Az Unió pénzügyi egyezményéhez való magyar elvi csatlakozás után (Fb.)

Hagyjuk Orbán bujócskájának felhánytorgatását a pénzügyi egyezményhez való csatlakozást illetően. És hagyjuk a mostani magyar döntés politikai taktikai indokainak mérlegelését is. Induljunk ki abból, hogy a magyar kormány megfigyelőként részt kíván venni az eurozóna kormányainak munkájában, amely a közös valuta stabilitását a résztvevők költségvetési politikájának közös szigorú szabályozásával és a gazdaságpolitikák összehangolásával hivatott biztosítani.

Ez a részvétel egyértelmű újólagos szándéknyilatkozatnak tekintendő, hogy Magyarország célja az eurozónához való jövőbeni csatlakozás, amit az ország az EU-ba való belépéskor kötelezettségként amúgyis vállalt. Ha nem így lenne, teljesen értelmetlen lenne a pénzügyi egyezményhez való csatlakozás. Ez fordulatnak tekintendő abban a kormánypolitikában, amely lebegtette az eurozónához való csatlakozását valamikor a távoli jövőben, jelezve kérdőjeleit azzal kapcsolatban is, hogy akkorra még lesz-e egyáltalán európai közös valuta.

Ez a fordulat új dimenzióba helyezi a magyar kormány gazdaságpolitikájának hazai és külföldi bírálatát csakúgy, mint az EU pozícióját a magyar konvergenciaprogrammal és az IMF - EU hitel feltételével kapcsolatban. Eddig a költségvetési és államháztartási hiánycél elérésének és tartós biztosíthatóságának feltételei álltak a középpontban. Ezután annak a hiteles pályának a felvázolása lehet a magyar kormánnyal szembeni követelmény, amelyik meghatározott határidőre alkalmassá teszi az országot az euro bevezetésének előszobájába, az u.n. ERM2 rendszerbe való belépésre.

Ha ez a követelményrendszert illető fordulat végbemegy és a magyar kormány ezt elfogadja, akkor számos korábbi kétséget egycsapásra magunk mögött hagyhatunk. Nem kell tovább vizslatni, hogy a magyar kormány a közös Európába tart-e, vagy valamilyen meghatározhatatlan különútat követ. Értelmét veszti a nemzeti szuverenitás minden olyan értelmezése, amelyik alapjában különbözne az EU magországainak szuverenitásától. Ezáltal az Unió egyes tagországainak fejlettségbeli és egyéb különbségei csak a konvergencia megvalósításának útjaira nézve bírnának jelentőséggel, nem pedig az Unió szakadásának rémét idéznék fel.

Természetesen az új EU megállapodás nem az utolsó szó az euro, mint pénz előtt tornyosuló akadályok leküzdésében. Méginkább csupán egyetlen, bár fontos lépés az Unió nemzetközi versenyképességének előmozdítására. A világgazdaság válságjelenségeivel szemben pedig biztosítéknak -értelemszerűen - nem tekinthető. Ugyanígy, ha a magyar kormány felvázol egy szavahihetőnek tűnő pályát az ERM2 rendszerhez való csatlakozásról, az sem old meg Magyarországgal kapcsolatban minden gazdaságpolitikai és politikai problémát. Csak új, az eddiginél sokkal megbízhatóbb egységes értelmezési keretbe helyezi azokat.