2021. március 20., szombat

Fb. komment a romákkal kapcsolatos elképzelések újragondolásának szükségességéről.

 Népszerűtlen felvetés

Vajon nem volt hatalmas balfogás a rendszerváltás után a romákat kollektíven nemzetiségnek minősíteni? Már akkor is egy sokszorosan és bonyolult módon tagolt népességről volt szó, amelyben szinte az egyetlen közös a velük szembeni előítélet. Egy részük különféle kollektívákban él, más részük ugyanolyan individuum, mint bárki más.Újra kéne gombolni a rosszul begombolt mellényt.

2021. március 5., péntek

Fb. kommentem az euroatlanti jobboldal egy ezidő szerint kudarcot vallott alternatívájáról

 Beszéljünk egy percre komolyan. Az európai jobboldal előtt nyitva volt az az út, hogy szembeforduljon a "hibás" antifasiszta koalícióval, amely megnyerte a II. Vh.-t és többé-kevésbé azóta is hegemon az euroatlanti világban és azonosuljon a háborúban vesztes oldal látásával. Ez a próbálkozás ezidőszerint kudarcot vallott.

2021. március 4., csütörtök

Merre tovább német politika?

 Ősszel választások lesznek Németországban Sok párt indul, nem lehet tudni az eredményt és főképp azt, hogy a végén milyen szövetségi kormány alakul. Egy biztos: nem lesz ott Merkel asszony, aki évtizedeken át meghatározó személyiség volt és bizonyos következetességet jelentett.

Nem meglepő azonban, ha azt mondjuk, hogy a német politika lényegesen meg fog változni és ez nem a pártok belharcának lesz az eredménye. A világ változott meg Németország körül és erre kell válaszolni a németeknek. Mindenekelőtt a nagy testvér, az USA választott új adminisztrációt, olyat, amelyik barátibb Németországgal, mint az elődje volt, de cserébe több változtatást vár el az egyeztetett politika keretében legfőbb európai szövetségesétől. Ezt Németországnak aligha lesz lehetősége elhárítani - annál is kevésbé, mert egy ilyen váltás nem ellentétes az érdekeivel. A világ változásának másik fő ágense a pandémia és az azzal járó gazdasági válság. Szinte lehetetlen, hogy ugyanazok a termelési láncok álljanak helyre, mint amik korábban működtek. Németország alapvető érdeke, hogy az átrendeződés során előnyös pozíciókat szerezzen magának. A következő kikerülhetetlen változás-sort a folyamatban lévő technikai forradalom indukálja, amely mind a belpolitikát, mind a külkapcsolatokat változásokra, adaptációra kényszeríti. Végül a  fizikai-biológiai  környezet változásai generálnak szükségképpen változásokat.

Mindez nem ad össze egyértelmű forgatókönyvet. Lehet jó és hibás felismerések alapján sikeresen vagy kevésbé sikeresen hozni meg, illetve halogatni döntéseket. Természetesen mindezt nem következmények nélkül. Ez meghatározza a német tőke és a német politika mozgását többek között a kelet - és kelet-középeurópai térségben. Hogy ez végül milyen konfigurációt jelent, azt ma még nem tudhatjuk. De az eddig is így volt, ezután is így lesz felfogás garantáltan kudarcok.at ígér

2021. március 3., szerda

Fb. kommentem a mérsékelt jobboldal és a jobboldali szélsőségesek szakításáról

 Európa jelenlegi és közeljövőbeli állapotára az jellemző, hogy nem csak működtetni, de reformálni is csak a mainstream képes. Ezen belül azonban nincs olyan irányzat, amely ezt egyedül képes lenne dominálni. Világossá vált, hogy ez csak a liberális, konzervatív, szociáldemokrata és zöld irányzatok mindig változó, de mindig szilárd és következetes kooperációja valósíthatja meg. Ennek azonban kulcsfeltétele, hogy egyik irányzatnak se legyenek gyanúra okot adó kapcsolatai semmilyen szélsőséges irányzattal se. Ma a mérsékelt jobb egyértelmű lépést tett ebben az irányban.

2021. február 21., vasárnap

Fb,bejegyzésem 2012.ből a nyugati magaskultúra ellenségeiről


h

201otsSd2.e htfpenbcoicShSrngsuoárhr itecl2d1. 
Láthatóság: Nyilvános
Nyilvános
Amit kulturaellenességnek nevezünk, az a kormánypolitika leglényegéhez tartozik
Ha a nyugati típusú magaskultúra és a körülötte lévő értelmiségi közbeszéd magas státust kap, akkor elkerülhetetlenül a politika és a tömegmédia zsürijévé válik. Ha ettől a politika és a tömegmédia (mindkettő a modern, zsigerekre alapozó, erőszakos marketing módszereire épít) szabadulni akar, akkor eleve adódik, hogy el kell jelentéktelenítenie ezt a kultúrát és közbeszédet. Ennek eszköze a különféle eszközökkel (pl. pénzmegvonással) történő marginalizálás, de lehet élni a lejáratás, a szembetámadás, nevetségessé tenni próbálás eszközeivel is.
Mindennek nap mint nap tanúi vagyunk. De ez nem esetleges szeszély, hanem a dolog lényegéhez tartozik. És ebben a populista politika és a bulvármédia természetes szövetségesek. De meg van a valóságos társadalmi talaja is.

2021. február 20., szombat

Egy hónap

Egy hónapja az érdeklődők és az aggódók izgatottan figyelték az USA új elnökének beiktatását és első lépéseit. Talán még soha nem került sor ilyen zűrzavaros és veszélyes hatalomátadásra. Ehhez képest az  esemény komoly, ünnepélyes és átgondolt volt.

A Biden adminisztráció mind személyi, mind a tennivalók szempontjából felkészülten kezdte meg a tevékenységét. Tudta, hogy mit akar ígéreteiből gyorsan  végrehajtani, de igyekezett végig "középről" irányítani és amihez volt lehetőség, azt kétpárti alapon oldani meg. Így - egyes várakozásoktól eltérően - az ország konszolidált maradt. A vesztesek is inkább négy év múlva bekövetkező revansban gondolkodnak, mint azonnali lázadásban.

Ugyanez történt a nemzetközi színtéren is. Az USA visszatért azokba a nemzetközi szervezetekbe, amelyekbe előre jelezte. Határozottan deklarálta, hogy mik lesznek a nemzetközi prioritásai, mit vár és mit helytelenít más országok politikájában, de tartózkodott bármiféle elhamarkodott lépéstől. A legfontosabb világhatalom, Kína tekintetében is egyértelmű dolgokat szögezett le, de egyben világossá tette, hogy nem szeretne új hidegháborút vele.

Mindezeket beborította az aktuális covid-járvány. Minthogy  a bölcsek köve az új USA adminisztráció kezében sincs, a járvány korábbitól eltérő kezelése legaktuálisabb feladatnak is, más dolgok elhalasztásának is jó okául szolgál. Bonyolultabb a helyzet a gazdasági válsággal. Ott ugyanis a meghozott döntések befolyásolhatják a válság utáni állapotokat és folyamatokat is A Biden adminisztráció gazdaság- és társadalompolitikai  elképzelései majd csak akkor fognak a gyakorlatban vizsgázni.

S itt jutunk el az igazi kérdéshez. Az adminisztráció startja az adott körülmények között jónak mondható- Ugyanakkor mind az USA, mind a világrend évtizedek óta sokrétű válságban van. Ezek megoldása sem a fennálló rendszer alapjait megtartva, sem valamiféle forradalmi módon nem látszik kivitelezhetőnek. Ilyet tehát ép ésszel egy USA adminisztrációtól nem várhatunk. De azt igen, hogy otthon és világszerte több legyen a többé-kevésbé elégedett ember s közben nagyobb zökkenők nélkül menjen végbe az aktuális technikai forradalom és ne fenyegesse kipusztulással az emberiséget a környezeti viszonyok megváltozása. Mert az ezeken való munkálkodás a Biden adminisztráció igazi történelmi feladata.

2021. február 16., kedd

FB, bejegyzés 2012 február 16.án a magyar főváros helyzetéről

 

 
Láthatóság: Nyilvános
Nyilvános
A budapesti csata
Budapestet szokás volt az ország vízfejének is titulálni. Az 1950-ben az agglomeráció egy részével kibővített főváros a lakosság ötödét jelentette, igazgatási, gazdasági,közlekedési, tudományos és kulturális szempontból szerepe kiemelkedő volt. A pártállam idején politikai szempontból viszont nem volt az, hiszen az egyközpontú hatalom úgy osztotta át a hatásköröket és személyi viszonyokat tetszés szerinti pillanatban, ahogy akarta.Így a központtal szemben rivális hatalmi pólussá nem válhatott. 1970 után pedig a pártállam olyan regionális politikát folytatott, amely a megyeszékhelyeknek adott lehetőséget arra, hogy a fővárossal szembeni történelmi hátrányukból - egyébként csak helyeselhető módon -sokat ledolgozzanak.
A rendszerváltás után a decentralizáció, az önkormányzatiság középpontba kerülése elvben nagy lehetőséget adott arra, hogy a főváros a hiányzó politikai súlyt is megszerezze magának. Nem így történt. A főváros lakosságának politikai orientációja többségében tradicionálisan is a baloldali és liberális volt, ezért a jobboldali pártok eleve nem voltak érdekeltek egy politikailag erős fővárosban. De az események úgy hozták, hogy a balliberális pártok sem. 1990-ben az országgyűlési választásokon a jobboldali pártok győztek, de a választók hamar kiábrándultak az új kormányból. Az őszi önkormányzati választásokon a proteszt - szavazás elsőrendű haszonélvezői a liberálisok voltak, a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban kiváltképpen. Ám a fővárosban nem csak önmagában, hanem ezenfelül a kerületek túlnyomó többségében is. Ez rejtette magában a viszály magvát.
Főpolgármester az a Demszky lett, aki saját pártjában is egyfajta különútas helyzetben volt. Ő nagy lelkesen önálló csapatot szervezett magának és nagyralátó terveket melenge költségvetés felől, a pártok a fővárosi kerületek felől helyezték nyomás alá a Városházát.tett. Gárdája igyekezett a fővárost pénzügyileg is függetlenné tenni a fővárost a kormánytól. Mindez nem volt kedvére sem a kormánynak, sem az ellenzéki pártoknak. A kormány a a pártok a fővárosi kerületek felől helyezték nyomás alá a Városházát.
Amikor 1994-ben átlendült a politikai inga bal-balközép irányba, akkor a főváros vezetése pürrhoszi győzelmet aratott. A főpolgármester közvetlen választásával ez a funkció presztizsben szinte a miniszterelnök mögé emelkedett. A fővárosi törvény azonban az összbudapesti önkormányzatot a kerületekkel azonos sorba helyezte - halálos sebet ejtve ezzel a főváros perspektivikus fejlődésén, nemzetközi szerepe kialakításán. A "baráti" kormány részéről sem lett kisebb a költségvetési nyomás, mint volt az első szabadon választott kormány alatt.
Minthogy tárgyunk a főváros körüli politikai csata, zárójelbe kell tennünk, hogy mi is történt magával a fővárossal a rendszerváltás óta. Összpontosíthatunk arra, hogy Demszky 20 éven át meg tudott maradni a főpolgármesteri poszton. Miért? Alkalmasint éppen azért, mert a közvetlen választás révén ez a cím szimbolikusan nagyon erős volt, tényleges hatóköre viszont egyre szűkült. Egyik nagy pártnak se állt érdekében a fungáló főpolgármesterrel szemben saját soraiból olyan jelöltet állítani, aki akarva - akaratlan a pártelnök mellett kiemelt arccá vált volna A tényleges pártbefolyást pedig célszerűbbnek látszott a kerületeken (polgármester, testületek, fontos bizottsági elnökök) keresztül juttatni érvényre. Amint a Fidesznek egyre inkább reménye volt a főpolgármesteri cím elhódítására, Tarlós személyében olyan jelöltet talált, aki demonstratívan nem tartozik a párthoz, következésképpen szóba se jön hatalmi riválisként.
Így jutunk el 2010-ig, amikor a Fidesz bárkit indított volna főpolgármester - jelöltként, azt szinte biztosan megválasztották volna. Ez kivételes alkalom volt: egy többségét tekintve karakterében baloldali és liberális választóközönség jobboldalit választott volna meg. De a korábbi logika nem változott: ismét a politikailag háttér nélküli Tarlós lett a jelölt, illetve a megválasztott főpolgármester.
Az igazi kérdés azonban nem a személyi volt, hanem az, hogy a bizonyosan újrarendezésre kerülő önkormányzati és közigazgatási rendszerben mi lesz Budapest sorsa. Felvetődtek különféle elképzelések és mindmáig nem dőlt el véglegesen, hogy hogyan fog alakulni a kerületek vagy más részegységek és az egész főváros jogi viszonya. De az már biztosnak látszik, hogy a főváros még az eddiginél is gyengébb lesz. Érthető: egy jobboldali politika joggal gyanakszik arra, hogy a fővárosi lakosság körében - egy szűk budai, illetve belvárosi magot leszámítva - soha se lesz erős a támogatottsága. Érdemes tehát jóelőre kihúzni a méregfogukat, meggyengíteni akaratnyilvánításuk hatókörét. Ezért a Tarlós körül jelenleg folyó hercehurca nem több viharnál egy pohár vízben. Az igazán szomorú azonban az, hogy sem az ellenzéki pártokban, sem a civil mozgalmakban nyoma sincs egy erős Budapestet támogató koncepciónak. Sőt ez maga nem olyan cél, hogy szerveződne köré egy civil mozgalom és vele együtt egy komplex szakpolitikai műhely. Partikuláris érdekek miatt nem látják, hogy egy európai léptékben lendületesen fejlődő főváros mekkora húzóerő lehetne az egész ország javára.
A budapesti csata tehát a főváros számára máris vereséggel végződött, a nélkül, hogy egyáltalán megvívták volna.