Körkép félidőben (Fb.)

Félidő

Szinte észrevétlenül jutunk el a választási ciklus félidejéhez. Észrevétlenül azért, mert a különféle politikai erők alig mutatnak fel bármi újat mind politikában,mind személyekben. A jobboldal máig sem tud mást kitalálni, mint a Jobbikot és az Orbán Viktor mögé való felsorakozást. Maga Orbán bármilyen politikai kanyarokat kénytelen leírni, nem hagy kétséget, hogy önmaga marad. Tehát vele kapcsolatban egyszerű a politikai képlet: vele, vagy ellene.
A parlamenti pártok közül az LMP van túl a "felező kongresszusán". Elhatározó változás nélkül. Ilyenhez nem sikerült senkinek kétharmados támogatást szerezni. A frakcióvezető - csere legfeljebb azzal a közhelyes latin közmondással kecsegtet, miszerint ha ketten csinálják ugyanazt, az nem ugyanaz. Ez a párt változatlanul középen akar állni, csak az nem világos, hogy mi és mi között.
Az MSZP már megkezdte a nekifutást a felező kongresszusára. Nagy kérdés: képes-e megújulni. Ha a múltjából indulunk ki, akkor könnyen rámondjuk, hogy nem. De valóban nem? A magyar pártok közül ők hasonlítanak leginkább ahhoz, amit a politológiai tankönyvek pártnak neveznek. Éppen ezért náluk jön szóba leginkább, hogy ha az egész ország megváltozik körülöttük, az őket is változásra kényszeríti. Márpedig Orbán egy pluralista rendszerből megpróbált egyközpontút, egy decentralizált közigazgatásból egy centralizáltat, egy az államot szipolyozó piacgazdaságból egy államközpontút, egy fogyatékos jogállamból egy tekintélyuralmit, egy mutyi pártfinanszírozásból egy monopolisztikusat formálni - és mindezeket megfejelte egy a régitől lényegesen különböző választási rendszerrel. Ez annyi változás, ami az MSZP-ben is megingathatja a korábbi statusquot. Visszavonulásra késztetheti a régi gárdát, erodálhatja a régi pártfinanszírozási csatornákat és helyi szinten is értelmetlenné teheti a politikai revansra várást. Ezen felül Gyurcsány távozása ad acta teszi a korábbi, ellene kialakult belső koalíciókat. Tehát: kérdőjel, hogy mit hoz a felező kongresszus.
Az új pártok közül a DK egyelőre nem mutatja jelét annak, hogy túllép az one man shown. Ez pedig azt jelenti, hogy jobbára csak a többiek hibáiból tud élni, illetve folyamatos kezdeményezéseivel vagy szűk körben marad, vagy a többi politikai erőből csihol ki válaszlépéseket. A 4K és a többi kis párt nem látszanak befolyáshoz jutni.

Kérdőjelként marad a civil világ (Szolidaritás, Milla), amelyek mozgósító erőben eddig lényegesen felülmúlták a demokratikus ellenzéki pártokat. Nem tudni, hogy a lakosság romló életkörülményei, egzisztenciális beszorítottsága továbbra is a szakszervezeteket is magukba foglaló civil alakulatok támogatottságát fogja-e növelni. Ha igen, akkor elkerülhetetlenül olyan fejlődés várható körükben, amely a politikai alternatívaképzés felé mutat.
Ilyennek tűnik a tájkép félidőben. Változatlanul Orbán az, aki ezt a képet össze tudja kuszálni. Személyét ismerve biztosra vehető, hogy folytatni szeretné duplafenekű politizálását. Tekintve azonban, hogy őt világszerte már jól kiismerték és az országot ő maga belevitte a gazdasági veszélyzónába, aligha valószínű, hogy még két évig játszani tudja az Unióval a "bent is vagyok, kint is vagyok" játékot. Vagy világossá válik, hogy a reálpolitikai opciója erősebb, vagy eszkalálódik a kalandor énközpontú politikája. Egyik se lehet hatás nélkül a többi politikai erőre. Ha pedig mégis ragaszkodik az amúgy átlátszó, de hívei által eddig elfogadott kettősséghez, akkor könnyen két szék közt a pad alatt találhatja magát.