2019. szeptember 30., hétfő

Fb. bejegyzésem arról, hogy vereség-e Orbánnak első EU-biztosi jelöltjének bukása

Vereség-e Orbánnak a Trócsányi ügy?
Az. Pimasz, provokatív lépés volt a jelölés - és befuccsolt. UvdLeyen világosan láthatja, hogy mit ér számára egy ilyen szövetséges. Ugyanebből tanulhat a Néppárt is. Feltételezem, hogy a posztra javasolt új jelölt kap néhány - nem személyére vonatkozó - kellemetlen kérdést a szakbizottságtól - de átmegy a "vizsgán". Megkapja a főnöke által áhított portfóliót. A Bizottságon belül azonban árgus szemekkel fogják figyelni, hogy küldője kesztyűbábjaként fog-e viselkedni, vagy igyekszik hozzásaímulni a közhangulathoz. Ennek megfelelően fogják kezelni. Ami meg az EU bővítését illeti, abban komoly szava úgyse lesz: más dolgoktól függ, hogy ez napirendre kerül-e. Az meg a magyar biztos képzettségén és tapasztalatain múlik, hogy nem fog a Bizottság felfogásával ellentétes ábrándokat erősíteni a leendő partnerekben. Ha mégis ezt tenné, az kiderül és akkor megnézheti magát.

2019. szeptember 15., vasárnap

Zajtalanul és félelmesen

A korábbi világrend dekonstruálása napról napra akadálytalanul zajlik. Ez cseppet se lenne baj, ha közben egy jobb, stabilabb épülne. Ennek azonban semmi jele. A gazdaság egy hosszú, mesterségesen elnyújtott konjunktúra után egyre több recessziós jelet mutat, de a nagyvállalatok, a bankok és a kormányok nem csak nyilvánosan nyugtatnak, hogy a baj talán be se következik, vagy ha mégis, következményei nem lesznek olyan súlyosak. Komoly -pláne kollektív - erőfeszítéseket erre nézve nem tesznek. Nem is tehetnek, mert a gazdaságinál eleve gyengébb politikai szféra egyre kevésbé a kollektív erőfeszítések felé, hanem a nemzeti öncélúság felé látszik mozdulni.

Abban egyetértés látszik lenni, hogy közvetlenül egy nagy technikai átalakulás (forradalom) előtt állunk, amely mélyen bele fog nyúlni az emberek életviszonyaiba, amely kedvező és veszélyes lehetőségeket egyaránt igér, de hogy ez végülis mit fog jelenteni és mi lenne a nagyléptékű teendő ezzel kapcsolatban, abban egyetértés nyomokban se látszik kialakulni. Marad az egyást keresztező, egymással nem kommunikáló elképzelések, forgatókönyvek integrálhatatlan tömege. Ugyanez látszik a másik nagy, az egész emberiségre kiható változás, a környezet drasztikus megváltozásával kapcsolatban is. A két nagy változás értelmezésében mutatkozó káoszt világszerte még meg is erősíti az, ami a média helyzetében, természetében az utóbbi évtizedekben kialakult.

Ami viszont ezen közben szinte uniszono történek, az a fegyverkezési kiadások növelése és új fegyverfajták fektalálása, tömeges gyártása és rendszerbe állításának előkészítése.Minthogy nincs drámairó, aki a világ folyását irányítaná, nem kell a "csehovi puska" törvényét adottnak vennünk. De ha az általános fegyverkezés egy fokozódó konfliktusok felé haladó világban folyik, ahol a háborútól való félelem helyett a valóságos és a hazugságokkal mesterségesen gerjesztett félelmek mozgatják az embereket, dőreség lenne a kibontakozó fegyverkezésri hullámra nem aggodalommal nézni. Ráadásul tehetetlen aggodalommal, mert semmi komoly ellenerőt nem sikerül felfedezni a széles spektrumú látképen. A meglévőhöz, megszokotthoz ragaszkodó makacs és optimista kötődés ugyanis bárminek tekinthető, csak  hatékony ellenerőnek.nem.