2014. október 30., csütörtök

Orbánra ráégett az öntetszelgő "pávatánc"- vallomás

Amikor 2012-ben Orbán már tudta, hogy nem kell igénybe vennie az IMF- hitelt, amelyért korábban önmegalázóan fordulnia kellett, elhencegett azzal, hogy "pávatáncot" folytatott: úgy tett, mintha elköteleződne, holott tudta, hogy nem fog. Megtehette ezt az önleleplezést, mert 2 éven keresztül a világgazdaság mintegy aládolgozott. Ezért stabilizálni tudta rendszerét, jóllehet konszolidálni nem. Igaz, ezt nem is akarta.

A három, 2014-ben megnyert választás után végképp nyeregben érezte magát és - főleg a külpolitikánban - egyre kockázatosabbakat húzott. Az idei ősz azonban rosszul alakult számára. Az ismert okokból orosz - politikája botránykővé vált, veszélybe került a kritikus deficit - határ tarthatósága -hogy csak a legfontosabbakra utaljunk. Ez mind az USA-val való viszonyban, mind belpolitikailag kiélezte a helyzetet. Nyilvánvaló, hogy valamelyes visszavonulás nélkül kezelhetetlenné válhat a magyar hatalom helyzete.

Orbán makacssága és hiúsága ellenére eddig mindig megérezte, ha kritikus pontra érkezett és megtette azt a kisebb, vagy látszólagos hátralépést, amivel ellenfelei beérték és a hívei számára is emészthető volt. Most azonban ez sokkal nehezebbé, szinte lehetetlenné vált. S ennek okai közt ott van az is, hogy minden taktikai manőverére mindenki automatikusan rákiáltaná: PÁVATÁNC!

2014. október 27., hétfő

Szavahihetőségi válság?

A kormány pozíciójával történt valami közvetlenül harmadik ezévi győzelme után. Lépéseiben, kommunikációjában megzavarodott: késedelmesen áll elő a szokott kommunikációs paneljeivel és nincs is összehangolva, amit az egyes vezetői mondanak.

Az alap - ügy, ami a zavart okozza, hogy az USA vezető magyar állami, államközeli személyeket kitiltottt az Államokból. A kapcsolódó pedig a jövő évi adóemelések ügye, különös tekintettel az internet megadóztatására. A kialakult helyzet szempontjából nem maguk az ügyek az elsődlegesek, hanem a hatásuk. A kormányzat bizonytalankodása a nemzetközi színtéren kezdődött. Oka alighanem az volt, hogy nem látják az euro- atlanti partnerek jövőbeni lépéseit és ezért vártak ki. Az idő elteltével azonban valamit mondani kellett és feltehetőleg az eddigi politikai vonalvezetésük folytatását választották. Koherens koncepciójuk azonban láthatólag máig nincs. Lehetnek eltérő álláspontok a csúcsvezetésen belül is, hiszen már korábban is érkeztek hírek a belső hatalmi átrendeződésről. A bizonytalanságot zsigerileg a jelek szerint a saját politikai táboruk is megérezte. Ebbe a helyzetbe robbantak bele a hírek a választásokig titkolt jövő évi költségvetési tervezetről. A saját tábor az internet - adót olyan rosszul fogadta, hogy a kormányzópárt a még nyilvánosságra nem hozott javaslatoknál kevésbé drasztikus változatot máris beterjesztett a Parlament elé. s közben egy választások után szokatlan méretű, civil kezdeményezésű tüntetésre is sor került Budapesten, amelyen a jelek szerint a közelmúlt napokban a kormánypárt jelöltjeire szavazók is elmentek.

A kormányzat szilárd pozíciója és médiabefolyása, továbbá politikai rutinja alapján aligha számíthatunk gyors, földindulásszerű változásokra. Ám az felvethető, hogy - még ha rövid távon úrrá is tudnak lenni a bizonytalankodáson - kialakulhatott a saját táboron belül is egy olyan szavahihetőségi válság, amely a következő krízishelyzetekben válhat majd manifesztté. Ha ez a felvetés jogos, akkor a magyar rendszernek a külföldön és belföldön egyaránt feltételezett stabilitása a három ezévi megnyert választás ellenére immáron a múlté.

2014. október 25., szombat

Tűzvonalban



Magyarország a rendszerváltás környékén a tűzvonalban volt:a nyilvánvaló válságban lévő szovjet külső birodalom legingatagabb országa volt, ahol a "tábor" valamilyen fajta elhagyására leginkább voltak meg az objektív és szubjektív feltételek. A posztjugoszláv háború idején megintcsak a tűzvonalba került: a szilárd hátország egy nemzetközi (USA) akció számára. Ez az elitekben azt a téves hitet keltette, hogy nem lehet nagyot hibázni, vagy ha mégis, majd a "nagyok" rendbeteszik, amit kell.
Az, hogy az EU-ba a vártnál később, ímmel - ámmal és sokakkal együtt tömegesen vettek fel bennünket - nem bizonyult figyelmeztető jelnek. Nem vették észre, hogy kikerülvén a tűzvonalból nem olyan elnézőek a nagyok. Orbán volt az, aki megérezte, hogy a kisebb fontosság és figyelem körülményei között nem muszáj olyan illedelmesen viselkedni, a kilengésekért nem lesz nagy a büntetés - elég egy- két látszatengedményt tenni.
A másik tábor változatlanul nem értette a helyzetet: biztosnak tartotta, hogy ezt vagy azt a nagyok nem fogják tűrni - és erre építette a politikáját. Más forgatókönyve nem volt, így egyre inkább hitelét vesztette és kiszolgáltatottá vált a kettőshatalom,majd az új hatalom támadó hadműveleteinek. De nem értette meg a 2010-es rendszerváltó hatalom se, hogy korlátai vannak. Gazdaságiak is, a működés logikájából következőek is és külpolitikailak is. Abból, hogy egy nem tűzvonalban lévő ország belügyeiből az erős szövetségesek nem akarnak "ügyet" csinálni, mert vagy nem tudnának vele megbirkózni, vagy olyan drága lenne, hogy az nem éri meg nekik, a magyar hatalom arra a hibás következtetésre jutott, hogy nem is tud ügyet csinálni akkor se, ha akar.

A fékeket nem ismerő, szerencsés kezű kalandorpolitika most került krízisbe. Részben  saját fékevesztettsége, részben geopolitikai egybeesések miatt hirtelen ismét nemzetközi tűzvonalba került. Ezt nem volt képes időben felismerni és azt se fogja föl, hogy tűzvonalban nem ugyanazok a játékszabályok, mint a másodlagos fontosságú helyeken. Nehéz elképzelni, hogy a rendszer változatlan formában - megkésve - meg tudná állni a helyét a megváltozott feltételek között. Tűzvonalban taktikai blöff még talán lehetséges, de stratégiai semmi esetre se.

2014. október 22., szerda

Bűnpártolás?

Az USA a kitiltott 6 magyar állampolgárt nagyméretű, kormányközeli korrupciós bűncselekménnyel vádolta .Az ezzel kapcsolatos találgatások középpontjába az adóhatóság és annak vezetője került. Mindez elemi módon kötelezővé tette a felügyelő hatóság és az ügyészség vizsgálatának megkezdését. Ha erre nem került sor, az eleve felveti e két intézmény vezetőjének felelősségét minimum mulasztásos bűncselekmény tárgyában. Az ügy politikai súlya révén ugyanezt a mulasztást a miniszterelnök is elkövette. Ebből a szempontból közömbös, hogy tettek-e lépéseket a híresztelés valós voltának tisztázására: kötelességük lett volna.
A mulasztásos bűncselekmény (amelynek eredményeként egy központi szereplő a jelek szerint külföldre távozva kivonta magát az eljárás alól) minden vizsgálódás nélkül megáll.Az azonban pártatlan vizsgálatot igényel, hogy egy ennél is súlyosabb vád, a bűnpártolás kivel kapcsolatban és az ügy melyik szakaszaiban vethető fel. Az a tény azonban, hogy a NAV elnöke a miniszterelnök kollégiumi társa volt és karrierje nem közönséges hivatalnoki karrier - eleve pikánssá teszi az ügyet.
Kérdés, hogy meddig tehetik meg a magyar állam élén álló szervek, hogy továbbra is nem létezőnek tekintsék ezt a kompromittáló ügyet. Ha netán majd már nem tehetik, akkor megkésve  megindul-e a szakszerű nyomozás, vagy igyekeznek egy számukra veszélytelennek látszó konstruált eljárással tudni le a bűncselekményt és a kapcsolódó eseménysort.

2014. október 21., kedd

Étolajgate - fideszes időhúzás

A magyar demokrácia olajgatenek nevezett botránnyal indult, de ebbe mindmáig nem bukott bele senki  fontos ember. Azóta is volt már jónéhány nagy botránynak induló ügy, de egyiket sem vitték végig sem igazságszolgáltatási, sem politikai vonalon. A magyar vezetés ebből következően láthatólag úgy gondolja, hogy a jelenlegi sem lesz kivétel. Ez is csak csoda, amely három napig tart. Ennek megfelelően igyekeznek a prominensek kommunikálni itthon és külföldön. Az sem zavarja őket, hogy az étolajgate nem belső, magyarországi skandalum. Volt már korábban is éles helyzete az Orbán - csapatnak az IMF-el és volt az EU-val, de mindet sikerült szép komótosan elplanírozniuk. Ezt tanulták meg a magyar honpolgárok is: nem izgatottak, ha a kormány bajba kerül, mert eddig mindig kivágta magát.

Nincs garancia arra, hogy az étolajgate is nem csak egy lesz a sorban. Alakulhatnak úgy a dolgok, hogy a rendszer fél lépést hátralép ebben - abban, de különben folytatja úgy, ahogy eddig tette. De alakulhat másképp is. Ha a kitiltás nem egy önmagában álló epizódnak bizonyul, akkor szerves eleme egy nem is rejtett sorozatnak, amelyben az utóbbi években az USA különféle prominensei és intézményei erős rosszallásukat fejezték ki a rendszer politikai elfajulása, külpolitikai és gazdasági irányvétele miatt. Ennek a sorozatnak egy- két látszatintézkedéssel, netán egy-két nem túl fontos fej lehullásával aligha lehet véget vetni. Akkor újabb - előre tervezett, vagy rögtönzött - USA -lépések várhatóak.

Ha az Orbán - rendszernek ebben a geopolitikai térségben való USA általi kategórikus elfogadhatatlansága van a feltételezhető lépéssorozat mögött, akkor az USA erről előbb - utóbb meggyőzi az EU prominenseit is. S a kettős nyomás eszkalálódását a NER csak időlegesen  bírhatja ki.

2014. október 17., péntek

Az USA jelzett. De mit?

Hónapok óta tart az USA nem hivatalos és hivatalos felső köreinek verbális intervenciója, jelezvén, hogy elfogadhatatlannak tartják a magyar kormány tevékenységét és törekvéseit. Mindezt a magyar kormány lerázta, mint kutya a vizet és kommunikációjában adta a sértett ártatlant. Ugyanezt tette a Navracsics EU-biztosi kinevezése kapcsán elhangzott hasonló jelzésekkel is.
Mindezt abban a meggyőződésben tette, hogy sebezhetetlen.Egész rendszerépítésének fontos tartópillére volt az a zúgprókátori módszer, hogy gondosan tanulmányozták belső és külső ellenfeleik lehetséges jogi pozíciójának, szabályrendszereinek és szerződéseinek gyenge pontjait és joghézagait, kifejlesztettek egy rabulisztikát, amely a szavak jelentésének átértelmezésével, kiforgatásával tágítja saját jogi lehetőségeiket, továbbá a parlamenti 2/3 segítségével olyan permanens törvénykezésbe fogtak, amely a hatalmi csoport érdekeit az adott helyzetben jogilag érvényesíti.
Az USA továbblépett. A vízum megtagadása az USA-ban a hatóságok diszkrecionális joga, tehát a magyar vezetés ebbe belekötni nem tud. A tény konkrét nevek nélküli nyilvánosságra hozatala jogilag szintén nem kérdőjelezhető meg, csak a nyilvános méltatlankodás lehetséges, vagy pedig eszkaláló tükörlépések. De így vagy úgy, a nemzetközi hivatalos és nem hivatalos világ számára a jelzés egyértelmű.
 Vajon a nemtetszés tényén túl mit jelenthet ez a jelzés? Csupán olyan, mint hajdan a Kínai Népköztársaság 1247. "komoly figyelmeztetése" volt, amit várhatóan követett az 1248. ? Aligha. Vagy a magyar kormányzat (és az EU ) megérti, hogy a magyar fejlemények átlépték az USA tűréshatárát és innen vissza kell fordulni, vagy ha nem, akkor további lépésekre számíthatnak. Az USA láthatólag megértette a magyar módszert és hajlandó maga is megvizsgálni, hogy az eredetileg nem politikai céllal létrejött jogi arzenál mely elemei hogyan használhatóak szankcionálásra, a "puha szabályozások" keményebbé tételére. Ennek konkrét lépéseit senki se láthatja előre.
Ha a magyar kormányzat felismeri, hogy eddigi biztonságérzete megkérdőjeleződött, akkor vagy számba kell vennie a valóságos gazdasági, politikai és katonai erőviszonyokat és módosítania kell eddigi politikáját. Vagy a kockázatos eszkalációs utat választja. Ez utóbbi esetben kérdés, hogy meddig számíthat eddigi külső támogatóira és belső hatalmi bázisára.

2014. október 14., kedd

Most akkor sok, vagy kevés Budapesten a 36% ?

Ha azt nézzük, hogy Tarlóst kényelmesen újraválasztották és az ellenzék összességében rosszabbul szerepelt, mint a tavaszi választásokon, akkor vitathatatlanul kevés.
Ha viszont azt nézzük, hogy a NER milyen elsöprő pozícióban van az országban és mi mindent bevetett a budapesti önkormányzati választások befolyásolása érdekében, akkor mindjárt más a helyzet. De ehhez még azt is hozzá kell venni, hogy a NER deklarált ellenségei mi mindent megtettek azért, hogy Bokros mennél kevesebb szavazatot kapjon. Próbáljuk ez utóbbit számba venni.
Kezdjük a tavaszi ellenzéki összefogás résztvevőivel. Az a kiábrándító huzavona, ami először végül Falus kiválasztásához, majd a finisben (vitatott hátterű: Szigetvári? Gyurcsány?) visszaléptetéséhez vezetett önmagában alaposan megsorozta a potenciális ellenzéki szavazók gyomorszáját. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Fodor önálló indulással leszakította a liberális elnevezésre mozduló kis tábort, hogy az MSZP elnöke már Falustól is látványosan elhatárolta magát, hogy a DK elnöke a kampány időszak kellős közepén a 2018-as kampány problematikáját tűzi figyelemfelkeltően napirendre, akkor még nem is tartunk Bokrosnál, mint közös jelöltnél. Meg akkor sem, amikor a Falust jelölő Együtt nem adott mellé azonnal profi kampánycsapatot. Bokros mögül azután mögül deklaratíve kivonult az MSZP országos elnöksége (mondván: nem baloldali) és a PM elnöksége (mondván. a régi gárda lejáratódott szimboluma),- akkor joggal találjuk a rá leadott szavazatokat nagyon soknak.
De ezzel még nincs vége a felsorolásnak. Túl azon, hogy Bokros közszereplése kezdete óta megosztó személyiség és bejáratott mumus, nem felejtkezhetünk meg a Finnyesz ellenagitációjáról sem. Így nevezhetjük gyüjtőnéven mindazokat az Orbán - ellenes értelmiségi csoportokat és egyéneket, akik vagy globálisan antikapitalisták, vagy csak egyszerűen "balról" elitellenesek, vagy akik a bojkottot propagálták, akik a választás kilátástalanságát hangoztatták, akik a Bokrost, vagy  támogatói közül személyek kipécézését tartották éppen időszerűnek - de a felsorolást folytatni lehet. Aki a Finnyeszre hallgatott, az zömmel el se ment szavazni, de ha mégis, akkor se Bokrosra voksolt.
Akkor ezek után sok, vagy kevés? És mit mondhatunk a NER fővárosi támogatottságáról?

2014. október 13., hétfő

Parlamenti kretenizmus

Bebizonyosodott, hogy az EU, mint a demokratikus államok közös szervezete nem tud mit kezdeni Magyarországgal az ország parlamenti többsége nélkül. Minthogy az ellenzéki pártok a 2014-es választásokat elvesztették és őszre se sikerült magukat összeszedni, jelenleg nem tényezők a nemzetközi politikában. Ahhoz, hogy (újra) azzá váljanak, országos választásokon kell sikeresnek lenniök.

Ebből a politikusok többsége arra a következtetésre jut, hogy mivel a következő választások menetrendszerű időpontja 2018-ban lesz, akkorra kell az ellenzéket olyan állapotba hozni, hogy esélye legyen a választási győzelemre a 2/3-os kormánytöbbség, a média kormány által kontrolláltsága és egyéb, a NER-re jellemző feltételek között. Ez így elég reménytelenül hangzik, viszont egyben kényelmes is, mert rövid távon lehetővé teszi annak az egymással vívott iszapbirkózásnak a folytatását, amelyben nagy rutint szereztek. Csak a potenciális választók idegenedtek el ettől és aligha fogják azt a jövőben megkedvelni.

A NER 2011 végén- 2012 elején egyszer már csődbe jutott. Orbán kénytelen volt az IMF-hez fordulni, az ellenzék pedig zsebében érezhette a revans megnyerésének esélyét. Ám az akkori parlamentben nem volt lehetséges Orbánt leváltó többséget összehozni. Közben neki és csoportjának pávatánccal, a deficit kíméletlen és trükkös leszorításával, a nemzetközi piacok bőséges és olcsó hitelkínálatának kihasználásával, a szinte monopolizált média segítségével folytatott parasztvakítással, más nemzetközi orientáció keresésével sikerült nem csak felállnia a padlóról, hanem az örökös harc hirdetésével is a stabil uralom látszatát kelteni kül- és belföldön egyaránt. Erre ráerősített az újabb 2/3 2014-ben.

A NER ettől a valóságban nem vált stabillá. Külpolitikai gyengeségét megmutatta az ukrán válság nyomán Oroszország (és a magyar kormány) nemzetközi elszigetelődése, az államadósság magas szintje, ami fenntartja az ország erős függését a nemzetközi konjunktúrától és a pénz- és tőkepiacok kiszámíthatatlan mozgásától, a belső felhalmozás lehetetlensége, a beruházásszűke, a fokozódó lemaradás az innovációban, az értékes munkaerő nagyfokú külföldre vándorlása stb.Ezért egyáltalán nem magától értetődő, hogy Orbán rendszerének négy nyugodt éve következik. Ennek következtében a politikai ellenzéknek bármelyik pillanatban ütőképesnek kellene lenni, nem pedig szemellenzősen a 2018-as választásokra készülődni.

A baloldali és liberális ellenzék vesszőfutásának mélyebben fekvő oka az, hogy megszűnt korábbi társadalmi beágyazódása. Az új körülmények között a magukat újrafogalmazó pártoknak a jó irányvételen és az alkalmas személyek kiválasztásán túl rengeteg szívós aprómunkára van szükségük, hogy "szervüljenek" a szélesebb társadalomba, annak is főképp annak fiatalabb évjárataiba. Ez előfeltétele a későbbi sikeres kampányoknak - de nem csak azoknak. Annak is, hogy váratlan válságok idején a demokratikus pártok orientálni tudják a szélesebb közvéleményt,  forduljanak hozzájuk bizonytalanságaikkal, problémáikkal.Ehhez nem csak magukra a megújult pártokra van szükség, hanem sokszínű holdudvarukra is.

Mindebből az következik, hogy nem bőséges az idő a következő választásokig, hanem az ellenzék megújulásának szükségessége közvetlenül az újabb vereség után most van napirenden. Csak arra nézve nem szorít az idő, hogy a bátrabb változásoknak még esetleg szükségessé váló korrekciójára is lenne lehetőség.

2014. október 12., vasárnap

Fb. kommentem a magyar politikai ellenzék restartjának feltételeiről

A 2014-es vereségsorozat után két kiindulótételt el kell temetni. Az egyik, hogy 4 év orbánuralom ráébreszti a szavazók tömegeit, hogy a 2010 előtti rendszer és vezetés mégiscsak jobb volt. Ezt ma is csak egy kisebbség gondolja így és néhány volt vezető képes ebből választói tőkét kovácsolni. A másik hibásnak bizonyult kiindulótétel, hogy Orbán a választók tömegeinek olyan borzalmas, hogy a "nemorbán" elég a győzelemhez. Van ilyen szavazó, inkább a nagyvárosokban, de az kisebbség. Ebből viszont hibás dolog arra következtetni, hogy a zembereknek Orbán és az orbánizmus kell. Ilyen is van, de ez is kisebbség. Ez utóbbiból azért lett többség, mert Orbánnak váratlan mázlisorozata volt a világgazdasággal, mert az ellenzék katasztrofálisan politizált és mert az EU és a NATO - szélső esetet nem számítva - csak kormányzóképes vezetéssel és parlamenti többséggel képes politizálni. Mindezt végiggondolva lehet csak sikeres az ellenzéki restart- egy lényegesen megújított vezetői gárdával a pártokban.

Fb. hsz.-em a jövőbeni nagy bajokról és a kétes hatalmi elitekről

Annyi mindent láttam, hogy nevetséges volna valamiféle idealizmus részemről. Másfelől a világra annyi, előre nem ütemezhető nagy baj vár, hogy igen sok fog múlni az információs, kommunikációs és döntési piramis csúcsán álló személyeken. Rossz belegondolni, hogy ott a kontraszelektált politikusokat, hazárd bankárokat, fanatizmussal kacérkodó egyházi vezetőket, isten tudja hogy kiválasztott katonákat és hasonszőrűeket lehet találni.

2014. október 10., péntek

Fb. bejegyzésem a magyar ellenzékről a 2010 -14-es Orbán ciklus két szakaszában

A 2010-14-es Orbán ciklus és az ellenzék
Két szakaszt érdemes megkülönböztetni. Az egyik a lényegében sikertelen első "félidő", amelynek a végén az IMF-hez kellett fordulni a csőd elkerülése érdekében. Az ellenzék akkor is gyengén muzsikált, de remélhette, hogy a csődhöz és a korábbi demokratikus rendszer felszámolásához képest utólag felértékelődik a kormányzása itthon is, külföldön is és Gyurcsányból - ha lecsukják - mártír lesz. A vert helyzetből Orbán 2012 tavaszán felállt és erre az ellenzéknek már egyáltalán nem volt épkézláb válasza.

2014. október 9., csütörtök

Fb. kommentem egy cikk kapcsán, amely kifejti, hogy a magyar civil mozgalmak miért nem fejlődhetnek ütőképes politikai erővé

Szerző figyelemreméltóan vázolja fel a civil mozgalmak szociológiai és politológiai karakterét. Mellé kellene tenni azonban a régebbi és újabb magyar pártok szociológiai és politológiai karakterének felvázolását is, és abból alighanem azokról is kiderülne, hogy nemigen van bennük fejlődési potenciál. Véleményem szerint a jelenlegi holtpontról a magyar politikai életet vagy az uralkodó tömb hasadása, vagy pedig egy exogén földrengésszerű trauma mozdíthatja el.

2014. október 7., kedd

Kommentem egy Fb. poszthoz az orbánizmusról

Bírom ezt a sok okoskodó értelmiségit, akik meg akarják fejteni, hogy mi is az Orbán rendszer. Egy sor volt szovjet tagköztársaságban ez a rendszer van. Az egyedi nyalánkság csak a NATO és EU-tagság.

2014. október 6., hétfő

Fb. bejegyzésem az ellenzéki szavazás - nem szavazás paradoxonáról

Az ellenzéki szavazás - nem szavazás paradoxona
A demokratikus ellenzék a kampányban és azt megelőzően annyi mindennel - amit tett és amit elmulasztott tenni - ábrándította ki, vagy egyenesen bosszantotta föl potenciális választóit, hogy teljesen érthető sokak gondolata: távolmaradásukkal fogják büntetni őket. Idáig ez egyértelmű: ha kevesebb szavazatot kapnak okt. 12.-én, mint idén tavasszal, az a saját választók büntetése lenne.
A paradoxon abban áll, hogy a nemszavazás is beleszólás az ellenzéki pártok jövőjébe. S nem csak azáltal, hogy egy hagyományosan ellenzéki településen egy jelentős Fidesz győzelem a következő években rontja az ellenzéki pártok, mozgalmak mozgásterét, lehetőségeit. Még nem is csak azáltal, hogy a rivalizáló demokratikus ellenzéki pártok nem egyformán gyengülnének a nagyarányú távolmaradással, mert nagyon elkötelezett híveik relatív aránya nem egyforma. Hanem ráadásul az egyes pártokon belül is megindulna a rossz eredmények után a számonkérés és ennek egyes irányzatok, csoportok a nyertesei, mások a vesztesei lennének.
Vagyis a távolmaradással a potenciális ellenzéki szavazó nem "az ellenzéket" bünteti, hanem csak annak egyes irányzatait. Másokat meg éppen segít. Ezt a választópolgár nem tudja előre felmérni. De az ilyen hatás létezésével jobb, ha jóelőre tisztában van és ezt is figyelembe veszi, amikor elmegy szavazni, vagy otthon marad.

Orbán helyzete az EU-.ban - a Navracsics történet fényében

A helyzet lényegében változatlan. A néppárti frakció szilárdan mellette áll. A többieknek meg van a maguk magvas negatív véleménye róla és rendszeréről, ezt ki is fejezik, de csak addig a szintig, ameddig ez nem teszi lehetetlenné a két nagy EP frakció alkuját.
Ha a fontos frakciók érdekeltek az EU folyamatos működésében, abban, hogy felállhasson a Juncker Bizottság, akkor mást nem is tehetnek. Vagyis Orbán pozíciója egyedül az EPP-től függ: amíg megtartják a soraikban, addig komoly szankciót az EU-tól nem lehet várni. Márpedig az újabb fejlemények ellenére is megtartja. Annak ellenére, hogy az USA láthatólag mást várna el tőle - mindenekelőtt vezető pártjától, a CDU - CSU-tól.

2014. október 3., péntek

Mattfenyegetésben a hagyományos német gazdaságpolitika



Benyomásom szerint a német márkát azzal az ígérettel áldozhatták be a német egység oltárán, hogy cserébe erős eurót kapnak. Ez nagyjából a 2008-as nagy válságig meg is valósult. Amikor az USA nem talált más utat az explicit válságból való kilábalásra, mint a dollár higítását, az euro még tartotta magát a kemény valuta politikájához. A csődbe jutó euroövezeti országválságok kezeléséhez Németország pénzt áldozott a stabilizációra, de a kemény deficit - korlátozás elvét nem engedte feladni. Mivel azonban a válság nem időlegesnek bizonyult, az explicit csőd elkerülése nem oldotta meg a tartós stagnálás problémáját.

Az euroövezet országai lakosságának tűrőképessége a stagnálással szemben nem bizonyult korlátlannak. A speciális német körülmények között eredményes gazdaságpolitika  több EU országban nem működőképes. Ha az establishment mégis ragaszkodik hozzá, akkor a politikai exteremitások lovagolják meg a lakosság növekvő elégedetlenségét. Az így létrejövő helyzet feszítése már eddig elérte, hogy fel kellett adni a korábbi, euroval kapcsolatos kemény politikát és megkezdődött az euro higítása a stagnálás felszámolása érdekében. De a kemény deficit - lefaragásnak sem tudnak megfelelni egyes tagországok. Most éppen Németország legfontosabb uniós partnere, Franciaország jelentette be, hogy halasztja a beígért deficitcél elérésének dátumát. (Ezt próbálja megtorolni német sugallatra az EPP Moscovici pénzügyi biztosi jóváhagyásának megtorpedózási kísérletével.) Az erózió alighanem megállíthatatlan, tehát Németországnak alkalmazkodni kell.

Ezzel egyidejűleg a német energiapolitika is léket kapott. A német energiapolitikában kulcsszerepe Oroszországnak volt, mint energiaexportőrnek. Putyin expanzív politikája azonban tűrhetetlenné vált az USA biztonságpolitikája számára. Ezért nyomás alá helyezték Németországot, hogy adja fel az eddig követett stratégiáját. Merkel jelezte, hogy a német energiapolitika alighanem felülvizsgálatra szorul a körülmények nyomása alatt.

Valahogy így nézhet ki a német gazdaságpolitika helyzete, amely megújítást, kreatív revíziót követel. Mindennek evidens nagypolitikai következményei is vannak/lesznek - de ez már messze vezet.

Moscovici - Navracsics junktim?

Magyarországon szinte mindenki önálló európai problémának tekinti, hogy Navracsicsot megszavazzák-e EU biztosi poszton, vagy sem. Ebben mind a magyar támogatói, mind az ellenzői ítéletet vélnek látni az Orbán - rendszerről. Ez az ítélet azonban már megszületett: azzal, hogy az EPP frakció kiállt Navracsics mellett, deklarálta, hogy ezt a kérdést nem engedi a parlament elé. Így az összes többi frakció demonstrálhat Navracsiccsal szemben, elmondhatja, hogy rajta keresztül az Orbán - rendszert ütik, de nem ez dönti el a szavazás kimenetelét. Az EPP - másokkal együtt - célbavette a francia pénzügyi biztos - jelöltet, Moscovicit. Ettől kezdve alighanem így áll a kérdés: vagy minden jelöltet elfogadnak, vagy "leveszik" egymás vitatott jelöltjeit. S ez a "vagy" nem Magyarországról szól. Az csak akkor válhat témává, ha és amikor az EPP elengedi Orbán kezét.