2013. december 26., csütörtök

Fb. bejegyzésem a kormánypárti médiafölény elvi megkerülhetőségéről

Veiszer Alinda Bridge generáció c. könyvéből mindenki megtudhatja,

hogy mennyire csak saját tehetségtelenségüket demonstrálják azok, akik a kormány nyomasztó média - fölényéről, az e miatti eszköztelenségükről siránkoznak. Ha valóban lenne sok olyan mondandójuk, amire a közönség (különösen a fiatal netező réteg) "vevő", akkor könnyen találhatnak mindenki által elérhető médiumot (Ustream) , amit olcsón fel tudnának használni. Futótűzként tudna terjedni a látogatottságuk.

2013. december 20., péntek

A kialakult politikai helyzet magyarázata



A kormánybarátsággal nem gyanúsítható GKI legújabb jelentését így foglalja össze:
"Decemberben folytatódott a GKI-Erste konjunktúra-index értékének szinte egész évben folyamatos, látványos emelkedése. A GKI által, az EU támogatásával végzett felmérés szerint az év végére több mint egy évtizede nem látott optimizmus uralkodott el Magyarországon".

Teljesen közömbös, hogy ennek a helyzetnek az előállítása mennyiben a kormányzat sorozatos blöffjeinek eredménye. Az is, hogy ennek az árát később keményen meg kell-e fizetni. Ha mind az üzleti köröket, mind a lakosságot 2013-ban sikerült arról meggyőzni, hogy ebből az egész új rendszerből lehet valami, az a korábbi kétkedők, bizonytalanok nagyobbik részét eltántorítja a változás akarásától. Akár úgy, hogy megbarátkoznak a folytatás gondolatával, akár úgy, hogy továbbra is kivárnak.

Mind az ellenzéki politika, mind a változást akaró civil értelmiségiek számára axióma volt az, hogy a NER nem csak csődhöz vezet, hanem már csődben is van. Ezért a választók tömegeitől közelesen a rendszerrel való szembefordulást vártak. Ennek elmaradásáért - sokszor alapos okkal - a különféle ellenzékiek az Orbán - rendszer választási manipulációin túl egymást okolták - okolják. Holott a valódi első számú ok a több, mint egy évtizede nem látott gazdasági optimizmus eluralkodása.

Mindez természetesen nem teszi tárgytalanná a különféle politikai színárnyalatú gazdasági elemzők borúlátó jövendöléseit. Csak úgy látszik, hogy azok bekövetkezte időben egyre inkább kitolódik. S ez alapvetően kihat a 2014 tavaszi választások kimenetelére. S noha egy később bekövetkező gazdasági csődnek bizonyosan lesznek politikai következményei is, azok jellegéről, lehetséges forgatókönyveiről nem árt már ma elkezdeni gondolkodni azoknak, akik ehhez erőt éreznek magukban.

2013. december 19., csütörtök

Ásotthalom csak felkiáltójel

Felkiáltójel, felhíva a figyelmet, hogy milyen országban és milyen politikai rendszerben élünk a rendszerváltás óta. Tekintsünk most el a 2010 utáni változásoktól, amelyek lényegesek ugyan, de a meggondolásokat csak néhány érzékeny, első közelítésben elhagyható ponton érintik.

Az 1990 utáni fordulat egyik lényeges tartóeleme a decentralizáció volt két vonatkozásban is. Az egyik az önkormányzatiság, a másik, hogy az országgyűlési választásokban a terület elv nagy szerepet kapott. Ez volt meghatározó tényező az ország pártosodásában, illetve annak alakulásában is.

Adottságnak tekinthető, hogy egy ilyen rendszerben minden egyes településen elkülöníthető egyrészt a helyben lakóknak az a kisebb- nagyobb köre, akiknek a javak elosztásán túl is vannak olyan érdekei, aminek befolyásolásában a helyi vezetésnek szerepe van, másrészt, akik hajlandók aktív szerepet vállalni a helyi közéletben. Az ilyen személyek száma településenként változó, de - a migrációt és a demográfiai változásokat nem tekintve - egyben állandó is. Ebből következik, hogy mindenütt kialakul a helyi viszonyokban befolyásosnak tekinthető csoport (izlés kérdése, hogy helyi elitnek nevezzük-e, vagy sem). Ha országos pártok a településen jelen akarnak lenni, ebből a csoportból kell tagokat vagy legalábbis kontakt - személyeket toborozniuk. Ez egyben meghatározza, hogy egy oda - vissza kapcsolat jön létre: aki közvetíti helyben egy párt érdekeit, annak az érdekeit a pártnak is támogatnia kell. E nélkül a kapcsolat nem állandósulhat.

A helyi befolyásos csoport lehet összetartó, de lehet különböző mértékben megosztott, konfliktusos is. Ha azonban valóban működik egy országban a politikai váltógazdaság, akkor a helyi befolyásos csoport hangadóinak arra a belátásra kell jutnia, hogy jobban járnak, ha valamilyen módon kiegyeznek egymással. A más szempontból kárhoztatott helyi elit - kiszolgáltatott lakosság ellentétpárnak, illetve a mutyiknak, "70-30-as megosztás"-nak itt található meg az objektív alapja.

Ha a kérdést a másik oldaláról nézzük, ez azt jelenti, hogy országos lefedettségű csak olyan párt lehet, amely tudomásul veszi, hogy tagsága, kontakt személyei olyanok, amilyeneket helyben talál a települések befolyásos csoportjaiból, továbbá, amely nyújtani is hajlandó nekik valamit (érdekkijárás, pozíciók, kapcsolati rendszer stb.) Ezekben a pártokban kulcsszerephez jutnak azok a felsőbb vezetők, akik az országos hálózatot (és azon belül a helyi exponenseket) ismerik és mozgatni tudják. A pártok számára ugyan kiemelkedő szerepük van a választási időszakoknak, de ezek megfelelő abszolválásának feltétele a folyamatosság egy valamiféle szintje. Erre -mint láttuk - 2000 után már csak két párt volt képes.

Mivel a mediatizált tömegdemokrácia korában élünk, a közhangulat adott esetben átcsaphat az országos lefedettségű pártok rögzült struktúráin. De akkor is egy korábban gyökértelen párt kampányának valamilyen technikával meg kell találnia a módot a lokális aprómunkára, különösen, ha netán utána kormányozni is akar.

Itt kell kitérni arra a változásra, amit a 2010 után kiépített rendszer hozott a korábbi magyar világba. A hatalom a decentralizált helyett helyett egy szigorúan centralizált rendszer kiépítésére tett kísérletet. A helyi elitek egy részét inkorporálta, másik részét a maga által önkényesen helyzetbe hozott és/vagy odatelepített delegált elitre cserélte fel. Ezzel az ország - hatásfokra nem néző - napi működtetését meg tudta oldani és ha nem növekszik nagyra az ellene való indulat, akkor így nekifuthat mind az országgyűlési, mind a helyi választásoknak. De ha a tömeges elégedetlenség a felülről kiépített rendszert bármikor elsodorná, egy új rendszernek ismét csak szembe kell néznie a lokalitások Magyarországa fent jelzett sajátosságaival. S az ásotthalmi időközi polgármester-választás csak hangos jelzés arról, mi történik, ha az ellenzékben nem található országos lefedettségű, a lokális befolyásos csoportokkal (ahol egyáltalán vannak ilyenek) kapcsolódni tudó párt.

2013. december 16., hétfő

Fb. hozzászólásaim egy lehetséges kormányváltás borús kilátásairól

Nagyonis le kéne váltani a kormányt. De ahogy halad az idő, az ember egyre borúsabban látja azt, ami utána következhetne.

Az ellenzéki politikusok rövidlátóak és tehetségtelenek, az ellenzéki értelmiségiek idealisták és maximalisták, rengeteg ember nem látja be, hogy Orbánék katasztrófa - politikát folytatnak, az itthon maradó fiatalok elitellenesek és nagy részük bedől a szélsőjobbnak, a gazdaság és az intézményrendszer annyira leromlott, hogy igen hosszú, nyugodt idő kéne a regenerálódásához.

2013. december 14., szombat

Fb. bejegyzésem az Orbán - rendszer működési logikájáról

 Ez a rendszer lényege. Mindent centralizál, monopolizál, utána kegyenceknek adja ki, de bármikor visszaveheti. A lyukakban meg mindenki csinál, amit tud, de éppen mert illegális vagy féllegális, ott lebeg a feje fölött, hogy meghurcolják, megbüntetik érte, ha valami másért kihúzza a gyufát.

2013. december 8., vasárnap

Fb. bejegyzésem a magyar elemzők vakságáról

Vakság a nemzetközi környezettel kapcsolatban

A közelmúltban jobbnál jobb elemzések hangzottak el, illetve kerültek kinyomtatásra az Orbán rendszer mibenlétéről, működésmódjáról, az ellenzék gyengeségéről és a társadalom tehetetlenségéről. Közös gyengeségük azonban, hogy egy szót se ejtenek arról a geopolitikai térről, amiben Magyarország van, valamint a világgazdaság és a világpolitika lehetséges mozgásairól. Így rejtve marad, hogy egy konfliktuskereső, az autarkia elemi feltételeit nélkülöző, de autarkiára törekvő kis ország rendszere milyen külső hatások kereszttüzébe kerülhet és ilyen körülmények között meddig fenntartható.

2013. december 7., szombat

Fb. bejegyzésem arról, hogy a "szociális gondolat" határozná meg a magyar választó magatartását?

Az utóbbi 100 évben a legtöbb új virulens politikai irányzat valamilyen módon a maga által értelmezett szociális gondolat köré szerveződött. Igaz ez a kommunista mozgalomra csakúgy, mint az olasz fasizmusra vagy a német nácizmusra, valamint a háború után a német konzervatív szociális piacgazdaságra és a szociáldemokrata ihletésű jóléti államra is. Nem meglepő, ha a számos egzisztenciális megrázkódtatáson átesett mai magyar választó is e gondolatkör mentén keresgél a politikai alternatívák között.
Kínálkozik egy olyan magyarázat, hogy az idősebb generációból nem kevesen ezt az MSZP politikájában, szóhasználatában, a középgeneráció zöme a Fidesz populizmusában, a fiatalok pedig a Jobbik általános elitellenességében, forradalminak tűnő gesztusaiban vélik megtalálni számukra vonzó formában a szociális gondolatot. A sok határozatlan szintén e tematika körül forog, de egyik ajánlatot sem találja meggyőzőnek, ezért nem akar köztük választani. A kis pártok pedig azért nem tudnak sok szavazót megmozgatni, mert komplex agendájuk nem elég karakterisztikus szociális vonatkozásban.

2013. december 6., péntek

Fb. bejegyzésem az értelmiségiekről és az MSZP-ről

Miért Mesterházy van az értelmiségiek célkeresztjében?

Miért nem azt veszik észre, hogy az MSZP úgy a legnagyobb ellenzéki párt, hogy a szavazóinak zöme olyan korú, hogy eszmélt a Kádár - korszakban? Ez nem fontosabb, mint az elnök személye?