Kicsit ázottan

Ha én főfidesznyik lennék

Ha én főfidesznyik lennék, egy idő óta érezném a büdöset. Minden hatalmat megszereztünk, de az új rendszer nem működik. Főleg a gazdaságban nem. Változtatni kell.
De miért én? Végülis nem én vezényeltem a parádét. Én csak fontos statiszta voltam benne. Vegyem a nyakamba az egész csődöt? Egy frászt! Ilyenkor jobb láthatatlannak, vagy terepszínűnek lenni. Menjen a frontvonalba a vezér. Elvégre ő a fő haszonélvező. Szenvedje el ő a megaláztatásokat. Vonuljon vissza ő. A mi igazi híveink rá úgyse mondják soha, hogy dezertőr. Ránk meg mondanánk, ha mi hátrálnánk.
A Vezér közöttünk a legügyesebb abban, hogy hozzon is meg nem is, hogy megmagyarázza, hogy a vereség győzelem és hogy mindent úgy változtasson, hogy minden úgy maradjon. Meg kell várni, hogy mire megy. És hogy ugyanígy minden büdös marad, vagy egy kicsit tisztább lesz körülöttünk a levegő. Elvégre még van idő.

Aztán ha netán nem lesz, akkor elhúzhatom a csíkot, mint ha soha ott se lettem volna. Vagy ha minden kötél szakad, én is kényszervállalkozó lehetek. Hol, mikor, milyen szinten, milyen tartalommal? Honnan tudjam? A folyón akkor kell átkelni, amikor odaérünk. Nem?