Február: kulcshónap

Ha a "házi fealadatokat" nézzük, az euro-atlanti világban számos fontos országban, országcsoportban új időszámítás kezdődik.
 -Az USA-ben kezdetét veszi az elnökválasztási kampány, amelyben a pártoknak, jelölteknek elvben nem efemer módon, szeszélyes témaválasztásokkal kellene színre lépni, hanem olyan koncepciókkal, amelyek a választókat és a külföldet orientálná, hogy mire számíthatnak a következő években. Ha ez nem így lesz, az maga prediktív a következő időszak szempontjából.
 -A briteknél a hosszú vajúdás után összehozott Brexit első hónapja akarva-akaratlanul számos tekintetben vizsga lesz, amely előre vetíti a lehetséges folytatást.
 -Az EU-ban mostanra már elrendeződött a Parlamentben , a Bizottságban és az Európai Központi Bankban az új felállás - hozzá lehet kezdeni a tartalmi munkához. Ez túlmegy a saját program, prioritások meghirdetésén és mergkezdésén. Meg kell formálni a Nagy-Britannia nélküli EU-t. Előre kell lépni az új költségvetési periódus kialakításában. Gondoskodni kell a tagországok, különösen pedig az Eurozóna pénzügyi stabilitásáról egy lehetséges monetáris világrengés esetén. Teljesen űj katonapolitikai helyzetben kell új védelmi politikát kialakítani.
-Oroszországban a hatalmi struktúra valamilyen átrendezése kezdődött meg. Ennek során esedékes a tartalmi és hatásköri változások  meghirdetése.

Ez a rövid és felszíni áttekintés azt sugallja, hogy a nagypolitika ágensei államok, államszövetségek lennének, amelyek valamiféle racionalitás mentén igyekeznek nekik megfelelő világrendet kialakítani. A hatóerők összetétele ennél sokkal bonyolultabb. Az USA-ban például ugyan elnöki rendszer van, de valójában egy elnök - szenátus - képviselőház háromszögben dőlnek el fontos politikai kérdések. Nagy-Britannia egységét az írek és a skótok bármikor kétségessé tehetik. Az EU-t illetően a sok erőtényező közül elég csak egyetlent kiemelni: ha a német pártpolitikai ambiciók és spekulációk átlépnek egy küszöböt, az önmagában tenné lehetetlenné, hogy az EU ötről hatra jusson a válságjelenségei leküzdésében. Ahogy a politikai mező nagymértékben tagolt, úgy a nagytőke és a bankvilág rivális csoportjai is folyamatosan küzdenek befolyásukért, akárcsak a hadseregek különböző fegyvernemei.

Ha tehát a mostani februárt kulcshónapnak gondoljuk, az korántsem úgy értendő, mint ha most dőlne el a "világ sorsa". Abban a tekintetben viszont jellegzetes időszak, hogy a kooperáció vagy a konfrontáció, a döntés vagy a halogatás, a centripetális vagy a  centrifugális tendenciák látszanak-e erősödni, hogy vannak-e jelei a felismerésnek, hogy a problémáknak mégiscsak van egy hozzávetőleges fontossági hierarchiája az irreverzibilisen globalizálódó világban.

Fb. bejegyzés a lyukról a magyar pártspektrumon

Lyuk a magyar pártspektrumon

A fontos EU parlamenti pártcsaládok közül a Zöldeknél nincs magyar képviselő. Nincs, mert az LMP nem jutott képviselethez, a Párbeszéd oda szánt jelöltjét, Jávor Benedeket az MSZP-nek sikerült kiügyeskedni a közös lista befutó helyéről. A Momentum pedig nem a zöld frakciót választotta.

A lyuk annál is sokatmondóbb, mert európaszerte a zöld pártok is feljövőben vannak, ráadásul a nagy pártcsaládok is nyitnak a zöld gondolatok, programpontok felé. Így joggal feltételezhető, hogy Magyarországon is van (lenne) szavazótáboruk. Ebből logikusan adódna egy olyan próbálkozás, hogy egy párt nevében is mint zöld, környezetvédő igyekezzen megszólítani a potenciális szimpatizánsokat. Lehet, hogy létező, a választók által irányzatként nem egyértelműen azonosított kis pártokból alakul majd ez a nevében is ezt a profilt zászlajára tűző alakulat?

Személyzeti ügyek

Tavaly az EP-ben választások voltak, akárcsak a magyar önkormányzatokban. A választások előtt tele volt a média esélylatolgatással, becslésekkel, utána meg elemzésekkel és jóslásokkal. Ehhez képest most nagy a csönd és nem látunk karaktrerisztikus változásokat. Tévedtünk talán és sok hűhó volt semmiért? Mások lennének a valódi főszereplők és náluk nem voltak választások? Ez ugyan igaz, de mégse jelenti azt, hogy az újonnan megválasztottaknak ne lenne valódi játéktere. Vagy netán az újak kivárnak? Alighanem ez is igaz és jól is teszik, amíg nem tapogatták ki a falakat, amikbe mindenképpen beleütköznének.

Van azonban egy fontos, megkerülhetetlen tevékenység, amit az újak minden bizonnyak teljes gőzzel éppen most folytatnak. Ez pedig a tág értelemben vett "csapataik" kiépítése, amellyel különböző posztokon dolgozni akarnak.A csapatoknak egyszerre kell,  felkészültnek és lojálisnak, illetve kreatívnak és sokféle árnyalatot képviselőnek lenni, hogy mind a feladatok rangsorolásában, mind a rövid-és hosszútávot illetően egyaránt a relatíve legjobb megoldásokat találják meg - ezzel segítve választott főnökeiket. A csapatkiválasztást bonyolítja, ha egy koalíciós vezetés apparátusát kell kiépíteni, ahol a prioritások is eltérnek és a pártok zsákmányszerző és hiúsági szempontjaira is tekintettel kell lenni.

A csapatok kiépítése értelemszerűen nem a nagy nyilvánosság bevonásával folyik. Hogy hol és mennyire volt ez sikeres, azt csak később, "lakva" fogjuk megtudni. Vagy még akkor se, ha a világ legnagyobb erői konfliktusok folyamatos élezésével fogják letarolni az amúgyis problémák légiójával kiüszködő egész emberiséget. De még ha az utóbbi következne is be,
készülni semmiképpen se erre kell.