• A piacot a magyar kormány várható gazdaságpolitikája érdekli. Ha az szigorú gazdaságpolitikát, ezen belül különösen költségvetési politikát folytat, akkor a piac bizalma nem kétséges, mert nem látja veszélyeztetve az ország fizetőképességét. Eddig az IMF hiteltől várták a kormánypolitika realista voltának garanciáját. Megelőlegezték a tárgyalások sikerét és ettől érezhetően erősödött a forint, csökkent a kamatfelár. Ez a bizalom akkor inoghat meg, ha kétségek merülnek fel a tárgyalásokkal, annak sikerességével kapcsolatban.
    A Bizottság szankciójavaslata bizalmatlanságot fejez ki a magyar kormány működésével kapcsolatban a deficitcsökkentés tartóssága tekintetében. Miért nem követte ezt a piacok bizalmatlansága is? Mindenekelőtt azért, mert a piac a rövidtávú fejleményekre figyel, a hosszabb távúakat ráér akkor figyelembe venni, amikor azok aktuálissá válnak. De van itt egy trükkösebb összefüggés is. Ha nincs a szankció kilátásba helyezése, akkor a piacok megelőlegezett bizalmának van egy paradox következménye is. Mennél erősebb a forint, mennél kisebb a kamatfelár, annál könnyebben tudják az ország adósságtörlesztését a piacról felvett hitelekkel biztosítani. Következésképpen annál kevésbé van a magyar kormány ráutalva az IMF hitelére. Márpedig a kormány nem is annyira a hitelnyújtás várható feltételeitől borsódzik, hanem az azzal járó rendszeres ellenőrzéstől. Így mennél erősebb a forint, mennél alacsonyabb a kamatfelár, annál inkább volt várható, hogy a kormány meg akarja ugyan kezdeni az IMF tárgyalásokat, de a hitelszerződés megkötését szívesen elhúzná. Ez azonban próbára tenné a piacok türelmét: amint kétségük támad, hogy a kormány megállapodási szándéka komoly, újra esni kezdhet a forintárfolyam, emelkedhet a kamatfelár - és kezdődik minden előről. Ugyanez bekövetkezhet, ha valamilyen más okból látszanak romlani a magyar deficit - kilátások. De mit változtat ezen a szankció kilátásba helyezése?
    A szankcióval való fenyegetés egy újabb kényszer, ami miatt a magyar kormánynak nem célszerű kalandor lépéseket tenni. Vagyis megkettőzi azt az eddigi biztosítékot, amit eddig az IMF- hitel feltételei ígértek. Értelmetlenné teszi a magyar kormány olyan lehetséges játékát, hogy a GDP növekedését, a költségvetés pozíciójának alakulását optimista becsléssel tegye megnyugtatóvá és ezzel újabb néhány hónapra nagyobb mozgásszabadságot vásároljon magának különféle( gazdasági és nem gazdasági) céljai megvalósítása érdekében. A szankció fenyegetésének árnyékában a kormány kénytelen komolyan törekedni a kiegyensúlyozott költségvetésre. Ez a piacoknak elég.
    Komolyabb veszélyt jelent a szankció kilátásba helyezése a működő tőke Magyarországra jövetele, illetve Magyarországról távozása tekintetében. Ez ugyanis nem rövid, hanem közép- és hosszútávú kilátások mérlegelésén múlik. Annak kinyilvánítása, hogy az Unió nem bízik a magyar kormány politikájában, komoly jelzés az ilyen befektetők számára. Ezért a kormány hiába törekszik a szokásos mutatószámok kedvező alakulását kiforszírozni, hiába méltatlankodik a vele szembeni kettős mérce alkalmazása miatt, ezzel semmit se tesz a tartós bizalom helyreállítása érdekében. Sőt sértett, szinte számonkérő kommunikációja éppenhogy tovább növeli az ország iránti üzleti bizalom immár krónikus megingását.