2021. július 25., vasárnap

Tempó és demokrácia

 Nem kétséges, hogy a gazdaság,a haditechnika, és a mindennapi élet  különféle elemeinek változásai  folyamatosan felgyorsultak és a korábbinál sokkal komplexebbé váltak. Aki ezt a tempót fel tudja venni, az általában jól jár, aki nem, az kiszorul. Ez azzal jár, hogy gyors döntéseket kell hozni és azokat maradéktalanul végre kell hajtani.

Ezzel szemben ott áll a politikai rendszer, A demokratikus államok - egy lassúbb tempó körülményei között- olyan optimális döntésre törekedtek, amelyek nem csak  jók legyenek, de egyben a különböző érdekcsoportok és tágabban a választópolgárok is elfogadják, Az alkotmány, az intézményi rendszer és annak hivatali rendszere erre épült fel, Ez pedig nyugodt és viszonylag stabil körülményeket feltételez és ebben a változások lassan; hosszas procedúra eredményeképpen jönnek létre. Ha közben a világ megváltozik, akkor a kétféle követelmény ellentmondása a végrehajtó hatalmon csattan. Az kerül olyan helyzetbe, hogy gyors, olykor radikális döntések lennének szükségesek, de a súlyok és ellensúlyok rendszerében ezek szinte lehetetlenek.

Lenne ennek az ellentmondásnak demokratikus megoldása, ha a különféle erők képviselői összeülnének és megállapodnának, hogy a berendezkedés alapvető megváltoztatása nélkül hogyan lehet szabadabb kezet adni a végrehajtó hatalomnak. E helyett a végrehajtó hatalom első számú embere szokta szelídebb vagy durvább eszközökkel tágítani a mozgásterét - nyilvánvalóan a többi szereplő rovására. Alternatívája ugyanis az, hogy kerüli a konfliktust és csak a következő választásokra koncentrál, nem törődve azzal, hogy ez országára nézve milyen következményekkel jár.

Egy állam végrehajtó hatalmának első embere nem csak erőszakosan képes magának szabadabb kezet szerezni, hanem úgy is, hogy ugyan mellőzi a hosszú egyeztetési szakaszokat, de minden fontos erőcsoportot, intézményt meg tud győzni arról , hogy igaza van a látszólag határsértő döntéseiben. A gyakoribb eset azonban az autokratikus irányban való elmozdulás. S ezt vagy azért támogathatja az állampolgárok többsége, mert életkörülményei javulnak, vagy azért, mert az autokrata vezető olyan médiaviszonyokat teremt és olyan demagógiát alkalmaz, amely a választót az ő szavazójává teszi.

Mindebből általános tanulság, hogy a világ tempójának felgyorsulását, mint alapvető tényt tudomásul kell venni és így azt is, hogy a végrehajtó hatalmak mozgásszabadságának növekedni kell. Ezért azoknak a politikai és civil erőknek, amelyek élesen szembenállnak az autokratikus tendenciákkal, ma már nem a klasszikus hatalommegosztást és annak procedúráit kellene védeni illetve visszakövetelni, hanem olyan megoldásokat kellene kidolgozni (megfelelő szakemberek bevonásával) és népszerűsíteni, amelyek szabadabb kezet adnak ugyan a végrehajtó hatalomnak, ugyanakkor hatékony intézményi és lakossági demokratikus kontrollt is biztosítanak felette.

2021. július 17., szombat

Mert nem venni észre az átalakulást...

 Szögezzük le, hogy folyik a világrend átalakulása, de azt különböző okokból nem venni észre. Ha más nem, a világjárvány megszakította az élet szokásos folyását és olyan magatartásokat; intézkedéseket kényszerített ki államoktól, államszövetségektől, cégektől,családoktól, egyénektől, amelyekre korábban nem gondoltak, nem is tartottak volna elképzelhetőnek. Ám ezeket szinte mindenki rendkívüli helyzetnek tartotta,ami előbb-utóbb végetér. S utána vissza lehet térni a korábbi viszonyokhoz.

S valóban, ahogy sorra-rendre visszavonják a járvánnyal kapcsolatos korlátozásokat, sokan a régi módon próbálnak visszaállni a "régihez", ami egyes makrogazdasági mutatók szerint sikerrel is jár: a GDP alakulása (az egyik előzetes forgatókönyvnek megfelelően) V alakot, gyors visszapattanást mutat világszerte. Ugyanígy az egyének, családok pótolják az elmaradt beszerzéseiket, keresik a nyaralási lehetőségeket stb. Ehhez képest másodlagos, hogy ma is érvényben vannak egyes korlátozások, hogy számolni kell a járvány újabb hullámainak lehetőségével, hogy egyes cégek közben tönkrementek és megszűntek, megszokott termelési láncok átalakultak. Minthogy a járvány nem okozott olyan felismerést, hogy egyéni és társadalmi léptékben a jövőben másképp kellene élni, nem látják fenyegetőnek a járvány alatt megugrott eladósodást és a növekedő számottevő inflációt sem.

A legfelső politikai szférában ugyan tisztában vannak vele, hogy a "réginek" számos eleme már a járvány előtt is komoly elmozdulásokat mutatott és változásokat érlelt meg, amiket csak fokozott és részben transzformált a rendkívüli közjáték, törekvéseikben megmaradtak a korábbi offenzív vagy defenzív koncepcióiknál. Szó sincs olyan tárgyalássorozatról, amely újra akarná rendezni a nemzetközi viszonyokat. Ám ez nem jelenti azt, hogy a változások ígéretes vagy fenyegető lépéseinek moraja ne hallatszódna be hozzájuk mind hangosabban.

Mindebből az következik, hogy a régihez való visszatérés csak átmeneti és közelesen várható, hogy mind az országok, országcsoportok, mind az egyének és családok újabb tektonikus változások zónájába kerülnek. Hogy aztán ez kit milyen viharos vagy kevésbé viharos formában fog érinteni, az nem látható előre. Az azonban megkockáztatható, hogy mennél erősebben kötődött egy egyén, vállalkozás, állam a régebbi korszak folytathatóságához, annál drámaibban fogja megélni a bekövetkező technikai, éghajlati, gazdasági, politikai és katonai átalakulást.

2021. július 10., szombat

Fb. bejegyzés a Huxit jóslatokról

 Észnél legyünk a huhogásban

ÚJabban az aggodalmas béljósok az értelmetlen és agresszív megnyilatkozásokból azt olvassák ki, hogy a Conducator ki akarja vezetni az országot az EU-ból. A béljósok elfelejtik, hogy nem a lelkét (ha van ilyen) kell elemezniük, hanem a titkolt forgatókönyvét. Közben elfelejtik azt is, hogy a Brexit során mennyi témában kellett, hogy megállapodásra jussanak a felek és ennek során az EU-ból hiányzott a büntető szándék, Egy Huxit esetén lenne ilyen. Persze lehet egyezmény nélkül is kilépni. Az meg azonnali államcsőddel jár.
Tehát lassan a testtel!
Judit Patachich