"Szinte egyvégtében olvastam végig. Mintha az én sorsomról, az én családomról is szólna."...
- Balint Suranyi A dualizmus idején az asszimiláció kormányzati politika volt. A törekvés a nemzetiségek beolvasztását célozta: fő terepe az volt, hogy vallják magukat magyarnak,legyenek magyar anyanyelvűek, lehetőleg magyarosítsák a nevüket.A zsidók esetében ez az állami törekvés preferálta a megkeresztelkedést is. De az államilag támogatott asszimiláció nem igényelte azt a totális beolvadást egy-egy létező társadalmi csoportba, amit a könyvben szereplő család valósított meg. És erre az állami iniciatívájú asszimilációt elfogadó zsidók többsége nem is töreke dett. Még kevésbé voltak készek a teljes befogadásra a különféle, hangsúlyosan keresztény társadalmi csoportok. Ebben törés a monarchia felbomlása utáni idők magyar kormányai hoztak, amelyek immár nem törekedtek az asszimilációs politikára sem a nemzetiségek, még kevésbé a zsidók vonatkozásában. Ez utóbbi látványos jele a numerus clausus bevezetése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése