2015. június 27., szombat

Fb. bejegyzésem a görög fejlemények lehetséges hatásáról Dél- Európában

Milyen tanulságot fognak levonni Dél - Európában a görög fejleményekből?


Minden bizonnyal Görögország távozni fog az euro - övezetből. Ez mindenképpen fordulópont. Hosszabb távon ez változásokat kell előidézzen mind az euro-ővezetben, mind magában az EU-ban. Rövid távon viszont nem várható érdemleges tovagyűrűző hatás, mert nem olyan a nemzetközi pénzügyi helyzet.

Kérdés azonban, hogy Dél - Európában kedvet csinál-e a radikalizmushoz, vagy éppen elveszi a kedvet tőle?. Az ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a radikalizmus egy országnak nem javítja a tárgyalási - illetve zsarolási pozícióját. A függetlenedés pedig aligha bizonyul vonzó alternatívának.

2015. június 19., péntek

A partikularizmus elvállalása, mint Európa túlélésének feltétele

Az európai kultúra egyik - ha nem a legfontosabb - komponense volt az univerzalizmus gondolata. Ennek jegyében tekintette a Róma - központú katolicizmus magát az egyedüli igazság letéteményesének és terjesztette a hitet, ahol tudta. A tudomány is az egyetemesség jegyében tevékenykedett és XV-sz.-i ugrásszerű fejlődése egyik alapja volt az univerzalisztikus felvilágosodásnak. Ez teremtette meg a globalizmus alapjait is, amelynek manifesztációja lett az európai gyarmatosítás. E gondolat és praxis jegyében lett a XX.sz.-ban kétszer is az európai belső háborúkból világháború.

A II. Világháború után megszűnt Európa dominanciája a világban. A gyarmatbirodalmak széthullottak, a bipoláris világrend két oszlopa az amerikai USA és az eurázsiai Szovjetúnió lett, a világpénz a dollár. A tudomány tekintetében is megszűnt az európai dominancia. Az előrehaladó globalizáció következtében a katolicizmus is a nagy világvallások egyikévé vált. A gazdasági és katonai integrációs kényszer Európában is hatott - de erre is folyamatosan az USA szélárnyékában került sor. Mindez azonban nem változtatott azon, hogy Európa önmagáról, eszményeiről, sőt az ezen alapuló intézményeiről változatlanul univerzális formában gondolkodott. Segítette ezt az, hogy az  USA európai telepesek alapítása volt és angolnyelvű. Így a kultúra egyik arca volt tisztán európai, a másik euroatlanti. Ugyancsak az univerzalizmus jeleként kell értékelnünk, hogy az EU és elődintézményei makacsul ódzkodtak Európa határainak egyértelmű megvonásától. Ezt igazolni is látszott a déleurópai, majd keletközépeurópai bővítési folyamat. Ám kezdettől fogva a leendő tagság kérdésében a "stabilitás szigete" koncepciót hangoztatták és lebegtették nem európai országok jövőbeni csatlakozási lehetőségét.

Túl messzire vezetne annak még csak felvázolása is, hogy milyen tekintetekben érte utol a válság a mai EU-t és miért valószínűsíthető, hogy az Unió útelágazáshoz érkezett. Aggályos, hogy ennek nem tudomásul vétele az egész projektet összeomlással fenyegeti. A válsághelyzetből való kiút keresése szervezeti és jogi változtatások lépéssorozatának látszik. Félő azonban, hogy ezek nem valósíthatóak meg az egymást keresztező érdekek és értékek miatt. Alighanem szükség lenne egy olyan új elvi kiindulópontra, amely újrarendezné a gazdasági és politikai elgondolásokat. Ez lehetne a minden tekintetben univerzális gondolkodás helyett a partikularitás elvállalása.

A partikularitás természetesen nem a globális rendszerekből való kivonulást jelentené. Hanem annak elfogadását, hogy Európa, az európai kultúra specifikus, történelmileg olyan viszonyulásokat és viszonyokat teremtett, amelyek megkülönböztetik más régióktól, azok más kultúráitól. Ilyen tekintetben nem model mások számára, de nem is kell átvennie mások kultúráját. Nem jobbnak, vagy rosszabbnak tartja saját magát, hanem másnak. Ez megkönnyítené, hogy önmagáról mint bizonyos tekintetekben a világ elkülönített részéről gondolkozzon és ne kelljen mindenben univerzális érvényt és érvelést felmutatnia.

Egy Európában, mint partikuláris régióban és kultúrában való gondolkodás másképp vetné fel a tagállamok szuverenitásának kérdését is. Azok vagy elfogadják, hogy beletartoznak ebbbe a specifikus, más nagyrégióktól eltérő térbe és akkor az integrációs lépéseket is a szerves fejlődés szükségszerű velejárójának tekintik.  Vagy nem fogadják el, hogy ez a közös partikularizmus a világban elfoglalt hely szempontjából erősebb meghatározó tényező, mint az ő nemzeti partikularizmusuk és akkor egyelőre kimaradnak az európai integrációból. Akik elfogadják az alakuló specifikus európaiságot, ez az új megközelítés számukra is - magától értetődően - csak  kiinduló alap az európai mellény újragombolásához, nem maga az újragombolás.

2015. június 16., kedd

Fb. kommentem Oroszországról, mint destabilizáló tényezőről

Egy hsz. -em Oroszország destabilizáló szerepéről
Oroszországot destabilizáló tényezőnek látom, mert diszkrepancia van nagy katonai és kis gazdasági potenciálja között, mert olyan költségvetési politikát folytató politikai rendszert igényel, amely szolgálja a hadsereg folyamatos fejlesztését, mert a szomszédos országokban nagy orosz kisebbség él, amely Moszkvából manipulálható, mert a hajdani Szovjetúniónak a volt tagországok és szatellit országok egy részében máig olyan struktúrális öröksége maradt, amely inklinál az új orosz model átvételére, mert alapvetően nyersanyagexportőr, amely tevékenységét poltikai póráz irányítja.

2015. június 15., hétfő

Az USA elnökválasztás és a külpolitika

Régi közhely, hogy az USA elnökválasztási harcában a külpolitika nem játszik lényeges szerepet. Ez a most következő talán kivétel lesz. Talán most sem a voksolók fognak a külpolitikájuk alapján választani a jelöltek között, de ahhoz nem kell nagy jóstehetség, hogy a kampányban a külpolitika fontos szerephez fog jutni. A magyarázat kézenfekvő: a demokrata jelöltek között jelenleg Hillary Clinton utcahosszal vezet. Ő pedig  az első Obama-periódus külügyminisztere volt - nem is puszta végrehajtói szerepkörben.. Ha tehát republikánus ellenfele őt nem csak jelöltként és nem is csak demokrataként akarják támadni, akkor külügyminiszteri periódusából keresik a témákat. És alighanem meg is találják.

Bárhogyan alakuljanak is a kampány szóváltásai, a  külpolitikai témákat a külvilág hajlamos lehet azonnal magára venni. S itt nem lesz értelme figyelembe venni a másik közhelyet az USA külpolitikájával kapcsolatban, vagyis az "idealizmus" és az "érdekek" kettősségét, hiszen a kampány résztvevőinek egyike se lesz éppen hivatalban. Szavak fognak szavakkal szemben állni, de ezeket érdekei és félelmei alapján a külvilág jelenidejűleg reagálhatja le. Annál is inkább, mert a világpolitika mai állapotát stabilnak amúgy sem lehet nevezni.

Talán objektíve is, de számunkra mindenesetre az európai reakciók  lesznek a leglényegesebbek. Annál is inkább, mert Európában a kérdések egész sora van nyitva. S ezek alakulásába az új adminisztráció várható politikája mellett a kampányban elhangzó érveknek, vádaknak és a felemlegetett tényállításoknak is közvetlen beleszólása, akár döntő szava is lehet.

Konkrét találgatások helyett annyit mindenesetre előre lehet jelezni, hogy az USA elnökválasztási kampányára érdemes lesz nagyon odafigyelni, mert a mese rólunk is fog szólni.

2015. június 12., péntek

Fb. bejegyzésem a magyar holkauszt főbűnösei állami és táradalmi rehabilitációjáról

Egy hsz.-em a magyar holokauszt főbűnöseinek rehabilitációjával kapcsolatban.
A dolog ennél sokkal komolyabb. Egyesek joggal vethették fel, hogy a mai magyaroknak miért kell szégyellniük magukat a holokausztban játszott magyar szerep miatt, mikor akkor nem is éltek. S ez így is lenne, ha a magyar utókor - néhány megátalkodott személyt és csoportot nem számítva - egységesen ítélné el az akkor történteket. Ám a magyar holokauszthoz vezető út és a holokauszt exponált főbűnöseinek állami és társadalmi rehabilitációja az akkori bűnök önkéntes átvállalását jelenti.

2015. június 10., szerda

Fb. bejegyzésem egy májusi közvéleménykutatásról

Struccok
Vártam a reakciókat a Medián májusi mérésére. Sehol semmi. Engem személy szerint nem lepett meg. Egyfelől a GKI beszámolt arról, hogy tavasz óta javul a lakosság fogyasztói várakozása. Másfelől Orbán a defenzívából átment egy - olyan, amilyen- offenzívába. Ez a kettő kellően magyarázza a Medián által mért változásokat. Csak azoknak nem, akik a korábbi méréseket vágyaik szerint magyarázták.