2014. május 26., hétfő

Fb.bejegyzésem a közös ellenzéki polgármester- jelöltekről

Közös polgármesterjelölt

Öngyilkos dolog vitát nyitni arról, hogy legyen, vagy ne legyen és ezzel idegesíteni a nagyérdeműt, meg rákapatni a médiát. Helyette konkréten ha van valahol alkalmas személy a funkcióra, olyan, akit meg is választhatnak és van olyan botor, hogy el is vállalja a jelöltséget, akkor a nyilvánosság kizárásával egyeztetnek, s ha megállapodtak, előállnak a közös polgármesterjelölttel. De alkalmas konkrét jelölt nélkül hülyeség beszélni róla, illetve utólag kezdeni keresni embert hozzá.

2014. május 21., szerda

Fb. posztom: EU parlamenti választások: meghaladható-e az önpusztító "liberum veto"?


Hiába igyekeztek korlátozni, az EU Tanácsban mégiscsak változatlanul erős mandátuma van minden tagország miniszterelnökének a vétóra. Ez nem csak az EU előrehaladását és adaptivitás - képességét blokkolja, de végső soron ez az oka az EU bürokráciájának, e bürokrácia kicsinyességének is. Ugyanis minden azért vált olyanná, amilyen, mert a fejlődés során a vétó kivédésére valami engedményt kellett tenni a zsaroló tagország kormányfőjének, hogy ne blokkolja azt, ami sokaknak fontos. S mi lehetett az engedmény? Nyilván egy olyan "törvény", ami a makacskodónak nemzeti szempontból fontos volt, a többieknek meg nem annyira. Így hízott a joganyag és nyomában a brüsszeli bürokrácia.

A „nie pozwalam” demokratikus korlátozásának egyetlen útja az EU parlament hatáskörének növelése. De itt ismét egy paradoxon lép fel. Az EU parlamenti választásokon elvben annak kellene eldőlni, hogy melyik politikai család nézetei domináljanak az EU fejlődésében a következő ciklus folyamán. A gyakorlatban a tagállamokban viszont nemzeti horizontú kampányok folynak és ráadásul a makacs válságjelenségek miatt nagy hatása van a különféle euroszkeptikus szövegeknek, pártoknak is. Így a választók végülis nem az EU jövőjének reális útjai között választanak a vezetésre posszibilis pártcsaládok reprezentánsai között, hanem félretájékoztatva, indulatból szavaznak, vagy maradnak otthon. Ebből következik azonban a gyakorlati paradoxon. Mennél több képviselőt küldenek az EU parlamentbe a kusza, kóbor nézeteket képviselő pártok, annál inkább rászorítják a józan alapokon álló mainstream pártok képviselőit, hogy ne a markáns alternatívájukat képviseljék egymással konfliktusokat vállalva, hanem nagykoalícióra kényszerülnek. Egy nagykoalíciós alapon szavazó Parlament viszont hatékonyabb ellensúlyt tud képezni a Tanáccsal és a Bizottsággal szemben, mint amilyet egy irányzatos többségű képes lenne. Tehát a nemzetieskedő kampány és a sok euroszkeptikus képviselő beválasztása éppen egy integrációt előmozdító parlamentet eredményezhet.