2019. január 11., péntek

USA Demokraták leckéje - európai logikával

Európai logikával a lecke egyszerű. Az USA-ban él és működik a kétpártrendszer. Az egyik párt olyan elnökjelöltet állított legutóbb és választott meg, aki a választópolgárok többsége szerint az Unió részére minimum veszélyes, de sokak által ennél sokkal negatívabb minősítésű politikát folytat. Az elnök győzelme a választók körében már megválasztásakor minimális volt és csak annak köszönhető, hogy a szövetségi államban olyan bonyolult a választási rendszer, hogy a szavazók többsége (popular vote) alul maradhat, ha a szavazatok sajátos eloszlása más eredményt hoz ki. Nagyjából ez ismétlődött meg a félidős választásoknál is: a Kongresszus többségét a Demokraták elhódították, a Szenátusban viszont még nőtt is a Republikánus többség. A 2020-as lecke egyszrűnek tűnik: a Demokratáknak olyan elnökjelöltet kell találni, akit meg is választanak, aki az adott szisztémában is többséget kap.

Az USA-ban  - pártokon belül és pártok között - nagy ereje van a tradíciónak, a szokásjognak. Ennek figyelmen kívül hagyása minden bizonnyal visszarúgna. Tehát a Demokratáknak el kell fogadni, hogy soraikból bárki aspirálhat az elnökjelöltségre és hogy a konvención győztes jelölt nem kapja meg automatikusan az összes lehetséges demokrata szavazatot "élesben" a választásokon. Ezt tekintetbe véve egy olyan vitát kellene bevezetésképpen a pártban lefolytatni, hogy milyen jegyekkel rendelkező jelöltnek van esélye Trump legyőzésére. Olyannak-e, akinek határozott víziója van arról, hogy milyen USA-t szeretne és/vagy a potenciális demokrata szavazók egy részéből fanatikus támogatókat tud maga mögé állítani. Vagy pedig olyannak, aki talán szürkébb egyéniség, de minden körülmények között megbízhatónak és a legjobb pragmatikus lépés megtalálójának látszik. Ha a kockázatosabb első típust preferálják, akkor szabad a verseny az önjelöltelnek az előválasztásokon. Akkor csak azon kell próbálni munkálkodni, hogy a győztes jelölt mögé álljanak (és elmenjenek szavazni) a vesztes jelöltek hívei is. Ha viszont a szürkébb, pragmatikus jelöltet tartják esélyesebbnek, aki ellen a mérsékelt republikánusok sem fognak Trumpra szavazni, akkor a markáns profilú önjelöltekre kell olyan nyomást gyakorolni, hogy ne induljanak el elnökjelöltként és elszánt híveikkel ne osszák meg a demokrata szavazótábort.

Az amerikai rendszer bonyolultsága elvben lehetővé teszi a pártokon belüli előzetes alkut.Aki nem lesz elnök, kiélheti politikai ambicióit kormányzóként, szenátorként, képviselőként, illetve pártja elnökének adminisztrációjában is. Ráadásul a markáns nézeteket képviselő demokrata, ha jól választja ki, hogy hol indul, ne4m elnökjelöltként is tud lelkes csapatot gyüjteni magának és egy fölényes helyi győzelemmel már a ciklus kezdetén országosan is felhívja magára a figyelmet. Vagyis - kívülről nézve - az a lecke a demokratáknak, hogy ambícióikat és vízióikat egy célnak, Trump leváltásának rendelik-e alá (nem ismerős a helyzet?), vagy mindenki megy a maga útján azzal, hogy lesz ami lesz - Trump meg buktassa meg saját magát.