Fb. bejegyzésem az orosz atomfenyegetésről

 Atomfenyegetés

Vajon az orosz külügyminiszter fenyegetését mennyire kell komolyan venni? Az ukrajnai agresszió két hónapja alatt Oroszország politikailag és katonailag leértékelődött. Az eddigi eszközökkel lényegében nincs esélyük azt helyreállítani. Ezzel szemben a világ egyik legnagyobb atomarzenáljával rendelkeznek. Ha a helyzet úgy alakul, valamiféle atomfegyver alkalmazása mindenképpen riadalmat keltene és egy újabb, régóta fennálló általánosan betartott küszöb átlépését jelentené.

Nehéz megmondani, hogy a küszöb átlépése milyen haszonnal járna Oroszországnak, ha egyáltalán járna előnnyel.

Ha ez így van, lehet-e az atomfegyver ügyét üres fenyegetésként figyelmen kívül hagyni? Aligha, mert a taktikai atomfegyver bevetésével földgömbünk még kevésbé biztonságos hellyé válna. Ezen túlmenően az orosz vezetés kamikaze módon képes lehet valóságos atomháborút kezdeni, ha végképp megszorul. Ezért ha található olyan kompromisszum, amivel a háború kirobbantói úgy gondolják, hogy megőrzik arcukat és a megtámadottak el tudják fogadni, akkor ezt aktívan keresni érdemes. Ha nem, akkor tehetetlenül várni kell, hogy hogyan váltják be a fenyegetést.

1Mária Darics

2 hozzászólás

1 megosztás

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

Elhúzódó háború?

 Az orosz invázió az összes jel szerint villámháborúnak volt szánva. Minthogy az kudarcot vallott, sokan - beleértve e sorok íróját - arra számítottak, hogy az oroszok egy részleges eredményt győzelemnek fognak deklarálni és ezzel a konfliktusnak ez a szakasza lezárul. Most viszont egyre több jel mutat arra, hogy kevés esély van kompromisszumra. Ez elhúzódó effektiv háborút jelent Ukrajnában.

Oroszországban a Putyin féle vezetés és a hadsereg nyilvánvalóan megadta a felhatalmazást arra, hogy ezt a háborút minden rendelkezésükre álló eszközzel folytassák Ukrajna térdrekényszerítéséig. Kérdés azonban, hogy ez egy permanens háború kezdete-e részükről, vagy határt szabnak a hódítási tervüknek - legalábbis egy időre. De ez utóbbi helyzetben nem világos, hogy milyen erőforrásokkal képzelik megvalósíthatónak a meghódított terület konszolidálását. Ugyancsak nem világos, hogy az általuk kialakított geopolitikai helyzet eltűréséhez milyen nemzetközi konstellációt remélnek.

A másik oldal részéről sem tudható, hogy a nemzetközi rend brutális megsértésére hogyan akarnak és hogyan tudnak reagálni. Elfogadhatónak tartják-e azt a perspektívát, hogy fokozatosan maguk is hadviselő felekké válnak, vagy ettől visszariadva az agresszor megbékítésére fognak törekedni. 

Valószínú, hogy a dolgok ilyen alakulása az egész glóbuszunk katonai, politikai és gazdasági átalakulását indukálja, amire hosszabb távú tervek minden bizonnyal sehol se születtek. Ebbe beleértve a jelen konfliktusba nem belebonyolódó nagy stratégiai "játékos" Kínát is.

A sok ismeretlen ellenére az világosnak látszik, hogy egy elhúzódó háború rosszabbnál rosszabb perspektívát ígér. Ám az eszkaláció elkerülése vagy akárcsak korlátok közé szorítása egyedül és kizárólag az orosz vezetés kezében van - nem zárva ki a kamikaze-mentalitást sem.

Fb. bejegyzés arról, hogy mit érthetett félre a magyar ellenzék

Ellenzéki politikusok gyakran hivatkoznak arra, hogy a lakosság mekkora többsége EU és NATO párti. Ebből ők (akárcsak a törzsszavazóik) úgy veszik, hogy tehát nyugatbarát. Pedig ez távolról sem ilyen egyszerű. Sokféle ressentiment él a nyugattal szemben, amit professzionalista agitproppal elő lehet hívni. Az ellenzékiek meg ezt szokás szerint hitetlenkedve nézik és nincs rá magyarázatuk. Kutatni, elemezni kéne ezt a problémát.