2013. augusztus 27., kedd

Fb. hozzászólásom az MSZP hajdani akciójáról Szili elnöki jelölésével kapcsolatban

 Ha már Szili - effektus, akkor érdemes visszamenni az alapesethez. Ma már kimondhatjuk: a főszereplő Toller László volt. Ő volt az, aki megbuktatta az MSZP - vezetés eredeti me-jelöltjét, Kiss Pétert és a váratlanság homályából pártkongresszusi döntéssel a székbe segítette Gyurcsány Ferencet. Az általa oda segített Gyurcsányban csalódott, mert ő más politikai vonalat vitt, mint amit Toller remélt tőle. Rajta akart elégtételt venni Toller Szili ke-vé tételével és ugyanazt a pártkongresszusos módszert használta. Úgy gondolta, akciójához fog kapni segítséget jobbról. Nem kapott, a kísérlet megbukott. Nem tudom, most mi zajlik az MSZP berkeiben, így nem tudom megmondani, hogy a pártkongresszus eszközül használatán túl fennáll-e az analógia, avagy sem.

2013. augusztus 26., hétfő

Mi abszurd Abszurdisztánban?

A normalitás az abszurd. Mégis sok ember kényszeresen ragaszkodik ahhoz, hogy az őt körülvevő világot a normalitás világaként érzékelje és akár méltatlankodik valamin, akár beletörődik, megmarad az egyes jelenségek szintjén. A politikai ellenzék is pulzál az egész rendszer negatív minősítése és az egyes jelenségek normalitás alapján való megítélése között. A rendszer emberei szürrealista szövegeikkel kikezdhetetlennek mutatkoznak a nyilvános kommunikációban. Kevés az esély, hogy a választásokig hátralevő időben az ellenzék soraiban rátaláljon arra az abszurd hangvételre, amely nagy tömegekben felkelti az "aha" érzést és kimozdítja őket bénultságukból.

2013. augusztus 25., vasárnap

Fb. bejegyzésem a bizalom szerepéről a mai magyar ellenzéki politizálásban

Bizalom

A bizalom az, ami az egész ciklus során a hiánycikk a polgárok körében a demokratikus ellenzék körül. Vonatkozik ez az MSZP-re, az LMP-re és minden más formációra. Ezt láthatólag az ellenzéki politikai boszorkánykonyhák körül sertepertélők nem érzékelik, vagy legalábbis nem látszanak érteni. Feltehető, hogy aki közel van ehhez a világhoz, az a választási törvények által együttműködésre ítélt többi ellenzéki formációnál (alkalmasint időnként a sajátjánál is), lépten - nyomon tapasztal is a bizalmatlanságra nyomós okot adó jelenségeket. Ám ha ezeket óvatlanul a nyilvánosság elé viszi, az eredmény nem lehet más, mint a politikai osztály további hitelvesztése, mivel minden váratlant sokan, sokféleképpen eleve rosszra magyaráznak. Aki tehát nem népszavazásban, hanem demokratikus pártvetélkedésben gondolkodik, vagy netán egy vesztes választás utáni későbbi pozícióra spekulál, az teljesen el van tájolva. Ugyan meg fogja ezért kapni megérdemelt büntetését - de sajnos az ellenzéki érzelmű lakosság kontójára. Bizalmat csak az kaphat és az is érdemel, aki tetteivel és szavaival folyamatosan azt demonstrálja, hogy mindent, a szó szoros értelmében mindent alárendel a jelenlegi rendszer leváltásának. Mert ezért megy - ha megy - elegendő választópolgár szavazni, ha az urnákhoz lehet járulni. Ha bízik abban, hogy ez sikerülhet.

2013. augusztus 23., péntek

Fb. bejegyzésem a politikusok hibás memóriájáról a devizaalapú hitelek kérdésében.

Hibás memóriák

Melyik politikus úr és hölgy emlékszik arra, hogy amikor a devizaalapú hiteleket bevezették, minden politikus azt ígérte, hogy hamarosan EU tagok leszünk és azt követően közelesen belépünk az euro-zónába?

2013. augusztus 22., csütörtök

Fb. bejegyzésem arról, ha jövőre a választók hit és illúzió nélkül is leváltják a kormányt

Hit és illúziók nélkül

Ha összeáll is egy közös ellenzéki tábor a következő választásokra, az már bizonyosnak tekinthető, hogy ezt nem a csodavárás és lelkesedés fogja kísérni. Ha ennek ellenére mégis megnyerné a választásokat, az a jelenlegi rezsim leváltási szándékának köszönhetné, nem a vele kapcsolatos nagy várakozásoknak.Ez bizonyos mértékig kifejezetten a hasznára válna. Egyfelől annyira pórusaiig tönkretett országot örököl, hogy csodát amúgy sem képes tenni. De még az elvben rövid idő alatt reálisan megoldható és megoldandó problémáknak sem tudhat a végére járni azok tömegessége és egymással összefonódása miatt. Ha ennek ellenére szavazói egy fél év után összességében úgy fogják érezni, hogy történik valami és kilábalóban vagyunk az abnormitásból, az maga a siker és a remény a jobb folytatásra. Hisz ez alighanem a vesztesek folyamatos gátlástalan, változatos eszközökben nem válogató ádáz pergőtüze ellenére lesz így.

2013. augusztus 20., kedd

Fb. hozzászólásom az európai baloldal eszmei válságáról

Persze azért tényleg van eszmei válság. Az európai baloldal által aktívan kialakított társadalmi - gazdasági modelt a távolkeleti olcsó munkaerő versenye verte szét. Márpedig egy internacionalista elméleti gyökerű politikai irányzat nem adhatott erre izolacionista választ - ami egyébként a gyakorlatban úgyse működött volna.

2013. augusztus 18., vasárnap

Fb. bejegyzésem a nyilasok nemzeti bűnbakká állításának hazug voltáról

Hazugság, szemfényvesztés, hogy a nemzeti elit a II. világháborús magyar bűnöket - önmagát felmenteni akarván - a nyilasokra igyekszik ráfogni.

-A nyilasoknak semmi közük nem volt a Hitler melletti hadbalépéshez, a zsidótörvényekhez, a munkaszolgálathoz, a keleti fronton elkövetett attrocitásokhoz és a deportálásokhoz. Nem ők hiúsították meg a rosszul előkészített kiugrási kísérletet sem.
-A nyilasuralom nem puccs eredménye volt, hanem a német politikai és katonai vezetés akarata. Valójában azonban a nyilasok képtelenek lettek volna a tényleges hatalmat gyakorolni a német hadsereg és a Szálasira felesküdő szinte teljes horthysta tiszti és altiszti kar (hadsereg, csendőrség, rendőrség), köztisztviselői kar, MÁV apparátus stb. stb. aktív közreműködése nélkül. És bár a nyilasok alsó szintjét az emberi mivoltukból kivetkőzött vérszomjas házmesternék, megvadult lumpenek és leventék stb. alkották, felettük vezérkari tiszt, gróf és egyéb, az uralkodó elit pereméről verbuválódott személyek voltak. A nyilasuralom legitimitását az egyházak elitjei sem vonták kétségbe. Budapest elhúzódó, véres és pusztító, magyar szempontból értelmetlen ostromáért magyar részről ismét csak nem a nyilasokat, hanem a magyar tisztikart terheli a felelősség.

Fb. bejegyzésem Orbán legnagyobb stratégiai kudarcáról

Orbán legnagyobb stratégiai kudarca

Orbán a centrális erőteret úgy képzelte, hogy ez mind belföldön, mind külföldön jobbközép irányzatúnak lesz beállítva. Veszélyes krampusznak akarta pozicionálni a Jobbikot, amitől ő jelenti a védelmet mind az itthoni balliberálisoknak, mind Európának. Ezt a maszlagot itthon alig vette be valaki. Így került arra a nemzeti radikális útra, amelyen álcázás már nem lehetséges. a pávatáncnak is csak az dől be, aki be akar dőlni (EPP).

2013. augusztus 16., péntek

Fb. bejegyzésem arról, hogy vagy normális demokratikus választásoknak, vagy népszavazásnak tekinti valaki a soronkövetkezőt

Normális demokratikus választások előtt állunk, vagy egy rendszer sorsáról döntő népszavazás előtt?

Lehet valakinek az a véleménye, hogy normális demokratikus választásoknak nézünk elébe. Ebben az esetben a pártok közül választunk programjaik és jelöltjeik alapján, hogy a következő ciklusban milyen legyen az ország kormányzása. Lehet azonban az is a véleménye a választónak, hogy itt egy alkotmányos puccssorozat révén egy nem demokratikus rendszer jött létre olyan választójogi törvénnyel, amit csak egy népszavazás jellegű választásokon lehet megingatni. Ebben az esetben dőreség az ellenzékkel kapcsolatban a választónak a szokásos demokratikus választási kritériumok alapján gondolkodni, azt a jelöltektől számonkérni. Most közös jelöltállításra vannak kényszerítve mindazok, akik egy az EU-ba integrálódó demokratikus jogállam hívei - szorosan vett politikai irányzatuktól, ideális programjuktól adott esetben el is tekintve.

Mielőtt tehát egy "civil", aki nem indul soha a választásokon akár program-, akár személyi kérdésekben véleményt nyilvánít, jól teszi, hogy eleve eldönti: normális demokratikus választásnak tekinti-e a soronkövetkezőt, vagy pedig népszavazásnak. És ennek megfelelően nyilatkozik és dönt majd saját szavazatáról is. Aki oszcillál a kétféle megközelítés között, az becsapja saját magát és mindazokat, akikre hatni tud a véleményével

2013. augusztus 15., csütörtök

Fb. bejegyzésem a választások kimenetelére vonatkozó várakozások önteljesítő próféciaként működéséről

A választási várakozások: önteljesítő prófécia

Ha az a közfelfogás, hogy nem lesz kormányváltás, az közömbössé teszi a potenciális ellenszavazókat: kár bármit tenni, úgyse lesz változás. Akik pozícióban vannak, szorgalmasan igyekeznek kiérdemelni feletteseik elégedettségét, hogy megőrizzék a helyzetüket. Mások meg nem remélik, hogy belátható időn belül pozícióba kerülhetnek, így érdeklődésük, ambícióik elfordulnak a politikától. Ha viszont kormányváltó hangulat van, a dolog épp megfordítva működik. A pozícióban lévők egy része is "átmentésben" kezd gondolkodni és leszakad feletteseiről, más részük erőszakosságra hajlik, ami sok szavazót elidegenít. A másik oldalon elindul annak a mérlegelése, hogy egy váltás mit változtathat személyes sorsukon. A két várakozás - típus "leszivárog" azok közé is, akik személyes pozícióját nem érinti egy politikai átrendeződés Ők az általános várakozásokból vonnak le ilyen, vagy olyan szavazói szándékokat a maguk részére.

Ez az oka, hogy a hatásos választási kampány nem csak a választókat magukat veszi célba, nem csak a választások megnyerése utáni kormányzásukat igyekszik előre vonzóvá tenni, hanem arra is keres eszközöket, hogy a maga javára formálja a választások kimenetelével kapcsolatos várakozásokat, "tippeket".

2013. augusztus 13., kedd

Fb. bejegyzésem arról, hogy miért maradt államfüggő a magyar lakosság nagy része

Minden felülről jött: kárpótlás, privatizáció, "igazságtétel", pártfinanszírozás, munkanélküli segély, korkedvezményes nyugdíj, rokkantnyugdíj, 13. havi nyugdíj, földtörvény, árfolyampolitika, lakáshitel, béremelés, nyugdíjemelés - mély lélegzet - EU-s pénzek szétosztása. Mikor és mitől is fejlődött volna ki a társadalmi immunrendszer? Orbán csak kiteljesítette az államfüggést a legbrutálisabb formában és évtizedes szinten tönkretette az országot. Felettünk az államcsőd veszélye. Miről beszélünk?

2013. augusztus 10., szombat

Fb. bejegyzésem a Hétköznapi fasizmus c. film apropóján

Mihail Romm : Hétköznapi fasizmus

Gyakran jut eszembe ez a tendenciózus dokumentum - válogatásból alkotott film. Rengeteg "békebeli" filmanyagot nézett át a szerző a náci Németországból és kritikus szemmel felismerte és megmutatta a banalitás mögött magát a rendszert. Valójában azonban általános dologról van szó: a penetráns rendszerekben is folyik mindennapos élet, amelyben a kritikus szemléletű polgárok mindennapjainak válik részévé ez a kettősség, a kritikátlanok pedig úgy élik a maguk banális életét, hogy magáról a rendszerről tudomást se vesznek, legfeljebb annak egyes eseményeit, intézkedéseit tapasztalják, vagy kivételképpen akár észrevételezik is.

2013. augusztus 7., szerda

Fb. bejegyzésem arról, hogy miért nem tűnnek fel új politikai irányzatok és hatásos politikusok

Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban-

Csokonait parafrazeálhatjuk poéta helyett politikust mondva. És valóban: az ellenzéki mezőben elvétve ismertünk meg olyan neveket, amelyekről 2010-ben még nem hallottunk. Feltehető, hogy a pálya vonzása eleve kicsi, mert olyan közegbe való bekerülést kíván, ahová kevesen vágynak. Ugyan miért? A kormányoldal minden ujjnyi helyet igyekszik maga betölteni és minden új bejelentkezőt gátlástalan karaktergyilkos politikusainak és médiamunkásainak siserahada fogad. Az ellenzéki oldalon is - a visszavonulások ellenére - sok az eszkimó és kevés a fóka. Nem boldogok, ha nagy ráfordítással megszerzett pozícióikba újoncok nyomulnak. Nem vár a magántőke se friss pénzzel új mozgalmak, pártok megjelenésére, hogy mögéálljon. Erős politika-és politikusellenesség is van a lakosság körében. Ez elég ok arra, hogy ne tűnjenek fel új csillagok, vagy van ennél is nyomósabb ok? Alighanem van. A mai Magyarországon nincs objektív lehetőség valóban új, reális és egyben tömegeket vonzó politikai vonal kiötlésére, az ilyennel való berobbanásba a politikai életbe. Mint ahogy Európaban máshol se. Nevek cserélődhetnek, de a repertoár elöregedett. Kivévén ebből a kalandor jobboldalt - bár az is rég lejárt szavatosságú áruval kereskedik és csak azért látszik újnak, mert eddig hallgatás övezte. Tektonikus mozgásoknak kell ahhoz bekövetkezni, hogy valóban új poéták (politikusok) lépjenek elő az ismeretlenségből vagy más szakmákból.

2013. augusztus 6., kedd

Fb.bejegyzésem Kemény Dénesről, Benedek Tiborról és a világszínvonalról

Kemény Dénes, Benedek Tibor és a világszínvonal

A magyar vizilabda 90 éve van a világ élvonalában. Kiváló edzők és kiváló játékosok sora fémjelzi ezt az utat. De nem véletlen, hogy egy átmeneti visszaesés után két olyan szövetségi kapitány vezette a csúcsra a magyar csapatot, akik az egyik nagy rivális bajnokságából jöttek haza. Persze, mindkettőnek kiemelkedőek az edzői képességei. De vannak kiemelkedő képességű klubedzőink is. Mégsem rájuk esett a választás kapitányként - és talán nem véletlenül. Ők ugyanis kénytelen - kelletlen hozzászoktak a magyar világ értelmetlen akadálypályájához és ezért a kompromisszumok tömegére voltak kényszerítve nap mint nap. Az olimpiai- és világbajnoki címhez viszont semmiben sem szabad engedményt tenni, a mérce kis és nagy kérdésekben a kérlelhetetlen maximum. És ennek tanulságait a tudományban, a művészetben és a gazdaságban is tudomásul kell venni. Ezt nevezzük nemzetközi versenyképességnek.

Fb. bejegyzésem a következő választás tétjéről

Az MSZP olyan, amilyen. Az Együtt2014 is olyan amilyen. Egyetlen kérdés van: tudnak-e mindenhol közös jelöltet állítani és mellette kampányolni. Ha tudnak, arra szavazok, bárki legyen is az. Vagy nem tudnak és akkor nincs miért szavazni mennem. Ennyi!

                                                                             

2013. augusztus 4., vasárnap

Költői kérdéseim a FB.-on a Tavares - jelentéssel kapcsolatban.

Már egy hónapja elfogadta az EU Parlament a Tavares - jelentést

Ennek eredményeként történt valami ? Fog történni? Ki tud róla? Mert hogy mi van benne, arról mindenki tudhat, akit ez érdekel...