Kamarilla - uralom

Oligarchából - kamarillába, kamarillából ...

Az oligarchia: kevesek uralma, különösen személyek, családok egy kis csoportjáé. Itt is egy szűk, önmagát teljhatalomba emelő csoport gyakorolja a teljes hatalmat. Ám az oligarchák ténylegesen befolyást gyakorolnak a dolgok menetére, mint ilyenek, rendelkeznek önálló profillal és/vagy akarattal, ami számít. Az oligarchiából nem lehet csak úgy, szeszélyből kipenderíteni valakit egy pillanat alatt.

A kamarilla az uralkodó környezetében a kormányzás menetére döntő befolyással levő, nem hivatalos, a háttérből cselszövésekkel irányító titkos kör, klikk . Ez tehát feltételezi az uralkodó létét, a nyilvánosság hiányát, a kör informális voltát és az uralkodó szabad kezét a kamarilla alakítására, az ott elhangzó vélemények kezelésére.

Nyilvánvaló, hogy ez a Fidesz hatalomgyakorlásának két szakaszát jellemzi. Nincs értelme ezen a helyen az átalakulás minuciózus rekonstrukciójára, datálására. Ha elfogadjuk, hogy ez a folyamat zajlott le, a részleteknek nincs jelentősége. De sok minden másnak sincs.

Előszöris nincs értelme a Fideszben pártot látni. Hiába van formális szervezete, vannak tisztségviselői, kongresszusai. Ezek csak a paraván szerepét töltik be, de tényleges szerepük a döntésben nincs. Időnként fitogtatják is a nyilvánosság és a saját embereik előtt a párt kihagyását a dolgok eldöntéséből. A választókörzetek helyi vezetőjét az uralkodó választja ki és zarándoklat keretében formalizálja. Egyben az így megbízottat bármikor felcserélheti egy másikkal mindenféle formális procedúra nélkül. Ugyanígy demonstrációs célt szolgál az is, hogy a párthierarchia formális csúcsain olyan személyek ülnek, akik mindenki számára nyilvánvaló módon távol állnak a kamarillától. Ez utóbbiak közül viszont sokan nem is párttagok.

Nincs értelme beszélni kormányról sem. A kormányszerkezet eleve úgy lett összeállítva, hogy a minisztereknek ne legyen áttekinthető szerepkörük. Ezt aláhúzta, hogy a miniszterek többségének pártháttere sincs, jobbára még csak nem is tagok. Ebből következik, hogy szakpolitikák sincsenek, sőt még szakigazgatás se. Mindenben a kamarilla, illetve személyesen az uralkodó dönt.

Ugyanígy a kormánypárti frakció se frakció. Az előterjesztéseket kaotikus módon kapják meg, gyakran egyéni képviselői javaslat formájában. Néha órákkal később a kézbekapott törvényszöveg már (általuk) elfogadott törvény. A parlamenti bizottságokban sem folyik szisztematikus érdemi vita. Külön pofon a frakciónak a már elfogadott törvények gyakori módosítgatása. Ezáltal a törvények se törvények.

A formálisan önálló intézmények önállóságáról komoly formában ma már beszélni se érdemes.

Az állapotok kamarilla-uralomként való azonosítása valójában értelmetlenné teszi azt a vitát is, hogy még demokrácia van-e az országban, netán tekintélyuralom diktatúrába hajló tendenciákkal, vagy már beszélhetünk diktatúráról. Ezek szavak, amelyeknek valamelyes szerepe csak akkor van, ha külföldön akarja valaki meggyőző módon mutatni be honi állapotainkat. Itthon a szavak erőszakos felső beavatkozásra amúgyis értelmüket vesztették a felülről oktrojált újbeszél révén.

Végül van egy jelenség, ami a kamarilla örök fügefalevele a világ előtt. Ez pedig, hogy noha mindenben minden írott és íratlan szabályon keresztülgázolnak, a jogászkodásra hajlandók komoly energiát fordítani, esetenként tényleges ezirányú szaktudást is kölcsönvenni. Minden bel- de még inkább külföldi bírálatot, leleplezést teflonként azzal próbálnak magukról lecsúsztatni, hogy előrángatott vagy mondvacsinált paragrafusokat lobogtatva a kamarilla húzásait jogszerűnek és törvény által rendezettnek próbálják láttatni. Ugyanilyen varázspajzsként próbálják maguk elé tartani a nemzeti szuverenitást egy olyan országban, amely népszavazásokkal lemondott szuverenitása egy részéről, hogy erősebb, a polgárok és az állam érdekét hatékonyabban szervezetek tagja lehessen.Ahol pedig végetér a jogászkodás, elfoglalja a helyét a duplafenekű, célozgatós kettős beszéd, amely elsődlegesen az uralkodó sajátja.

Ma már nyilvánvaló, hogy világszerte átlátnak ezeken a kisded játékokon. Átlátnak itthon is, csak vagy egyelőre eszköztelenek vele szemben, vagy egyeseknek ez a karakánságnak látszó hatalmas luftballon még tetszik is. Minthogy azonban a kamarilla a saját zseben túl mit sem ért a gazdasághoz, a piac kilyukasztja a luftballont. Ha meg az uralkodó ettől való félelmében mégis elszánja magát, hogy aláveti magát az Unió útvonaltervezőjének, akkor folyamatosan fog leereszteni az ő és kamarillája saját tervezésű túlfújt ballonja.