem elfogadhatónak nem tűnik. Ez egyaránt vonatkozik a nemzeti kormányokra, a különféle integrációs szervezetekre és - talán leginkább - választópolgáraikra. Ennek ellenére az alapvető újrarendezés lehetetlen voltán túl még a megbízhatóbb, szabályozottabb és a felek által számon is kérhető eljárásmód kialakítására sincsenek meg sem az objektív, sem a szubjektív feltételek.
Mihez vezethet ez? Máshoz aligha, mint a sorozatosan felvetődő kérdések ad hoc, inkoherens felszíni "megoldásához" , esetenként több figyelemre és tapintatra a stílust illetően és a radikalizmusukkal hol itt, hol ott jelentkező renitensek valamiféle leszerelését, vagy legalább ennek kísérletét. A lényeget tekintve pedig a fokozódó bizonytalansághoz és bizalmatlansághoz - ésszerű alternatíva nélkül. Várva az újabb külső (netán belső) kihívásokra...
Euroatlanti viszonyok
A "lehallgatási" és a wikileaks ügyek tartós feszültséget okoznak az Óceán két partja között. Azt mindenki tudta, hogy a II. Világháború óta Európa az USA katonai és gazdasági védőszárnyai alatt élt. Ezt a hidegháborús nemzedékek elfogadták, sőt létalapjuknak tartották. A gaullista kísérlet az önállóság fokozására nem talált követőkre, sőt, a bretton-woodsi nemzetközileg szabályozott viszony helyére egy nemzeti valutának, a dollárnak való alávettetés réven a függés még fokozódott is. Európa gazdasági és szociális fejlődése miatt azonban mindez a partnerség hangoztatásának közepette történt.
A világ eseményei hol a centripetális tendenciákat (l. nemzetközi terrorizmus), hol a centrifugálisakat (az USA nemzetközi katonai kalandjaiban részt nem vétel) erősítették. A 2008-as nemzetközi pénzügyi válság első szakasza a fokozott nemzetközi koordinációt tette nélkülözhetetlenné mind az európai partnerek, mind a közéjük felnőtt nagy nemzetközi erő, Kína között. A válság elhúzódására azonban az USA mindinkább unilaterálisan, saját gazdasági és politikai érdekeit követve tett újabb lépéseket. Ez önmagában feszültségforrás és ezt tette nyílttá az az önérzeti - bizalmi válság is, ami az USA információszerzési praxisának lelepleződésével járt.
A világ katonai, gazdasági és politikai újrarendeződésének nincsenek meg a feltételei. Az USA koordinativ vezető pozíciója nem nélkülözhető. Viszont az a mód, ahogy ezt a Világháború óta az USA gyakorolta és korábban a többiek is elfogadták, a mai generációk szempontjából sem indokoltnak, sem elfogadhatónak nem tűnik. Ez egyaránt vonatkozik a nemzeti kormányokra, a különféle integrációs szervezetekre és - talán leginkább - választópolgáraikra. Ennek ellenére az alapvető újrarendezés lehetetlen voltán túl még a megbízhatóbb, szabályozottabb és a felek által számon is kérhető eljárásmód kialakítására sincsenek meg sem az objektív, sem a szubjektív feltételek.
Mihez vezethet ez? Máshoz aligha, mint a sorozatosan felvetődő kérdések ad hoc, inkoherens felszíni "megoldásához" , esetenként több figyelemre és tapintatra a stílust illetően és a radikalizmusukkal hol itt, hol ott jelentkező renitensek valamiféle leszerelését, vagy legalább ennek kísérletét. A lényeget tekintve pedig a fokozódó bizonytalansághoz és bizalmatlansághoz - ésszerű alternatíva nélkül. Várva az újabb külső (netán belső) kihívásokra...
A "lehallgatási" és a wikileaks ügyek tartós feszültséget okoznak az Óceán két partja között. Azt mindenki tudta, hogy a II. Világháború óta Európa az USA katonai és gazdasági védőszárnyai alatt élt. Ezt a hidegháborús nemzedékek elfogadták, sőt létalapjuknak tartották. A gaullista kísérlet az önállóság fokozására nem talált követőkre, sőt, a bretton-woodsi nemzetközileg szabályozott viszony helyére egy nemzeti valutának, a dollárnak való alávettetés réven a függés még fokozódott is. Európa gazdasági és szociális fejlődése miatt azonban mindez a partnerség hangoztatásának közepette történt.
A világ eseményei hol a centripetális tendenciákat (l. nemzetközi terrorizmus), hol a centrifugálisakat (az USA nemzetközi katonai kalandjaiban részt nem vétel) erősítették. A 2008-as nemzetközi pénzügyi válság első szakasza a fokozott nemzetközi koordinációt tette nélkülözhetetlenné mind az európai partnerek, mind a közéjük felnőtt nagy nemzetközi erő, Kína között. A válság elhúzódására azonban az USA mindinkább unilaterálisan, saját gazdasági és politikai érdekeit követve tett újabb lépéseket. Ez önmagában feszültségforrás és ezt tette nyílttá az az önérzeti - bizalmi válság is, ami az USA információszerzési praxisának lelepleződésével járt.
A világ katonai, gazdasági és politikai újrarendeződésének nincsenek meg a feltételei. Az USA koordinativ vezető pozíciója nem nélkülözhető. Viszont az a mód, ahogy ezt a Világháború óta az USA gyakorolta és korábban a többiek is elfogadták, a mai generációk szempontjából sem indokoltnak, sem elfogadhatónak nem tűnik. Ez egyaránt vonatkozik a nemzeti kormányokra, a különféle integrációs szervezetekre és - talán leginkább - választópolgáraikra. Ennek ellenére az alapvető újrarendezés lehetetlen voltán túl még a megbízhatóbb, szabályozottabb és a felek által számon is kérhető eljárásmód kialakítására sincsenek meg sem az objektív, sem a szubjektív feltételek.
Mihez vezethet ez? Máshoz aligha, mint a sorozatosan felvetődő kérdések ad hoc, inkoherens felszíni "megoldásához" , esetenként több figyelemre és tapintatra a stílust illetően és a radikalizmusukkal hol itt, hol ott jelentkező renitensek valamiféle leszerelését, vagy legalább ennek kísérletét. A lényeget tekintve pedig a fokozódó bizonytalansághoz és bizalmatlansághoz - ésszerű alternatíva nélkül. Várva az újabb külső (netán belső) kihívásokra...
2013. november 3., vasárnap
Két Fb. hozzászólásom arról, hogy mi nyithatja ki a többség szemét Magyarországon
- Szokás azt mondani, hogy orbánék propagandafölényben vannak. Annyiban igen, hogy a kezükben van szinte az egész tömegfogyasztású média és éberen figyelnek minden mozgást az országban. Maguk a propagandaeszközeik azonban ócskák és sablonosak. Amíg nincsenek veszélyben, ez megy. De ha egyszer tényleg veszélybe kerülnek, kártyavárként omlik össze az egész konstrukciójuk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)