Ahhoz, hogy elkerüljük az államcsődöt és stabilizáljuk a helyünket az EU-ban, mennél szélesebb körű együttműködésre lenne szükség. A legjobb variáns az volna, ha a mai parlamenti többség markáns csoportja szembefordulna az eszement nemzetrontó orbáni politikával. De ha ez megtörténne, nem lenne kártékonyabb ember, mint aki pont ekkor tartaná időszerűnek, hogy a szembefordulóknak egyenként a fejére olvasná, hogy mikor milyen rossz fát tett a tűzre.
Ha azonban csak a parlament ellenzéki képviselői keresnék egymáshoz az utat, akkor is kerékkötők azok, akik a legaktuálisabbnak Gyurcsány valóságos vagy vélt hibáinak felhánytorgatását tartják, akiknek most nincs jobb dolguk annak firtatásánál, hogy akkor ki is szivárogtatta ki az öszödi beszédet, vagy aki éppen most szeretné kidomborítani Sólyom László kiemelt felelősségét abban, hogy a dolgok idáig jutottak.
Ebből a szempontból a civil mozgalmaknak van a legkönnyebb dolguk: nincs nagyon múltjuk, amit a fejükre olvasnának. Épp azért van rájuk különlegesen nagy szükség. De ha ők túljátsszák a szerepüket és a "tisztaságot" állítják központi mércének, ők is az együttcselekvés kerékkötőivé válhatnak.
Az együttműködés, együtt cselekvés egy korlátozott cél elérésére és egy meghatározott időszakra nézve elengedhetetlen. Utána logikus, hogy a heterogén erők útjai szétválhatnak. De akkor se hiszem, hogy az identitáskeresés legcélszerűbb formája a múlnak a versenytársak fejére olvasása. Jobb, ha az elkülönülés az akkori jelen tennivalóira és az elképzelt jövőre épül.
A múltat - beleértve a közelmúltat is - jobb a forrásokat kutató, tárgyilagosságra törekvő történészek terrénumának tekinteni és nem pancsolni bele aktuálpolitikai érdekeket követve.
Ahhoz, hogy elkerüljük az államcsődöt és stabilizáljuk a helyünket az EU-ban, mennél szélesebb körű együttműködésre lenne szükség. A legjobb variáns az volna, ha a mai parlamenti többség markáns csoportja szembefordulna az eszement nemzetrontó orbáni politikával. De ha ez megtörténne, nem lenne kártékonyabb ember, mint aki pont ekkor tartaná időszerűnek, hogy a szembefordulóknak egyenként a fejére olvasná, hogy mikor milyen rossz fát tett a tűzre.
Ha azonban csak a parlament ellenzéki képviselői keresnék egymáshoz az utat, akkor is kerékkötők azok, akik a legaktuálisabbnak Gyurcsány valóságos vagy vélt hibáinak felhánytorgatását tartják, akiknek most nincs jobb dolguk annak firtatásánál, hogy akkor ki is szivárogtatta ki az öszödi beszédet, vagy aki éppen most szeretné kidomborítani Sólyom László kiemelt felelősségét abban, hogy a dolgok idáig jutottak.
Ebből a szempontból a civil mozgalmaknak van a legkönnyebb dolguk: nincs nagyon múltjuk, amit a fejükre olvasnának. Épp azért van rájuk különlegesen nagy szükség. De ha ők túljátsszák a szerepüket és a "tisztaságot" állítják központi mércének, ők is az együttcselekvés kerékkötőivé válhatnak.
Az együttműködés, együtt cselekvés egy korlátozott cél elérésére és egy meghatározott időszakra nézve elengedhetetlen. Utána logikus, hogy a heterogén erők útjai szétválhatnak. De akkor se hiszem, hogy az identitáskeresés legcélszerűbb formája a múlnak a versenytársak fejére olvasása. Jobb, ha az elkülönülés az akkori jelen tennivalóira és az elképzelt jövőre épül.
A múltat - beleértve a közelmúltat is - jobb a forrásokat kutató, tárgyilagosságra törekvő történészek terrénumának tekinteni és nem pancsolni bele aktuálpolitikai érdekeket követve.
Na, ez nagyon nem jött be, mert nem volt elég nagy a baj.
VálaszTörlés