Azt nem lehet mondani, hogy a 27-ek EU-jában az történik, amiben a két nagy - Németország és Franciaország - megállapodik, de azt igen, hogy ellenükre semmi lényeges nem történhet. Feltéve, ha valóban egyetértenek. Ha azonban nem, akkor az EU gyakorlatilag akcióképtelen. Eddig a Merkel - Macron páros az egyetértésnek azt a fokát megvalósította, amellyel az EU igen kockázatos kihívásokat, mint pl. a Brexit megrázkódtatások nélkül átvészelt, ám az egyetértés nem volt olyan fokú, hogy az EU régóta esedékes reformját legalább együtt körvonalazták volna.Jelenleg mindkét "nagy" választások előtt áll. E miatt az EU sok lényeges tekintetben béna kacsa és a kötélhúzás a Tanács és a Parlament, illetve a Bizottság és a Parlament között folyik.
Jelenleg az időben közelebbi választás kimeneteléről csak annyit tudhatunk, hogy Németország politikáját a jövőben nem a merkeli örökség fogja meghatározni. Alighanem négy párt közül háromnak kell koalícióra lépni a stabil kormányzáshoz, de hogy melyik kerül a négy közül ellenzékbe, azt előre nem tudhatjuk. Azt meg még kevésbé, hogy az új kormány milyen Uniós politikát fog folytatni. Az azonban látható, hogy a pártok választási versengésében nem az uniós kérdések állnak a középpontban, így kizárható, hogy rövid távon Németország előállna markáns kezdeményezéssel. Más kérdés, hogy ha közben bármilyen válsághelyzet alakulna ki, arra hogyan, mennyire kezdeményezően fog az új német kormány válaszolni. Az mindenesetre szinte kizárható, hogy bármilyen politikai extremitást képviselne.
Még ennyire sem előrelátható a 2022-es francia elnökválasztás kimenetele. Macron pártjának összeomlásából nem következik az újraválasztás kizárhatósága, de egyelőre túl sok az elnökaspiráns, így nem tudhatjuk, milyen irányzatot fog képviselni a majdani kihívó. Az a mai közhangulat alapján majdnem kizárható, hogy a hagyományos értelmezés szerint valamilyen politikai szélsőség képviselője kerülne az Elysée palotába. De közben még bármi történhet a világban, s ha ilyesmi nem is zavar bele a kampányba, akkor se tudható, hogy az új elnök a nemzeti, vagy az európai problematikát fogja előtérbe állítani. Minthogy az új francia adminisztráció hivatalba lépésekor van esély arra, hogy a német politika, s ezen belül a német Európa-politika megformálódik, Macron újraválasztása esetén azonnal megindulhat a francia-német egyeztetés, új elnök megválasztása esetén erre alighanem tovább kell várni.
Ha a két választást az Unió szempontjából szemléljük, abból az következik, hogy rövid távon a béna kacsa állapot kikerülhetetlen. Optimális esetben a Parlament az, amelyben nem csak elszigetelt kérdésekben alakul ki elsöprő többség, hanem ebből összeáll egy koherens agenda, amelyre a Tanácsnak válaszolnia kell. A Bizottság jelen állapotában ebben csak epizodista, S az, hogy a Tanácsban - amelynek két legnagyobb súlyú tagja a német kancellár és a francia elnök - lesz-e egy lehetséges parlamenti "csomagra" fogadókészség 2022 után, az nagyrészt a két választás eredményétől függ - külön külön és együttvéve.
