2011. december 29., csütörtök

Játékszenvedély [Wikipedia]


A kóros játékszenvedélyt (patológiás gambling) az addikciók körébe sorolják, lényege a hétköznapokból való menekülés, bár nem kémiai módon. A betegség alapja az agy biokémiájában keresendő: a megfelelő mennyiségű endorfin termelődését segíti elő a játék a beteg embernél; s legmélyén ugyanaz a szerotoninzavar lappanghat, mint a depressziónak, amellyel így rokonságban áll. Örömét a gyors és könnyűnek tűnő nyerés lehetősége, és a hozzá vezető út izgalmai (adrenalin-flash) adják. Nagy többségben férfiakat érint: eljátsszák pénzüket, vagyonukat, gyakran súlyos adóságokba bocsátkoznak, s ezzel házasságukat, családi kötelezettségeiket, hírnevüket is kockára teszik. Magyarországon is működnek több városban Gamblers Anonymus önsegítő csoportok, amilyet először 1957-ben Los Angelesben alapítottak, hogy segítséget nyújtsanak a játékfüggőség legyőzéséhez.
Deepak Chopra [5] szerint spirituális kielégületlenségről van szó valamennyi szenvedélybetegség esetében: " a spirituális tudatosság az egyetlen igazi és sokáig érvényesnek bizonyuló válasz a káros szenvedélyektől való függésre". Tim Harford is foglalkozik a játékszenvedély betegek viselkedésével, mint a racionális döntés egy „speciális” megnyilvánulása, lásd „Az élet rejtett logikája” c. művében. Egyre több kongresszus önálló szakmai témája a játékszenvedély betegség. A játékszervező cégek ezirányú társadalmi felelősségvállalásán túlmenőleg a költségvetési kihatásai és morális kérdések is a vizsgálat tárgyát képezik.

2011. december 28., szerda

Orbán legsebezhetőbb pontja:az Európai Néppárt alelnöki posztja



Amit Orbán művel, az az európai konzervatívoknak elvben kezdettől fogva tolerálhatatlan kellett volna legyen.Mindenféle politológiai dogmától és babonától vezetve mindmáig nem vonták le ennek politikai és szervezeti konzekvenciáit. Ebből az a tragikomikus helyzet következik, hogy Orbán fő európai ellenfelei (Merkeltől Sarkozyig és Barrosotol Oli Rehnig) egy pártban ülnek vele és ezzel fedezik Európa - idegen merényleteit a demokrácia és a jogállam ellen. Noha ezeknek a konzervatív vezetőknek meg lenne minden olyan eszközük, hogy véget vessenek alelnökösdijének és felfüggesszék a Fidesz tagságát az EN-ban! Ezért az Európai Néppártot kell minden szokásos és szokatlan eszközzel figyelmeztetnünk önromboló gyakorlatuk befejezésének szükségességére. Világosabbá válna saját pozíciójuk az európai terepen, ha ezt megteszik és egyben a kezdetét jelentené egy európai karakterű jobboldal kialakulásának Magyarországon is, amire e nélkül sohanapján kerül sor.
Ha kiteszik a szűrét a pártcsaládból, Orbán is pőrébben állna télvíz idején a maga keltette gazdasági és politikai viharokban.

2011. december 26., hétfő

Petició a Fidesz - alkotmány életbeéptetése ellen

Az aláíróknak

Az alábbi peticiót panasz formájában beadtam az Európai Parlamentnek, hivatkozással az első nap érkezett több, mint 300 aláírásra.

Balint Suranyi
Írd alá a peticiót!

Nemet mondunk a Magyar Köztársaság felszámolására!

http://www.peticiok.com/nemet_mondunk_a_magyar_koztarsasag_felszamolasara#form
Nemet mondunk a Magyar Köztársaság felszámolására
www.peticiok.com
A Magyar Köztársaság és az Európai Unió polgáraiként kijelentjük, hogy 2012 január elsejétől Magyarországot túszul ejtett országnak tekintjük, amelyre a Fidesz - KDNP parlamenti frakció ráoktrojálta az Európai Unió jogának szellemével és egyes alapvető rendelkezéseivel szembenálló pártalkotmányát.

2011. december 24., szombat

A tematizációs fiaskó beismerése

Mit jelent, ha Orbán karácsonykor szükségesnek tartja cáfolni a várható menesztéséről szóló híreket?

Orbán terve az volt, hogy a teljhatalmát kodifikáló alkotmányát az ország a lihegő áhitat jegyében fogja beiktatni.Ünnepi esemény, amely a nép lelkében az új Magyarország eljövetelének boldog kezdete lesz. Ami hatalmi eszközökkel lehetséges, azt meg is tette ennek érdekében. A manifesztum kész, életbe fog lépni. Amit a nyers hatalmon túl remélt hozzá, az romokban hever. Neki az ilyen hatalom is kell, de vágyai másik fele kielégületlen, frusztrált.

Ennek a frusztráltságnak a csalhatatlan jele a karácsonyi cáfolva beismerés. Gondoljunk bele: az ünnepek előestéjén közli ellentáborával, hogy hiába reménykednek eltávolításában. Egy olyan - majdnem teljes - hazai médiahatalom mellett, amely az ország nagy részét folyamatosan nem tájékoztatja a hatalom számára rossz hírekről, most ő közli a híveivel, hogy igenis van ellentábor és az az ő hamarost bekövetkező távozását jövendöli. Így ez a tény mostantól már része a kormánypárti valóságnak is. Ezzel az az erő, amit az országban ellenzéknek nevezhetünk, megnyerte Orbánnal szemben a "tematizációs csatát".

A tematizációs csata elvesztése Orbán esetében nem jelenti azt, hogy a jövőben ne adhatna ki győzelmi jelentéseket különféle háborús sikereiről, ne próbálhatna művi örömünnepeket kreálni a következő napokban, hetekben. De ahhoz nagyon butának és elfogultnak kell lenni, hogy a zemberek, akár a hívek ne vegyék észre, hogy Orbán defenzívába szorult. Ennek során maradhat kivagyi, kelthet megalapozatlan reményeket a jövőről - tudni lehet, hogy ő maga is tudja: élet - halál harcot folytat. Eredeti ambiciói hajótörést szenvedtek.

Mejegyzés egy Arrow - ujságcikk maqrgójára

Arrow kiváló elme, valóban szükséges lenne egy határozott szabályozási változtatás, de - minthogy globális problémáról van szó - nem hiszem, hogy az USA-n belüli jövedelemegyenlőtlenség lenne a probléma gyökere. Az informáltsági diszparitás is való igaz mind az egészségügyben, mind a pénzügyi szektorban, de erről se hiszem, hogy csökkentésével helyreállna valamiféle piaci egyensúly. A baj gyökere szerintem abban van, hogy egy megfoghatatlan alapokon álló világgazdaság működése addig volt üzembiztos, amíg nagyon sokan jártak vele a maguk módján jól a folyamatos növekedés következtében. A válság óta rizikós a növekedés és egyértelműek a relatív (és abszolut) vesztesek. Minthogy alig valaki rendezkedik be a kisebbik rossz mindenkori preferálására, egyre nő a bedőlés kockázata. A mindennapokig is lenyúló új technikai - technológiai áttörés rakhatna mindent új dimenzióba - vagy nem sok jónak nézünk elébe.

2011. december 23., péntek

Politikai fordulat

A rendőrség által elhurcolt tiltakozó parlamenti képviselők megmentették a becsületünket a világ előtt!

LMP akció a Parlamentnél

Nagy húzás. Ezzel a vezető ellenzéki erő lesznek. Csak Schiffertől szabadulnának már meg!

2011. december 22., csütörtök

Lovat! Lovat! Egy lóért országomat!

A zuhanásba magával rántani az országot

Orbán az ősz folyamán szembesült politikájának kudarcával, aminek lehetőségéről már a kezdet kezdetén is beszélt. Ennek konzekvenciáját vonta le azzal, hogy ismét az IMF-hez fordult. Gondolt arra, hogy ez hívei körében bizalmi válságot okozhat irányában, de ezt a bejáratott kommunikációs technológiájával sikerült neki ellaposítani. Amihez viszont értelmi és személyiségbeli korlátai miatt nagyon nem ért, az most visszarúgott: rosszul becsülte fel a külföld reagálását.

Abban a meggyőződésben élt, hogy érvényben van az a hallgatólagos megállapodása az USA és Európa legmagasabb köreivel, hogy ha az azoknak legfontosabb kérdésekben aláveti magát akaratuknak, akkor elnézik illetlen szájalását és brutális belpolitikáját. az IMF-hez fordulást ilyen, alapkérdésben való alkalmazkodásnak tekintette, még azt is megtette kedvükért, hogy nem Matolcsy a tárgyalóküldöttség vezetője. Cserébe egy kíméletes hitelnyújtást és a nyílt beszéd kerülését remélte. Tévedtett. Már rég lement az euro - atlanti térképről, és kényszerű hitelfelvételi meghunyászkodását parner - ellenfelei alkalomnak látták a leszámolásra, ami már nekik is nagyon sürgőssé vált a kialakult európai - és világhelyzetben.

Erre Orbán maga is emelte a tétet: az EU csúcson rosszul kalkulált zavaros cirkuszt rendezett. Úgy vélte, szembefordulása gond lesz a problémáktól gyötört EU-nak és méltányolni, honorálni fogják, ha végülis visszavonul a nemet mondásból. e helyett egyedül maradt és nevetségessé vált. Ezzel meg is pecsételődött egy számára előnyös és itthon eladható kölcsönfelvétel esélye. De még mindíg nem számított arra a pergőtűzre, amit ő és politikája a nyilvánosság teljes bevonásával a nyaka közé kapott mindenkitől, aki csak számít Nyugaton.

Az a mutyi, ami eddig minden hajmeresztő húzása ellenére a felszínen tartotta, a múlté. Ezt látja, de mégse akarja igazán elhinni. Feladni a játszmát - ez személyiségétől idegen. Taktikai mozgástere immár nincs. Dacosan, az irracionális megmentő csodában egy kicsit reménykedve igyekszik ugyan húzni az időt, de el van szánva a pokolra zuhanásra és arra, hogy megszédített országát is magával rántja a bukásba.

Hacsak társaiban - szolgáiban nem támad fel utolsó pillanatban az életösztön.

2011. december 20., kedd

A Klubrádió halálhírére

Mi beszédesebb krízis idején? A szóló, vagy az elhallgattatott egyetlen ellenzéki hangzó médium, a Klubrádió?

Megmosolyogtató, de szívmelengető volt az a sokrétű harc, amit a Klubrádió a megmaradásáért folytatott. Próbált mozgósítani, de egyben azt az illuziót keltette, hogy Orbánra lehet nyomást gyakorolni. Az aktívabb hallgatói most arra lesznek kényszerítve, hogy a neten maguk szerkesszék meg saját médiumukat. Az idősebbek, riadtabbak, egyedül tájékozódni nem tudók pedig az ősrégi kétlépcsős kommunikáció útján tudják csak megszerezni tájékoztatásukat. Ha legalább magánemberként nem szorultak be a teljes izoláltságba. Így nézzük végig Orbán végjátékát - vagy jutunk benne epizódszerephez.

Facebook hozzászólások 56-ról

Balint Suranyi
A zemberek számára meglepetés volt,(máig sincs igazán feltárva),hogy fegyveres felkeléssé vált a tüntetés, hogy kártyavárként összeomlott a rendszer, "kivertük" a szovjet csapatokat - és ez váltott ki lelkesedést. A nyitott határok már nov. 4. előtt is vonzóak voltak, 4. után meg méginkább, de aki maradt, az konstatálta, hogy a nagyhatalom nagyhatalom, a Jaltai rendszer pedig életben van. Nagyolva ilyen egyszerű. A mikroszint meg végtelenül bonyolult..
 
Balint Suranyi Ki tudja - és ki érti! - ma már, hogy a hatalom frazeológiája nem azzal kezdődött, hogy ellenforradalomról beszélt, hanem októberi sajnálatos eseményekről és az OSE megnevezés előbb tágabb, majd szűkebb körben a mindennapi beszéd részévé vált. Magától értetődő, hogy az utókor a kialakult sémákat tanulta meg.

2011. december 17., szombat

Konstruktív bizalmatlanság?

Hátbaszúrás

Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy világos legyen, miért emlegetett Orbán hátbaszúrást, amikor a parlamenti ellenzék támadta a legutóbbi EU csúcson tanúsított bomlasztó magatartását. Tudhatta, a tőle balra álló ellenzékiek Európa - barátok és ha gyengeséget tapasztalnak nála, azonnal támadni fogják. Nem pusztán "visszaszúrás" volt ez minősítés a neki kellemetlen támadásért, amivel rossz színben akarta feltűntetni ellenfeleit a zemberek előtt. Elszólás volt.

Orbán nem az ellenfeleitől félti pozícióját, hiszen azok ehhez erőtlenek és nincs is egy hatalomátvételhez jogi fogódzójuk, hanem saját embereitől. A saját embereitől retteg kezdetektől fogva, attól, hogy megelégelik azt, amit az országgal és velük csinál. Ez az oka annak, hogy minden valamirevaló fideszes ismert figurával módszeresen elvégeztetett olyan feladatokat, amik a politikai erkölcs szempontjából védhetetlenek. Nem hagyta ki a piszkos "jogi" feladatokból a nevesebb EU-s képviselőket sem, nehogy eszükbe jusson a nyílt pártütés. (Talán egyedül Varga Mihályt hagyta ki az ilyesmiből, esetleges saját későbbi kombinációihoz - tartaléknak) Így elejét vette olyan erőközpont kialakulásának, amely konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal megbuktathatná a Medgyessy, ill. Gyurcsány modelt követve. Ezért kétséggel kell fogadni minden sajtóhírt, ami ilyet fontolgató tanácskozásról ad hírt. Orbán maga erre árgus szemekkel figyel és ha lát valamit, lecsap rájuk még egy korai stádiumban.

De vajon jelent-e ez számára biztos védelmet most, amikor bukik a politikája? Aligha. Ám a lehetséges hátbaszúrók ugyanúgy ismerik őt, mint ő azokat. Ezért aki lázadást fontolgat, biztosan nagyon elővigyázatos. Nem egyeztet senkivel, aki beárulná őt. Ha a saját hátát biztosítani akarja, azt külföldön és a hazai háttértámogatók körében teszi, "elvtársai" közül csak akkor avat be valakit, ha biztos lehet az illető diszkréciójában.

Nem érdemes találgatni, hogy kik felelnek meg Mr.X szükséges adottságainak, mert ez számunkra rejtett világ. Ha nekem tippelni kéne, semmiesetre se gondolnék olyasvalakire, akinek a közelmúltban bármilyen kérdésben nyílt vitája volt a főnökkel. Csak a legggátlástalanabb perfid figurákat venném számba. De nyilván számba veszi őket Orbán is. Hogy melyikük a gyorsabb - majd elválik.

2011. december 16., péntek

Végelszámolás

Áttörés!

Úgy látszik Orbán csúcsértekezleti szereplésével és MNB-s provokációjával betelt a pohár. Az év végével az eddigi "megbékítési politika" végetért és mostantól minden eddigi számlát benyújtanak. Ha a "nem" lesz erre a kihívó válasz, akkor megnyílik a pokol és jön az államcsőd.

2011. december 13., kedd

Önmagában papírtigris Orbán Alaptörvénye (Fb.)



Sokan világvégét jajveszékelnek Magyarországon az Orbán - alkotmány életbelépése miatt. Ez csőlátásra vall. Abban az egy esetben igaz, ha Orbán tartósan erős politikai tényező marad.
Lássuk be: ma még a régi Alkotmány van érvényben az az által lehetővé tett 2/3 -os módosításokkal. És Orbán hatalma így is korlátlan. Ezen a váltás vajmi keveset változtat. De nem biztosítja azt sem, hogy Orbán 2014-ig katasztrofális gazdaság- és külpolitikájával hatalmon maradjon, amit alighanem korábbi hívei fokozódó elégedetlensége is mind hangosabban kísérni fog. Egyre valószínűbb, hogy saját túlélésük érdekében a jobboldalon fel fog lépni egy csoport Orbánnal szemben, amelyikhez - mint a túltelített oldatban - gyorsan hozzákristályosodik a többség. Orbánnak - ha a politikai élet felszínén akar maradni, csak a Jobbik mellett marad pozíció.
Egy a realitások talajára visszatérő jobboldal minden irányban nyitásra van ítélve - és ennek egyik komoly előfeltétele az orbáni alkotmánytól való - ilyen, vagy olyan - elszakadás. Egy össznemzeti gazdasági válságkezelés a hatalmi realitásoknak megfelelő jogi kereteket is feltételez. A részletek ebből a szempontból nem kulcsjelentőségűek.
Ám nem csupán a jelenlegi felállást megrengető belpolitikai fejlemények várhatóak. Nemzetközi szinten lassan jut el a verdiktig a dolog, miszerint az új Alaptörvény itt meg ott, más sarkalatos törvények meg amott és emitt ütköznek a nemzetközi megállapodásokba. Egy realista kormányzat és parlamenti többség ezeket a döntéseket bizonyosan érvényesíteni fogja - szitává lőve ezzel az orbáni konstrukciót.

Vagyis a jogi pánik csak akkor indokolt, ha valaki az Orbán - csoport és a Jobbik kezében véli látni a hatalmat a jövő Magyarországán. De akkor - immár az EU-n kívül - vajon éppen a jog jelenti számunkra a legnagyobb problémát?

2011. december 12., hétfő

Az EU és Orbán : róka fogta csuka (Fb.)



Itt eddig sem az érzelmek számítottak. Az EU Orbánban látta Magyarország kormányozhatóságának egyetlen lehetőségét, Orbán meg - szövegei ellenére - tudja, hogy az ország számára - amíg van EU - az EU-n (és az EU-s pénzeken!) kívül nincs élet. A modus vivendit eddig abban vélték megtalálni, hogy Orbán nem zavar bele az EU fontos ügyeibe, az EU meg szemhúnyással vagy ejnye ejnyével tolerálja a magyar belpolitika tolerálhatatlanságát. Ez a modus vivendi van megszűnőben azzal, hogy az ország a piacon finanszírozhatatlanná vált, Orbán pedig az EU csúcson szellemében és színvonalában egyaránt leszerepelt uniós kerékkötővé vált. A helyzetet némileg bonyolítja, hogy a megszorításokat elszenvedők az országban a politikai trükkök és a késleltetés miatt még nem szembesültek napnál világosabban azzal, hogy mit hoz számukra az orbáni politika.
Az alaphelyzet - az EU és Orbán egymásra utaltsága - nem változott. Az EU változatlanul nincs abban a helyzetben, hogy aktívan próbálja elmozdítani Orbánt, Orbán meg nem szakíthat az Unióval. Az Unió számára most egyértelműen az a politika, hogy - akár a fociban - állandó nyomás alatt tartsa Orbánt és hibázásra kényszerítse. Ezzel fognak eltelni a következő hetek. A presszió célja - és nyilvánvaló következménye - Magyarországnak az eddigi Orbán által való kormányozhatatlansága. Hogy aztán ez kikényszeríti-e más jobboldali - technokrata erő felbukkanását, amelyik biztosítani tudja az ország kormányozhatóságát, az kérdéses. Erre alkalmas technokraták bőséggel rendelkezésre állnak - de ezidő szerint se parlamenti, se politikai hátországuk nincs. Orbán maga személyes okokból nem alkalmas egy ilyen szerepváltásra. Akad-e valaki a jobboldalról, aki bevállalja az egyes számú szerepet egy görög - római megoldás politikai támogatására, parlamenti többséggel? Ez a következő hetek nyitott kérdése.
Ha nem lesz parlamenti többséget felvonultatni tudó érdemi, a realitásokkal szembenéző tárgyalópartnere az EU-nak - akkor nem jöhet más, mint a káosz.

2011. december 9., péntek

Fb. bejegyzés az euroról

Az euro születése: a politika előzte a gazdaságot

Mindenki tudta, hogyan született ilyen hirtelenséggel az euro - csak nem szeretnek rá emlékezni. Német - francia alku volt az alapja: Kohl kapta a francia hozzájárulást a német egységhez, Mitterand pedig, hogy megszűnik a DM. Ehhez kellett sebtében megalkotni az euro intézményi és garanciális eszközeit, ezt kellett mennél több tagállammal szentesíttetni. Világos, hogy nem volt hatszoros elméleti megalapozás, világos volt, miért a szemhúnyás egyes belépők deficitjeinek validitása ügyében. Remélték, hogy működés közben valahogy rendeződnek a problémák.

Eddig az euro hatalmas siker volt: számos előnyt biztosított a használóinak, elfogadták világpénznek és erősebbé vált a dollárnál stb. Az USA - ból kiinduló 2008-as pénzügyi világválság az eurot is kikezdte és egyre inkább szembetűnővé tette születési hibáit. Mindez nem vált volna ennyire fenyegetővé, ha egyes résztvevők maguktól is prudensebb fiskális politikát folytattak volna. És akkor sem, ha az euro nem szuverenitásukat őrző államok egyetértését igénylő pénznem maradt volna, aminek válság idején sokkal kisebb a pénzpolitikai mozgástere, mint a nemzeti valutáknak

Most elég világos, hogy milyen lépéseket követel meg közgazdaságilag az euro folyamatos stabilizálása, valamint a deficittel küszködő résztvevők felszínen tartása. De ez ismét elsődlegesen politikai kérdés - mint volt az euro megszületésekor. Most úgy látszik, a tagállamok túlnyomó többségénél ez a politikai akarat meg van. A megfelelő jogi és intézményi eszközöket kellene hozzá megtalálni - lehetőleg nem a szükségesnek érzett mindenkori minimum nyögvenyelős elfogadásával, hanem egy nagyvonalúbb vízió keretében. Egy ilyen vízió alighanem ki kellene terjedjen az öreg kontinens technikai - technológiai nemzetközi szerepének lényegi megjavítására is.

Vagyis a lecke nem változott az utóbbi 20 év során: a politikai érdekhez kell megtalálni a jogi és pénzügyi eszközöket. Csak egy sokkal háborgóbb, veszélyesebb nemzetközi környezetben.

2011. december 8., csütörtök

Kommentek linkelhez a Fb.-on

  • Vajjon meddig fizet még a megújuló, integrálódó EU a magát mindenből kivonó Magyarországnak a strukturális és kohéziós alapból és meddig ad agrártámogatást?
     ·  ·  · 25 perce
  • Csapda a demokratálnak: ha nem bojkottálják a Jobbikot, legitimizálják azt, ha bojkottálják, Orbánt ezzel a megkülönböztetéssel demokratának ismerik el.
     ·  ·  · Tegnap, 5:44
  • Megérzés a távolból

    Fordulat történhetett: az előre menekülés és a mindenkivel való konfrontáció a döntés.

2011. december 2., péntek

Orbán kiütötte saját magát



Kontár, erőszakos. a szabályokra fittyet hányó politikájával sikerült épp akkorra vinnie el az országot az államcsőd küszöbére, amikor az EU-nak történelmi döntést kell hoznia saját jövőjéről. Ha e döntés vitája során a szokott, provokatív eurorenitens politikáját folytatja, akkor az ország egy hét alatt visszavonhatatlanul a fizetésképtelenséghez vezető örvénybe kerül. Akkor pedig az Unió leggyengébb, legsebezhetőbb országává válik, akivel szemben csak az nem érvényesítheti indokolt, vagy indokolatlan igényeit, aki nem akarja.
A rossz ösztönökre hallgató, a 2. Vilgháború Tengelyhatalmainak szövetségesek nélküli utóvédharcára vállalkozó eszement politika folytatása a szó szoros értelmében nemzeti tragédiához vezethet.
Miért kategórikusan kerülendő minden együttműködés a Jobbikkal?

Az utóbbi másfél évben kiderült, hogy a "demokratikus" a gyakorlatban nem jelent többet, mint hogy választói akarattal legitimált. Így ez megkülönböztető jegyként nem használható. Az igazi választóvonal ma Magyarországon azok között húzódik, akik az első számú nemzeti érdeknek a feltétlen európai elkötelezettséget tartják, szemben azokkal, akik Európa- ellenesek, vagy legalábbis erősen kétséges az európai opciójuk. Vagyis a választóvonal a Fideszen belül húzódik meg. Az európai elkötelezettségű ellenzéki pártok és mozgalmak így minden tekintetben szemben állnak a Jobbikkal és más szélsőjobboldali erőkkel és Orbán rendszerét éppen bizonytalan EU elkötelezettsége, Brüsszel- ellenessége miatt tartják mihamarabb eltávolítandónak. Minden együttműködés a Jobbikkal ezt a világos választóvonalat kérdőjelezi meg.

2011. december 1., csütörtök

Indiai diaszpóraként való roma önmeghatározás



Véleményem szerint a gazdasági válság miatt holtponton van Európában a roma integráció kérdése. Hatalmas előrelépésre adna lehetőséget, ha Európa romái, roma csoportjai indentitásként elfogadnák, hogy ők külön - külön és együttvéve az indiai diaszpórához tartoznak. Ezt el kéne fogadtatni Indiával, mint állammal is. Rengeteg megoldhatatlannak tűnő kérdés kezelése, megoldása válna így lehetővé.

2011. november 29., kedd

Gyurcsány, a nagykövetek - és akiknek nem tetszííík a rendszer



Gyurcsány ma hat Magyarországra akkreditált nagykövettel ebédelt. Délután a Klubrádióban elmondta, hogy mit mondott az ország mai helyzetéről, Orbán általa feltételezett céljairól, a következő félév lehetséges forgatókönyveiről.
Gondolom mindenki, aki hall erről, összeveti saját diagnózisával, prognózisával. Nem erre hívom fel a figyelmet. Hanem arra, hogy Gyurcsánynak olyan pozíciója van, mint - Medgyessyt leszámítva senkinek: volt miniszterelnök. Ezért, ha a nagykövet, vagy bárki más fontos politikai és gazdasági szereplő le akar vele ülni beszélni, ez nem szorul semmiféle magyarázatra, indoklásra. És az sem, hogy Gyurcsány véleményét másokhoz továbbítják, hivatkoznak rá.
Ezért korlátoltság mindazok részéről, akiknek Orbán rendszere nem tetszik, ha ezt a különleges szerepét negligálják. Eltérhet véleményük Gyurcsány miniszterelnöki tevékenységéről, mai szerepéről, lehetséges politikai jövőjéről. Nem szabadna azonban, hogy feltétlen reflexként - amint meghallják a nevét - magukban, szóban és írásban mindig ennek alapján reagáljanak. Tudniuk kell: személye pótolhatatlan eszköz a nagy pénzen és sok energiával kialakított hangszigetelés áttörésére, amelytől bel- és külföldön szenved, akinek nem tetszííík.

2011. november 27., vasárnap

A magyar politikai apátia egyik fő kiváltója: az Európai Néppárt



Az Európai Néppárt alapdefiníciója szerint : egy pro-Európai jobbközép politikai párt. Egyik alelnöke Orbán Viktor, aki se nem pro-európai se nam jobbközép politikus. Ezt tudják róla külföldi párttársai, mégsem tesznek semmit e visszás helyzet megszüntetésére.
Hogyan reagáljon erre egy magyar jobbközép beállítottságú polgár, akinek nem tetszik Orbán egész politikája? Higgye azt, hogy az Eu Néppárt tudja jobban és támogassa Orbánt? Legyen pápább a pápánál? Inkább apátiával szemléli a politikát.
Nem sokban más az európabarát nem jobboldali helyzete sem. Az alelnöki pozíció megrendíthetetlenségéből ő is nagypolitikai tehetetlenségét olvashatja ki. Ha nem is hiszi, hogy az EU Parlament legnagyobb frakciója mindenben egyetért Orbánnal, de azt látja, hogy szavazásnál többségük folyamatosan kiáll Orbán mellett. Tehát: apatikusan legyint.

2011. november 26., szombat

A belga példa



Az eszement négymezős (flamand - vallon , jobb- bal) törzsi háború minden racionális ok nélkül annyit ártott az országnak, amennyit csak lehetséges. Bekövetkezett a leminősítés. Egy nap alatt létrejött a törzsek közötti megállapodás költségvetésről, kormányzásról.
Miért? Mert a harcoló felek egyike se kérdőjelezte meg a demokratikus szabad piacgazdaságot és az euroatlanti elköteleződést.

Fel van adva a lecke a magyar jobboldali elitnek ( gazdaságinak, társadalminak, politikainak, egyházinak), hogy lép-e és hogyan a következő napokban, hetekben.

2011. november 25., péntek

Mi lehet a centrális erőtér epicentrumának fejében?

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

Amikor híre jött, hogy a S&P két napon belül leminősíti az országot, Matolcsy azzal állt Orbán elé, hogy a spirál megállításának egyetlen eszköze az IMF-fel való tárgyalási szál felvétele. Orbán ehhez hozzájárult, ha Matolcsy magára vállalja ennek lebonyolítását. Ez - nonortodox módon - meg is történt.
Idáig a történetet ismerjük, az általa kiváltott reakciókat úgyszintén. Nem tudjuk azonban, hogy ettől kezdve mi történt a boszorkánykonyhában és mi a centrális erőtér epicentrumának fejében. Csak találgathatunk.Ennek egyfelől sok értelme nincs, mert csak az idő fog majd valamennyit megmutatni a lezajlott folyamatokból, de az sem biztos, hogy hitelesen,- másfelől viszont napi szinten csak a folyamatos találgatással vagyunk képesek értelmezni és valamennyire előre látni a következő napok, hetek várható fejleményeit.
Orbán önmagát - ezen nehéz lenne vitatkozni - egyrészt ma a minden magyar döntés egyszemélyes urának, másrészt a tartós emlékű nemzeti hérosz szerepére szánta. A gazdasági csőd közelsége, az erre való gyors reagálás ezen az önképen léket ütött. Ezt nyilván leszámítolta, amikor hozzájárult az egyszerre praktikus és szimbolikus visszavonulást jelentő tárgyalási szándékbejelentéshez. Feltehető, hogy azt remélte: ez a lék nem lesz túl nagy és az viszonylag gyorsan befoltozható lesz. A reakciók minden oldalról azt mutatták, hogy a lék nagy, tartós, aligha befoltozható. Erre volt válasz a visszatérés a korábbi sikerpropagandához és bűnbakkereséshez. Vagyis annak felismerése, hogy teljes gazdaságpolitikai fordulat rombadönti a szándékolt önkép mindkét pillérét. A bóvlikategória elérkezte viszont arról tanúskodik, hogy a külvilág itt és most, illetve a belátható jövőben ennél kevesebbel nem éri be.
Hogyan gondolkodhat hát Orbán? A gazdaságpolitikai visszavonulás önmagában kizárja a "minden magyar döntés egyszemélyes ura" szerepkört. De a korábban ezt megtestesítő formális funkcióinak (miniszterelnök, pártelnök) tartós fenntartása a másik, a nemzeti héroszként való fennmaradását is veszélyezteti. Marad tehát két út, amit mérlegelhet. Közülük az egyik kockázatos, de remélheti annak viszonylagos tartósságát és a hatalom élvezetének részleges megmaradását. A másik biztosan kivitelezhető és remélhető számára egyik megcélzott szerepének tartóssága , ha hisz magában.
Az egyik tehát a visszavonulás a közvetlen döntéshozó funkciókból és a köztársasági elnök rugalmasan értelmezhető posztján tehet kísérletet arra, hogy tartósan jelen maradjon a magyar politikai életben, beavatkozzon ahol és amikor tud, ártson ellenfeleinek, ahol csak lehet és őrizze elszánt hívei bizalmát, személyéhez fűződő reményeit. Ebben az esetben tudván tudja, hogy az általa pozícióba juttatott embereknek egészen más gyakorlati politikát kell követni, mint ami az ő nevéhez fűződött - fűződik. Tojástánc ez, de magabízó, kockázatkedvelő ember megpróbálkozhat vele.
A másik a radikálisabb megoldás. A komolyan nem vett IMF tárgyalások paravánja mögött az eddigi politika folytatása, az általa kreált alkotmány életbelépése ceremóniáinak végigélvezése és remény abban, hogy a kaotikus világban Magyarország nem olyan fontos, hogy mindenáron pontot akarjon tenni ennek az abszurd, nonortodox fordulatokban gazdag magyar kalandnak a végére. Vagy ha netán mégis, akkor reménykedhet még abban, hogy - legalábbis a nemzeti öncélúság hívei számára - bukásában is megmaradhat nemzeti hérosznak az emlékekben, ami örök irritáló ösztöke lehet a nyugatos, köztársaságpárti magyaroknak.

2011. november 22., kedd

Elképzelhető, hogy Orbán előrevág?



Biztos, hogy a nevét adja az - akár komoly, akár alibi - IMF tárgyalásokhoz? Nem tesz oda maga helyett valakit, aki fideszes, de személyében nem tehertétel? Ő meg a háttérből manipulál és akkor rendezi meg költözését a Sándor - palotába, amikor jónak látja?
(A kérdések alapötlete egy komponista barátomtól lopva)

2011. november 20., vasárnap

Átok rajtunk

Minden jel arra mutat, hogy felületességből, sztereotíp gondolkodásból még a vérig sértett osztrák és német elit is változatlanul Orbánban látja Magyarország kormányozható voltának kulcsát. Ugyan még meddig??? Mi kellene ahhoz, hogy belássák: ez éppen ellenkezőleg van?

Fb. blogbejegyzés

Mi koordinálta a világot a rövid 20.században?

Kellő leegyszerűsítéssel az lehet a válasz, hogy a világháború, illetve az attól való félelem. Élhettek az emberek akárhol, akármilyen berendezkedésű állam keretében, követhettek szinte bármilyen világképet, a nagy háborút realitásnak fogadták el. Ha azonosultak valamilyen erős háborús ágens "ügyével", ha nem, úgy tudták, hogy egyénileg, csoportosan elenyésző a ráhatásuk a nagy dolgok alakulására. A pacifista demonstrációk és tudottan inkább értékalapúak voltak, semmint egy kézzelfogható célt akartak volna elérni.
El lehet ugyan merülni annak részleteiben, hogy már a Szovjetúnió szétesése előtt mennyiben halt el a háborús félelem, mint legitimáló erő, de ebből lényeges következtetéseket nem lehet levonni. Inkább arra érdemes figyelmet fordítani, hogy az elmúlt mintegy 30 évben mi koordinálta a világot. Az öröm a félelemtől való megszabadulás fölött? A bizalom azokban az erőkben, amelyek győztek a hidegháborúban? A tényleges fejlődés, amit az emberek átéltek, élén a tömegfogyasztással, régi korlátok megszűnésével? Egyéb illuziók? Talán mindez együtt.

Ahogy az idő haladt és egyre több oldalról kérdőjeleződött meg a sokak hasznát biztosító koordináció, annál inkább felsejlett a demokrácia - deficit tömege, amit ápolt és eltakart az, hogy a túlnyomó többség szerint alapjában jól mentek a dolgok. Hiszen fent és lent inkább hiedelmek voltak az emberek fejében, semmint kivitatott, a gyakorlatban tesztelt valódi racionális meggyőződések. Ennek a helyzetnek a terhe most szakad az egyes emberek, embercsoportok, szervezetek és intézmények nyakába.
A 2008-as válság már összedőléssel fenyegette az - olyan, amilyen és folyamatosan, szinte észrevétlenül módosuló - világrend működőképességét. A gazdagabb országok rögtönöztek, össze . vissza szórták a pénzt, hogy megelőzzék a pánikot, gyors összeomlást. Mindezt abban a reményben, hogy a "gazdaság" spontán erői elvégzik azt a stabilizációt, amire a döntési helyzetben lévők nem képesek. Nem így történt.

Most itt állunk egy keresztútnál. Vagy az összeomlásól való félelem tömegméretekben átveszi a háborús félelmek helyét és időt kapnak az elitek a működőképesség meghosszabbításának kikísérletezésére - és alulról nyomás helyezedik csak rájuk. Vagy radikálisabb lesz a nyomás, düh - és akkor egy alacsonyabb szintű koordináció köszönt a világra.

2011. november 18., péntek

Fb,

A jobboldali nyomtatott sajtó egyértelműen közli Orbán vereségét az olvasóival

Ellentétben a vereséget titkoló kormánymegszólalásokkal, a jobboldali nyomtatott sajtóból megtudhatja a ténybeli valóságot a jobboldali közönség is. Persze a szabadságharc szándékát dicsőítve és a bukás "okozóit" külföldiekként megnevezve - pocskondiázva. Két taktika fut tehát egymás mellett.
· · kb. egy órája


    • Sándor Kiss Kedves Bálint! Csakhogy vannak, akik megrögzötten Orbán imádók! És persze a szélső jobbal szimpatizálók, most aktivizálják magukat!Azaz a még "jobbra tolódásban" érdekeltek!
      10 perce ·
    • Balint Suranyi Ebben egyetértünk. Arra akartam figyelmeztetni, hogy két ellentétes kommunikációs stratégia irányul ma ugyanarra a célközönségre. Ez ritkaság a magyar jobboldalon és alighanem Orbán csodatevő sámánként kezelésének végét jelenti.

Fb. bejegyzés

Az Európai Néppárt alelnöke

Az utóbbi időben divatba jött a szélsőséges nemzeti önostorozás: a magyar nép demokrácia és jogállam iránti közömbösségét bizonyítja, hogy tetszéssel, elfogadásssal, vagy teljes passzivitással nézi végig, amit Orbán a szeme előtt csinál és csak egy kisebbség van, amelyiknek ez határozottan nem tetszííík. Szemmagasságból nézve ez a vád jogos:rengeteg ember a kormány legmeredekebb húzásait is elégtételnek tekinti, de aki valamin mégis hüledezne, azt gondolja: ezt már nem kellett volna, talál magának érvet, hogy jóra magyarázza a dolgot, vagy legalább remélje, hogy ami ma furcsa, az a jövőben majd igazolást nyer. Nagy részük napi gondjaival van elfoglalva és a bajokat nem a rendszernek, hanem a külvilágnak tulajdonítja és úgy ítéli, hogy a politikai ellenoldal ugyanígy megnyomorítaná, ha nem még jobban.
A dolgokat kicsit távolabbról, feljebbről nézve nem csak az vetődik fel, hogy mit látunk, hanem az is, hogy van-e elegendő muníciója az Orbánt támogató vagy legalább valamennyire elfogadó embereknek megfigyelt magatartásukkal szemben ahhoz, hogy úgy érezzék, valami abszolut elfogadhatatlanhoz, elemi módon vérlázítóhoz adják a hozzájárulásukat. Lehetne, ha egy ilyen mérce mélyen bele lenne épülve gondolkodásába. De ismerve az utóbbi száz év magyar történelmét, dőreség lenne ilyen belső parancsra számítani. Ha nincs belsejében vészjelző, hallgathatna külső figyelmeztetésekre. Ilyen azonban az érinttettekhez a politikai megosztottság miatt a vele kapcsolatban álló, bizalmát élvező emberektől személyesen nem érkezhet. És nem érkezhet az általa használt tömegmédiumoktól sem, mert azok kevés kivétellel Orbán embereinek kezében, vagy legalábbis zsebében vannak.

Lehetnének továbbá hazai tekintélyforrások, amelyek figyelmeztethetnének arra, hogy itt morális sorompók súlyos áthágásáról van szó. Ám egyrészt nagyon lecsökkent Magyarországon a tekintéllyel bíró személyek száma, másrészt azok esetleges vétójának súlya, presztizse is. Ha nem egyénektől, tekintélyes csoportoktól, intézményektől lehetne várni hatékony erkölcsi vétót. Az egyházak - akárcsak a 20.sz.-ban - vagy határozottan a rendszer mellett állnak, vagy legalábbis szemérmesen hallgatnak. A Magyar Tudományos Akadémia a kormány mellett áll. A tudós és a művész -társadalom politikailag megosztott. A magyar nagytőke Orbán támasza és kedvezményezettje. A magyar jogásztársadalom pedig egyet ért abban, hogy jogilag legális az, amit a kormány tesz.
Igen, de - lehet mondani - ez is Magyarország, része lehet az általános erkölcsi - politikai elmarasztalásnak Ám szembe állíható-e ezzel, hogy viszont a demokratikus külföldről hangzik el a vészcsengő, amit a magyar állampolgárnak meg kellene hallani? Nincs ilyen visító hang. Az ugyan eljuthat az érdeklődő kormánytámogatóhoz, hogy külföldön vannak ilyen- olyan elmarasztaló hangok. De ez tulajdonítható szemükben az ellenérdekeltségű feleknek is.Olyan félreérthetetlen, megkerülhetetlen figyelmeztetés, amivel Orbán aktív vagy passzív választói kénytelenek lennének szembesülni - nem érkezik.
Magyarország tagságát egyetlen komoly, tekintélyes szervezetben nem függesztették föl. Sőt, az első félévben Orbán egyenesen az EU Bizottságának soros elnöke volt és tevékenységéért több pozitív, mint negatív visszajelzésről értesült a magyar állampolgár. De épek a kapcsolatok az Európán kívüli demokratikus államokkal és intézményekkel, vagy akár a nagy egyházak nemzetközi potentátjaival is. És mindennek a csúcsa: Orbánt minden alkalommal újraválasztják az Európai Néppárt alelnökévé.

Jogos akkor az egész Orbán-rendszert egyedül a magyar nép demokratikus elkötelezettségének és természetes erkölcsi érzékének fogyatékosságaiból levezetni?

2011. november 17., csütörtök

Minden ütőkártya az IMF kezében



Orbán eldöntötte, hogy nem játssza végig a teljes összeolmláshoz vezető kalandor partiját. Egyfelől a pénzügyi világ egyértelmű ítélete, másfelől a kínai kártya értéktelensége vezette erre, de a végső lökést alighanem a görög - olasz model létrejötte adta meg. Rájött, hogy a szabadságharc bukása után nem ér számára semmit, hogy nincs vele szemben működőképes politikai alternatíva. Viszont megoldható az Orbán utáni gazdaságpolitika a jelenlegi parlamenti felállásban is. Ezért megpróbálkozik a halálugrással: ha megakadályozni nem tudja, megpróbál a váltás élére állni.

A választott módszer Orbán módra nem szokványos. Tényleges tárgyalási kérés nélkül a gazdasági tárcával szivárogtatta ki a politikaváltás hírét. Ezt szoktatásnak - tesztelésnek szánta, amivel - hite szerint - itthon a propagandagépezete meg tud birkózni. A forint árfolyama - az előzetes kalkulációnak megfelelően - azonnal reagált a hírre és a forint visszafordult az addig mindenki által visszafordíthatatlannak hitt hanyatló pályán. Orbán alighanem azt hiszi, hogy kezdeményezése révén előnyös helyzetbe került a fordulat dominálásában.

A valóság ennek éppen az ellenkezője. Ha az IMF érzékeny, hiú politikus lenne, akkor nagy lenne benne a sértettség a kipaterolás miatt és ezt csak tetézné a kicselezésével a köztudatba bedobott fordulat híre. Ezzel szemben az IMF-nek nincs "lelke", de vannak céljai és módszerei. Ezek pedig az ország gazdaságpolitikájával és valutájával kapcsolatosak. A Valutaalapnak nem célja Orbán eltávolítása. Sőt. Ha ő hajtja végre az igényelt fordulatot, akkor a világ előtt be lehet bizonyítani, hogy protekcionista kuruckodással, sarlatánsággal és meglepetés - dramaturgiával semmire se lehet menni. Ha Orbán marad a végrehajtó, akkor a Valutaalapnak nem kell bíbelődni a fordulat politikai legitimációjával, végrehajtási tempójával, helyi részérdekeknek tett engedményekkel. A kétharmad bármit lenyomhat az ország torkán késedelem nélkül.

Ezért az nem kérdés, hogy az IMF akar-e tárgyalni. Világos, hogy akar, mégpedig a legkeményebb feltételek alapján. A tapasztaltak alapján bizonyára külön gondot fog fordítani a végrehajtás garanciáira, mivel mind a partner megbízhatatlansága, mind a kiugróan gyenge kormányzási képessége közismert veszélyforrás. Ellentételként azt nyújthatja, hogy nem szól bele a fordulatot kísérő propagandakampányba. A forint, a magyar kötvények és részvények látványos megerősödése ugyanis egyszerre jó az IMF-nek és a kormánypropagandának. Nyilvánvaló, hogy a "nagy térképen" a kettő közül melyik a fontosabb. És aligahanem a partner EU sem élezi ki közben túlságosan a demokratikus jogállammal kapcsolatos alapvető kifogásainak érvényesítését.

Az irányváltás ennek ellenére nem lesz fáklyásmenet senki számára sem, de kiváltképp a magyar nép és az itthoni gazdasági körök számára. A bajoknak csak a kormány által generált része oldódik meg (az se minden elemében), a krónikus problémák, fájdalmas feladatok velünk maradnak. Lehet, hogy ezek olyan nagyok, hogy a gazdaságpolitikai fordulat utáni Orbánnak is látványosan beletörik a bicskája. Szinte biztos, hogy a stabilizáció és reform terheinek és részleges kedvezményeinek elosztása eleve a kurzus értékrendje szerint fog elindulni. És az is kézen fekvő, hogy a mély szociális és kulturális berögződöttségek minden törekvés hatásfokát nagymértékben rontják. De megvalósulhatnak azok a kül- és belföldi remények, hogy az elkerülhetetlen átalakítások politikai terhét a mostani kétharmadnak kell viselnie.

Ha nem gyors kudarccal jár a fordulat kísérlete, akkor ugrásszerűen javulnak az ésszerű politikát képviselő ellenzékiek esélyei. Csak akadályozniuk nem szabad az elkerülhetetlen reformokat, látványosan átvállalni viszont nem kell ezek ódiumát. És joggal kelthetik azt a benyomást, hogy ha a világ legalább félig sikeresen birkózik meg a kialakult problémáival, akkor 2014 után megalapozottan ígérhetnek általános javulást és néhány kiemelt ponton kárpótlást.

2011. november 16., szerda

Fb. bejegyzés

Az antiszemitizmus perverz mellékhatása

Az utóbbi időben írott és elektronikus médiában elharapózott, hogy ha egy "zsidó" ír valami megbotránkoztatót, akkor más "zsidók" buzgón elhatárolódnak tőle és megírják a maguk verzióját az adott kérdésről. Mint ha a szerintük rossz megszólalás az ő számlájukat rontotta volna. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a különféle zsidó hitközségek és szervezetek ádáz egymást bírálatában is.
Nem veszik észre, hogy ezzel máris lépre mentek: elfogadták azt az antiszemita kiindulópontot, hogy vannak "a zsidók", akik ilyenek, meg olyanok, ez, vagy az a véleményük. Ezért az éber figyelem, hogy milyen kép alakul ki róluk, mit kapnak fel az antiszemita orgánumok.
Tessenek már megtanulni a történelmi tapasztalatot: az antiszemita az antiszemita! Úgyis mindent a paranoid világképe alapján lát és terjeszt. Ha valamit felcsípett, úgyis ismételgeti, kiszínezi, összekapcsolja. Ha meg éppen nem talál semmit, akkor előhúz valamit a régi lomtárból, vagy gyárt egy fantomot. Nem baszik egy öltést sem, hogy ki mit mond vagy csinál.
Tessenek tehát nem figyelni az antiszemitákra és nyugodtan írni jót, vagy rosszat, bankot alapítani, vagy bankot rabolni, kastélyt vásárolni vagy csövezni, filantropnak lenni, vagy kapzsinak, nagy művésznek lenni vagy kóklernek, korrekt üzletembernek, vagy szélhámosnak - mint minden más ember. De azt jól megjegyezni, hogy az antiszemita, az antiszemita. Nem meggyőzhető, nem megszelidíthető.

2011. november 15., kedd

Szemléltetés

Mi történt Magyarországon a demokratikus jogállammal?

Vita van a válaszról. Pedig az pofon egyszerű. Hyjackolták. Gépeltérítők szabályos menetjeggyel felszálltak a gépre, előre felkészültek tervükkel. Az utasok nem pontosan értik a helyzetet, félnek a lezuhanástól. És úgy viselkednek, mint ha normális menetrendszerű járaton ülnének. A földi irányítóközpontok is tartják a kapcsolatot a géppel, próbálnak segíteni navigálni és jobb belátásra bírni a légikalózokat.

Az üzemanyag kifogyóban.

2011. november 13., vasárnap

Fb. bejegyzés.nov.14.

Az indikátorok csalfaságáról

Az utóbbi évtizedeket az indikátorok kultusza jellemezte. Mérhetőség, objektivitás a megítélésben, elszámoltathatóság, a különféle kulturális kontextusok közös nevezőre hozása - sok ilyesmihez voltak nélkülözhetetlenek. És az elmúlt világgazdasági periódusban, amire az általános növekedés volt a jellemző, nagyjából meg is szolgálták az indikátorok azt, amiért nem kis költséggel és tárgyalási nyomással életre hívták azokat.
Az indikátorok mögött megalkotóiban mindig egy modell húzódott meg. Feltételezték, hogy az indikátor - értékek mintázatából egy ország, egy ágazat stb. e modellnek megfelelő állapota olvasható ki. Nyilván tudták, hogy ha az indikátorokat, azok számítási módját előre közzéteszik, akkor a mögötte meghúzódó valóságot egyes egységek befolyásosai manipulálni tudják a kívánt "bizonyítvány" elérése érdekében. De úgy ítélhették, hogy egyfelől az indikátor és a mögötte lévő valóság közötti mérkőzésben az indikátor elég erős tényező valóságos
változások kikényszerítésére, másfelől, hogy az idő akkor is meghozza az indikátorok győzelmét, ha ma még csak paravánt jelentenek.
Válság idején sok tekintetben eljön az igazság pillanata, bár az erőviszonyok válságban is érvényesülnek: csak azokat az igazságokat érvényesítik, amik mögött elegendő gazdasági és gazdaságon kívüli erő áll. A gyengék azonban nem úszhatják meg a szembesülést.
És hogy mindezt azonnal rövidre zárjuk hazai viszonylatban: hiába igyekszik a magyar kormány brutális trükkökkel produkálni néhány alapvetőnek tartott indikátorértéket, könyörtelenül mögé néznek a magyar valóságnak. Értelmetlen dolog méltatlankodni, hogy de hiszen óriási erőfeszítéssel "hoztuk" a kívánt indikátorokat, ugyan mit akarnak?

Fb. bejegyzések


  • Az állami holokauszt megemlékezések célt tévesztett irányáról

    Ezek a megemlékezések úgy lettek kitalálva, hogy kegyeleti jellegűek. Főhajtást jelentenek az áldozatokra emlékezve. Ez is nemes cél, de - mint folyamatosan láthatjuk - rendszeresen kiváltja a más áldozatokra emlékezők békétlenkedését.

    A magyar államnak azonban nem annyira az áldozatokkal, mint amennyire önmagával van elszámolnivalója a holokauszt ügyében. Arra kellene emlékeznie a kijelölt napon, hogy törvényhozása az állampolgárai meghatározott részét a Parlamentben meghozott törvényekkel sorozatban megfosztotta állampolgári jogaitól, majd az állami szervek aktív asszisztenciája révén a szervezett és tömeges meggyilkolásuk lett e sorozat végállomása.

    Vagyis az állami megemlékezésnek nem az áldozatokról, hanem a magáról a magyar államról kellene szólni évente a "Soha többé!" jegyében.
    · · · kb. egy perce
  • Kopits kormány?

    A görög és az olasz példát követve Kopits György lehet alkalmas a belföldi és külföldi közbizalom megszerzésére ahhoz, hogy kikormányozza az országot a hibás politika okozta csődhelyzetből. Van áttekintése a magyar költségvetési folyamatokról és van a munkához kiválóan felkészült stábja. Ha a frakciók őszintén szembenéznek a kialakult helyzettel, a jelenlegi parlament is megadhatja neki a politikai felhatalmazást.
    · · · Tegnap, 7:44

      • Judit V-k szerintem teljesen remenytelen racionalis viselkedest varni a kepviseloinktol...
        Tegnap, 9:17 ·
  • A kormány láthatólag már feladta a jövő évi költségvetési deficittervét

    Az azonnali népszerűségvesztést okozó ingatlanadó - plafonemelés és a nem öregségi nyugdíjak átalakításának feladása csak azt jelentheti, hogy túl messze van már számukra a jövő évi deficit, mint probléma.
    · · · péntek, 20:28
  • Egy magánlevelemből:

    nem gondolod, hogy Orbán világképének, történelmi szédelgésének bírálata azért nem hatásos, mert fragmentálódik? Hol innnen indít, hol onnan, hol ez a jelenség kerül középpontba, hol az. Holott Orbánnak mára egy elég kerek, egyértelmű "ideológiája" van.
    Ennek centrumát jól mutatja alkotmányuk alapköve, hogy 1944 márc. 19-ig folytonosságot vállalnak, utána nem. Ezzel elvállalják Horthy Hitlerrel való fegyverbarátságát, csak a Holokauszt felelősségét tolják a németekre. De a háborús cselekményeket, a zsidótörvényeket, a revíziós politikát, a fehérterrort, és még visszább a II. Vilmossal vívott I Vh.-t és a Kiegyezés utáni nemzetiségi politikát igen.
    Ezzel Magyarország az egyetlen vesztes ország Európában, amely sérelmezi a háborúk kimenetelét és implicit revansvágyat melenget.

    Nem itt van a lényeg?
    · · · péntek, 6:40
  • Kommentem arról, hogy idiótaságból mennek-e bele Orbánék a történelemmel kapcsolatos ámokfutásukba

    Dehogy idióták ezek. Pontos számítás vezeti őket. Azt hiszik, úgy válnak leválthatatlanná, hogy revízió alá veszik Magyarország II. Világháborús szerepének megítélését. 1944. márc.19.-ig mindent vállalnak, a továbbiakat pedig a németek nyakába varrják.

2011. november 7., hétfő

Fb. bejegyzés

Végiggondolatlan kapitalizmuskritikák

Nem szeretem a kapitalizmus terminust, mert már elhangzásakor félrehúz. Azonnal előhívja lehetőségként az ellentettjét, az antikapitalizmust. És mindjárt benne vagyunk a gondolati mocsárban.
Annyi formája van a kapitalizmusnak időben és térben, hogy egy batyuba rántásukkal eleve nem tudjuk, hogy miről beszélünk. Az alapkérdésekről : magántulajdon, jogi keretek között működő szabad piac - vagy sok minden másról. Mert aki az alapkérdéseket vitatja, az a múltba vagy a jövőbe révedő utópista, lett légyen békés álmodozó vagy az erőszak elszánt képviselője.
Ezzel szemben annak megállapítása, hogy az utóbbi évtizedekben domináló berendezkedés válságba jutott, azt nehéz vitatni. Nem is vitatják, keresik a változtatás célravezető módját. Ebben a keresésben vannak közös érdekek a koordinált működés biztosítása céljából és van számtalan, egymást keresztező érdek. Csak remélni lehet, de tudni nem,hogy végülis ba folyamatos működés győz-e, vagy a - minimum részleges - káosz, amiben a nyers erőszak szerepe nő meg világszerte az elmúlt évtizedekben megszokotthoz képest itt meg ott.
De kár ebbe az alkuba és harcba utópiákkal belezavarni. Aki gondolkodik, ne tegye!

2011. november 4., péntek

Fb. bejegyzés

Meddő-e ma Magyarországon a tiltakozás?

Bizonyos mértékig meddő, mert sehol nem látni olyan kihívási szándékot a kormánnyal szemben, amely megrendíthetné a hatalmat. A kormány ennek megfelelően viselkedik: lenézi a tiltakozókat, a fontos csoportok egy részével meg zárt ajtók mögött tárgyalgat. E közben a helyzet romlik, egyre több embert, csoportot ér ilyen- olyan sérelem.
A tiltakozókra még inkább a különállni akarás a jellemző, nem az összefogás - bár epizódszerű példa az utóbbira is található. Ezért koncentrált kihívás a kormánnyal szemben a közeljövőben nem várható. A helyzet azonban kalkulálhatatlan. A dezorganizált állami működés, a dezorganizált, de gyorsan terjedő tiltakozási potenciál, a romló körülmények és a "nemzetközi helyzet fokozódása" olyan koincidenciákat teremthet, amelyek váratlan robbanással kérdőjelezik meg a jogi úton fabrikált mindenható rendszer fenntarthatóságát.
Az így előálló eseménysor kifutása nem előrejelezhető.

2011. november 1., kedd

A görög fordulat - bejegyzés a Fb-on

A görög fordulat

Papandreu - nagyon helyesen - népszavazást írt ki a görög mentőcsomagról. Ezzel hatalmas lépést tett az EU sokévtizedes demokrácia - deficitjének felszámolása felé. A kétpólusú világ szélárnyékában az EU úgy tudott lépésről lépésre fejlődni, hogy a lakosság jóindulatú oda nem figyelése kísérte. A kormányfők pedig - kényelemből - hazai használatra megteremtették a Brüsszel - fantomot és időről időre összekacsintottak választóikkal Brüsszel háta mögött.

A különféle bővítési körök sem jártak együtt választói lelkesedéssel, de azért a lépés elkerülhetetlensége többé kevésbé széles körben elfogadott volt. Schengen - és a zónában az € könnyítette a polgárok életét, de euro - öntudathoz már csak azért sem vezetett, mert politikai megfontolásokból soha se mondták ki, meddig terjedhetnek a jövőben az Únió határai. Egy nyitott, definiálatla földrajzi - kulturális nagyrégióval pedig bajos érzelmileg azonosulni.

A gazdasági válság tovább növelte a demokrácia - deficit frusztráló voltát. Sokan kétségbe vonták az Unióban kialkudott megszorítások és támogatások indokolt és igazságos voltát. A válság mostani szakasza tovább feszítette a "fent" és a "lent" közötti szakadást, ami miatt még a nagy elhatározások is rövidtávúak voltak, minthogy mások nem is lehettek. Az EU alkotmány népszavazási hajótörése megmutatta, hogy a választók nincsenek felkészülve az integráció továbbvitelére. Márpedig a görög mentőcsomag már léptékénél fogva alighanem az utolsó volt, amit az EU újabb átalakítása nélkül el lehetett fogadtatni a Tanáccsal. Görögország ezzel a csomaggal sokat kapott, de komoly feladat maradt volna a görögökre ei.

A folyamatos tüntetésektől hangos Görögországban Papandreu váratlanul, de a demokrácia szempontjából szükségszerűen kiírta a népszavazást. Ezzel a döntés lehetőségét és felelősségét visszaruházta a választókra. Ha belátják, hogy a csomag elfogadása a kisebbik rossz, Görögország, az Unió és a demokrácia nyer rajta. Ha nem, akkor kiderül, hogy a demokrácia nem véd a rossz választópolgári döntésektől. De nem lehet a kulisszák mögötti manővereket szídni a következményekért.

A görög kérdés kiélezett döntések elé állítja az EU-t, esetleg gyors ütemben súlyosak lesznek a következmények. De az ezekkel való megbirkózás európaszerte már nem csak az elitek leckéje lesz, hanem a választóké is.

2011. október 31., hétfő

ÚJABB BEJEGYZÉSEM + KOMMENTJEIM A FACEBOOKRÓL



  • Lehet-e egy EU tagállamban a kormányt az utcáról megdönteni?

    A válasz világos és egyértelmű: nem lehet. Ám érdemes körüljárni a kérdést, mert 5 éve is, most is van bizonyos aktualitása.

    Orbán 2006-ban folyamatos, álarcait váltogató puccskísérletet hajtott végre. Ennek során kézzel fogható közelségbe került számára a "forradalmi" megoldás, amelyet a HirTV már a tévéostromkor inaugurált. Ettől azonban rendre visszariadt és az utcát csak nyomásgyakorlásra használta az előrehozott választások vagy egy definiálatlan politikai hátterű szakértői kormány kikényszerítésére. Az 50. évfordulótól, az ide érkező állam-és kormányfők zsűrijétől remélte a hatalommegragadás legalizálását. Ebbben azonban csalódott, átmeneti vereséget szenvedett és hívei nyomása elől a népszavazás meghirdetésébe menekült.

    Miért is nem szánta el magát a kormány megdöntésére? Egyértelműen az EU miatt. Az EU a szerződési rendszere alapján tagjaival szemben -mint láttuk és látjuk -képtelen érvényt szerezni azoknak az elveknek és kritériumoknak, amelyek alapján egy belépni szándékozó országtól egyértelműen megtagadná a felvételt. Más a helyzet egy nem választások útján hatalomra került kormánnyal. Annak meg kéne küzdenie diplomáciai elismeréséért és ez a küzdelem eleve reménytelen lenne. Az illegitim helyzet pedig megadná az eszközöket az EU-nak egy ilyen kormány kirekesztésére. Ezzel szemben - mint az Orbán-rendszer mai példája mutatja, egy választásokon hatalomra került kormány nem csak messzemenően visszaélhet helyzetével a nyílt retorzió veszélye nélkül, hanem az indirekt (gazdasági) eszközök ellenük való bevetése sok szempont figyelembe vételével az Unió akut problémáinak mérlegelésétől függ.

    A mai magyar ellenzék, ha erősebb lenne, mint amilyen, ugyanilyen meggondolásból szintén nem kacérkodhatna a hatalom erőszakos, vagy erőszak által kísért megragadására. Politikai gyengeségük miatt se az ellenzéki pártok, se a civil mozgalmak még csak az előrehozott választásokat se tudják követelni, mert nem lenne esélyük ma a győzelemre.

    Demagóg és felelőtlen dolog ezért rajtuk azt számon kérni, hogy miért nem folytatnak radikális, akcionista politikát. Annak sürgetése viszont teljesen reális, hogy ha az ország akut gazdasági krízisbe kerül, legyen olyan kormányképes konglomerátum, amely olyan válságkezelési alternatívát kínál, amely mögött tömegtámogatás, közbizalom is van. Ezt azonban nem elég sürgetni és valakiktől másoktól várni, hanem mindenkinek rendszeresen meg kell tenni azokat a kis lépéseket, amellyel nem puszta egyszeri deklaráció marad az, hogy neki "nem tetszik a rendszer".
    · · · 9 órája

  • Vitám Bartussal az "álellenzéki" médiáról a Fb.-on (Részletek)

    Balint Suranyi Hogy mindenki értse, min folyik a vita. Szerintem kútmérgező, hazug állítás az, hogy az ATV nézői már rég fellázadtak volna, ha az ATV hamis félrevezetése nem tartaná ettől őket vissza.Nem lázadtak volna fel. Ugyanilyen manipulatív hazugság az is, hogy ha az ATV sokáig vezetheti orránál fogva nézőit, akkor az Orbán rendszer 20 évig is eltart. Egy frászt tart el.
    21 órája · Tetszik · 2 ember
    Sándor Aszalós Bálint azért, mert hazug!! Ez nem baj, de tartsd meg magadnak a hülyeségeidet nem szükséges közzétenni!
    21 órája · Tetszik · 3 ember
    Balint Suranyi Egy állítás, egy tagadás. Én szóltam a Bartus fanoknak, a többi az ő dolguk. És attól, hogy átlátnak rajta, még nem kell jobban szeretniök Németh Sándort.

    .........

    Balint Suranyi Bármikor azt vesznek el, amit úri kedvük kíván. Azt pedig, hogy a Hitgyüli tévéje az egyetlen "baloldali", az előző parlament MSZP-s és SZDSZ-es kultúrpolitikusai alkudták ki így.,
    14 órája · Tetszik · 3 ember
    Radocsai Imre A bal oldalnak nincs Tv-je ! Azt hitték pökhendi módon,hogy "nekünk nincs szükségünk saját Tv-re "...Most pedig de jól jönne ! Az igény óriási lenne rá ! Gondolkozni kéne ,hogyan tovább ! Érdekes, a jobbiknak van ,a fidesznek van Tv-je !És a balnak ???

    .......

    Balint Suranyi Panaszkönyv a Köztársaság téri és a Gizella úti portán.
    14 órája · Tetszik · 3 ember
    Radocsai Imre Már tele van ! /A tö..m is ! /
    13 órája · Nem tetszik · 4 ember
    Laszlo Bartus Surányi úr tévesen interpretál engem. Én nem azt mondom, hogy az ATV félrevezetése tartja vissza őket, hanem az, hogy az Orbán rendszeren belüli bírálatával kielégírti a demokratikus oldal szomjat. Ugyanakkor ez nem egy ellenzeki teve, amelynek ugyanaz a celja, mint azoknak, akik nezik, nem az Orban-rendszer megdontese. Ezt azonban nem mondjak meg. Adnak egy ellenzeki hangvetelu showmusort, gondosan vigyazva arra, hogy az csak addig menjen el, amig az Orban-rendszert nem serti, nem veszelyezteti, hanem csak a sajtoszabadsag hamis illuziojat kelti, es a demokratikus erzelmu kozonseg felhaborodasat levezeti, a gőzt kiengedi. Ha ez nem lenne, hanem csak az MTV 1 és az összes Fidesz médium, akkor a nép demokratikus érzelmű része sokkal világosabban látná, hogy hol van, és már fellázadt volna, hogy alapvető jogaittól megfosztjak, es a szabadsag helyett egy diktatúrába vezetik bel. Hogy miről beszélek, az
    akkor lenne nyilvánvaló, ha lenne egy igazi ellenzéki tévé is, és lehetne látni a különbséget. Az Orbán-kormánnyal kötött "megnem támadási" egyezség és nagyon sok állami pénz garantálja a fékezett habzást, és a tömegek féken tartását. Ez az ATV szerepe és funkciója. És ezt teheti úgy, hogy még a legnézhetőbb egy értelmes ember számára, mert ez a dolga, hogy a fentieket így valósítsa meg.
    12 órája · Tetszik · 11 ember
    Sándor Aszalós Surányi azMSZP a Jókai utcában van.
    12 órája · Tetszik · 4 ember
    Balint Suranyi Szóval a rádiókabaré miatt nem tetszettünk forradalmat csinálni és nem a Köztársaság téren szúrták el, de nagyon a médiapolitikát. Értettem.
    8 órája · Tetszik · 1 személy

    Szólj hozzá...