Egy nem pártkötelezett ellenzéki töprengései 2021 tavaszán
Nagyon szeretnék rendszerváltást, de nem látok olyan pártot, amelyik mellé érdemesnek látnám odaállni. Ezért nagy, de nem feltétlen örömmel fogadom a "hatok" próbálkozását. Aggaszt, hogy döntésük után még mindíg sok energiát vesztegetnek az egymás közötti rivalizálásra, de kénytelen vagyok ezt tudomásul venni. Ezért sorraveszem a választások lehetséges kimeneteleit, hogy tisztázzam, mennyire kötődöm a "hatokhoz", mint csoporthoz.
Elképzelhető egy olyan ellenzéki siker, amely nem tudja legyőzni a NER-t, de megszűnteti annak kétharmados többségét. Ez engem nem boldogít, ilyen esetben nem is figyelnék oda a parlamenti történésekre.
Elképzelhető olyan kormányváltás, amelybe a hatok minimális többséget szereznek. Ebben az esetben örömöm kisebb lenne, mint az aggodalmam. Az iszapbirkózásban a gátlástalanabb fél van előnyben. Ráadásul egy ilyen küzdelem során könnyen felbomolhat a hatok egysége.
Elképzelhető a hatok kétharmados győzelme. Ez az, amiért feltétlen hívük vagyok, mert így elképzelhető, hogy még hátralevő rövid életemben egy jobb Magyarország sejlik fel. Egy ilyen helyzetben a hat párt alighanem képes lenne eltérő elképzeléseit nem kivinni az utcára.
Végül lehetséges, hogy a NER veresége esetén az Trump módjára nem csak gondolkodik polgárháborúban, hanem ki is robbantja azt. Ezt nagyon nem kívánom, de nyilvánvaló, hogy teljes mértékben a köztársaságiak mellett lennék.
Mindezek alapján egy komoly kifogásom a hatok közös választási program-készülődése ellen: nem mondják meg egyértelműen, hogy mit ígérnek egyszerű, és mit kétharmados győzelmük esetén. Pedig csak így lenne világos a választók számára, hogy hogyan érdemes készülniük a választásokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése