Hangszigetelés

Sokan a csaknem teljes médiamonopóliummal magyarázzák. Azt, hogy a lakosság túlnyomó többsége minden problémáról a hatalom által elvárt formában szerez tudomást. Hogy racionális érveléssel nem közelíthető meg. Hogy az ellenzéki tehetségesebb kommunikátorok is beleütköznek egy falba,amelyen túl szavuk nem ér el. Hogy hiába romlik kézzelfogható módon a különböző lakossági csoportok anyagi helyzete, csökken szabadságuk és biztonságuk, ennek ódiuma nem száll egyenesen a hatalomra.
Hiba lenne lebecsülni a hatalom kommunikációjának hangerejét csakúgy, mint a szó üzleti értelemben vett professzionalizmusát. Igy volt ez már Orbán első országlása idején is. A látszat és a várakozások ellenére akkor mégis megbukott. Bízzunk most is ebben és ne vegyünk tudomást a hangszigetelésről? Ez nem lenne szerencsés.

Mi lehet az oka ennek a hangszigetelésnek? Első sorban az orbánista újbeszél. Ennek olyan a természete, hogy ha valaki nem kifejezetten ellenséges vele szemben, akkor olyan sok forrásból árad feléje, hogy nem tudja magát kivonni a hatása alól. Nagyon kevés olyan ember van, aki képes ugyanazzal a témával kapcsolatban több nyelvet, logikát, mitológiát befogadni, fejben tartani, egymással szembesíteni. Ha tehát ez a nyelv végiggondoltan hat a zsigerekre, épít a közkeletű sztereotípiákra és legendákra, gátlástalanul magabiztosan függetleníti magát a tárgyi igazságtól és néha szántszándékkal meghökkent, az a kvázi médiamonopólium esetén hatalmas erő. Annyira azért nem, hogy ne gondolnák tömegesen a válaszolók, hogy nálunk rossz irányba mennek a dolgok. De annyira igen, hogy a kormányéval ellentétes argumentáció le ne peregne még az így gondolkodókról is. Hiszen pesszimista várakozásai miatt amúgyis fél. A kemény bírálat pedig nem oldja a félelmét. Ezért nem is hálás érte.

Tudomásul kell venni azt, hogy a kormánnyal szemben nincs és belátható időn belül nem lesz erős tömegmédia. Tudomásul kell venni, hogy bonyolult okfejtések nem jutnak el sok emberhez. Tudomásul kell venni, hogy az ellenzékben lévő pártokat és személyeket évek alatt annyira lejáratták, hogy szavuk akkor sem töri át a hangszigetelést, ha jól beszélnek. Tudomásul kell venni, hogy a lakosság jó életre vágyik és ha nem ezt ígéri az ellenzéki, mert felelősen akar politizálni, akkor nem lesz sikere. Tudomásul kell venni, hogy a lejárató technika nem csak a múltra vonatkozik a hatalom kezében, hanem a jelenre és a jövőre is. Tudomásul kell venni, hogy a külföldről jövő kritikákat a hatalom részben ki tudja védeni a hazafias halandzsával.

Azt jelenti ez, hogy a hatalommal szembenállók eszköztelenek? Aligha. Csak attól tartok, hibás axiómákból indulnak ki. Ilyen az a hit, hogy ma az ellenzéknek egységesen kell fellépni. Egy-egy nagy demonstráción alighanem? De ilyet nem lehet lépten- nyomon szervezni és még ha lehetne is, ha ezek nem hoznak kézzelfogható eredményt, garantáltan kifáradnak. Akkor meg nem jobb, ha sokszínű ellenzék próbálkozik sokféle módszerrel és töri át hol itt, hol ott a hallgatás falát egyre több embernél? Egység helyett elegendő lenne, ha senki se foglalkozna a másik ellenzéki hiteltelenítésével, nem hánytorgatnák fel egymásnak találékonyan múltbeli vélt vagy valós ballépéseiket. És nem zárná ki, hogy valamikor hirtelen össze is kell fogni a többi ellenzéki demokratával, ha nem is most azonnal.

A másik hibás axióma, hogy egy ellenzék csak programmal győzhet. Legenda. Nem csak 2010 az ellenpélda. A választók Magyarországon lényegében nem olvasnak pártprogramokat, azokat nem veszi komolyan. A teendők egy része meg amúgyis olyan világos, hogy azonosításához nem kell összefüggő program. Más része viszont annyira bonyolult és szinte hónapról hónapra új fejlemények írják át itthon és külföldön, hogy nem érdemes programmá formálni. Ha túl általános egy program, akkor semmitmondó, ha túl konkrét, akkor avulékony. Ráadásul ellenzéki kormány amúgy se egy párt programja alapján alakulhat a jövőben, hanem csak széles összefogással - és esetleg tűzoltó jelleggel.

A harmadik hibás axióma, hogy az Orbán utáni világban a pártok, mint alakulatok eleve fontosabbak, mint a lazább alakulatok. Nem. Ami a pártok előnye (az országos szervezet) az egyben a hátrányuk is. Frakciósodhatnak, személyi konfliktusok tarkíthatják, lassúak lehetnek,tért nyerhet a korrupció, kívülről támadhatóbbak. A lazább szervezetek az internet és a mobiltelefon korában már nem indulnak eleve hátrányból. Nem a vagy - vagy, hanem az is-is vihet előre.

Ha félretesszük a vitatott axiómákat, mik lehetnek hatásos eszközök a hallgatás falának áttörésében? Egyrészt az egyes kisebb- nagyobb társadalmi csoportokat ért sérelmek közismertté tétele olyanok körében, akik közvetlenül nem hallanak róla. Másrészt annak az állandó, folyamatos ismétlése,indoklása, hogy a bajok egy elég nagy része nem is lenne, ha nem ez a hatalom uralkodna.Harmadrészt annak a sokoldalú és sok eszközzel való terjesztése, hogy milyen előnyökkel jár EU tagságunk és mit vesztenénk nélküle. Végül, de nem utolsó sorban érdekes, figyelem- felkeltő új személyek felbukkanása, hírértékű események produkálása és szimpátiakeltű ügyek kitalálása és felkarolása látványos eszközökkel. Egyik sem csodaszer önmagában, de együttesen akár hónapok alatt képesek kilyuggalni a hallgatás falát. Egymás hatását erősítve.