Tempó és demokrácia

 Nem kétséges, hogy a gazdaság,a haditechnika, és a mindennapi élet  különféle elemeinek változásai  folyamatosan felgyorsultak és a korábbinál sokkal komplexebbé váltak. Aki ezt a tempót fel tudja venni, az általában jól jár, aki nem, az kiszorul. Ez azzal jár, hogy gyors döntéseket kell hozni és azokat maradéktalanul végre kell hajtani.

Ezzel szemben ott áll a politikai rendszer, A demokratikus államok - egy lassúbb tempó körülményei között- olyan optimális döntésre törekedtek, amelyek nem csak  jók legyenek, de egyben a különböző érdekcsoportok és tágabban a választópolgárok is elfogadják, Az alkotmány, az intézményi rendszer és annak hivatali rendszere erre épült fel, Ez pedig nyugodt és viszonylag stabil körülményeket feltételez és ebben a változások lassan; hosszas procedúra eredményeképpen jönnek létre. Ha közben a világ megváltozik, akkor a kétféle követelmény ellentmondása a végrehajtó hatalmon csattan. Az kerül olyan helyzetbe, hogy gyors, olykor radikális döntések lennének szükségesek, de a súlyok és ellensúlyok rendszerében ezek szinte lehetetlenek.

Lenne ennek az ellentmondásnak demokratikus megoldása, ha a különféle erők képviselői összeülnének és megállapodnának, hogy a berendezkedés alapvető megváltoztatása nélkül hogyan lehet szabadabb kezet adni a végrehajtó hatalomnak. E helyett a végrehajtó hatalom első számú embere szokta szelídebb vagy durvább eszközökkel tágítani a mozgásterét - nyilvánvalóan a többi szereplő rovására. Alternatívája ugyanis az, hogy kerüli a konfliktust és csak a következő választásokra koncentrál, nem törődve azzal, hogy ez országára nézve milyen következményekkel jár.

Egy állam végrehajtó hatalmának első embere nem csak erőszakosan képes magának szabadabb kezet szerezni, hanem úgy is, hogy ugyan mellőzi a hosszú egyeztetési szakaszokat, de minden fontos erőcsoportot, intézményt meg tud győzni arról , hogy igaza van a látszólag határsértő döntéseiben. A gyakoribb eset azonban az autokratikus irányban való elmozdulás. S ezt vagy azért támogathatja az állampolgárok többsége, mert életkörülményei javulnak, vagy azért, mert az autokrata vezető olyan médiaviszonyokat teremt és olyan demagógiát alkalmaz, amely a választót az ő szavazójává teszi.

Mindebből általános tanulság, hogy a világ tempójának felgyorsulását, mint alapvető tényt tudomásul kell venni és így azt is, hogy a végrehajtó hatalmak mozgásszabadságának növekedni kell. Ezért azoknak a politikai és civil erőknek, amelyek élesen szembenállnak az autokratikus tendenciákkal, ma már nem a klasszikus hatalommegosztást és annak procedúráit kellene védeni illetve visszakövetelni, hanem olyan megoldásokat kellene kidolgozni (megfelelő szakemberek bevonásával) és népszerűsíteni, amelyek szabadabb kezet adnak ugyan a végrehajtó hatalomnak, ugyanakkor hatékony intézményi és lakossági demokratikus kontrollt is biztosítanak felette.