2020. április 25., szombat

Fb. kommentem az EU - Magyarország viszonyról

Az EU és Magyarország
Az EU impotenciáját az Alapszerződés sorozatos megsértésével kapcsolatban lehetett azzal magyarázni, hogy úgy gondolták: ha a magyaroknak ez kell, akkor mit lehet tenni? A 2019-es önkormányzati választások óta ez a szöveg nem használható.Alapvető változás mégsincs, pedig a "bűnlista" azóta is egyre csak bővül.
Ezek után csak két dologra lehet gondolni. Vagy az EU ugyanúgy konstrukciós hibára épült, mint a két világháború között a Népszövetség és ezért az impotencia eleve bele volt kódolva. Vagy pedig a német tőke olyan a maga számára ideális viszonyt alakított ki a magyar kormánnyal, hogy ennek fenntartása érdekében elgáncsol minden hatásos szankciót a magyar lormánnyal szemben.

2020. április 20., hétfő

A német tőke kísérleti nyula : Magyarország

Egy európai ország  politikailag nem fogadja el, ha a kormánya nem védi meg lakosságát a járványtól s e helyett tűzzel vassal támogatja a gazdaság korábbi tevékenységének folytatását otthon és külföldön egyaránt. De ez pusztán gazdaságilag se lett volna eddig lehetséges: a járványügyi  rendelkezések világszerte drasztikusan lecsökkentették a keresletet is. Így nem volt alternatívája a termelés korlátozásának s inkább azt kellett a tőkének forszírozni, hogy a termelés- és bevételkiesés mennél nagyobb hányadát kompenzálják a kormányok.

A járványnak az a természete, hogy egy ideig a felfelé menő ágban van, aztán ott több-kevesebb ideig megpihenve elindul lefelé. Ezt a szakaszt mind a nagytőke, mind a kis-és középvállalatok türelmetlenül várják, mert ezen múlhat életbenmaradásuk, vagy legalábbis további perspektívájuk. A korai újraindulásnak azonban kockázata is van: többek között szinte elkerülhetetlen, hogy ismét megemeli az újonnan megfertőzöttek számát. Ennek fogadtatásával, következményeivel nehéz előre számolni. Nem így van, ha a reaktivált termelőbázis az ország hatátán túl van. Akikor annak negatív hatásai is zömmel ott jelentkeznek, ahol a termelés de facto folyik. S ha ott kevésbé kell a dolgozók és a környezet negatív reakcióival számolni, vagy az esetleges tiltakozás letörését a helyi kormányzat vállalja, akkor kézenfekvő a termelés újraindítását a szatellit-telephelyeken kezdeni és siker esetén lépésenként közelíteni az eredeti szupranacionális állapothoz, ha viszont az újraindítás nem járt a remélt eredményekkel, akkor akár vissza is lehet lépni a járvány csúcsán kipróbált restriktív állapotokhoz.

A német tőke számára tehát kézenfekvő, hogy pl. Magyarországot válassza ki a kisérleti nyúl szerepére. Az ország erősen ki van szolgáltatva nekik és az esetleges lakossági tiltakozás letörése anúgyis a kormány kedvére való dolog. De valószínű, hogy a közvetlenül érintettek a termelés újraindítását örömmel fogadják, az esetleg megnövekedett új fertőzések számának elsinkofálására pedig a kormánynak bejáratott eszközei vannak.

Annak is kicsi a valószínűsége, hogy az újraindítási manőver nemzetközi szinten váltana ki rosszallást. Mindenhol fontolgatják, hogy mikor és hogyan lehetne oldani a termelésgátló tilalmakat. Ezért nyilván feszülten figyelik a kisérleti nyulat és tanulságait maguk is mennél hamarabb alkalmazni szertnék. Értelemszerűen ilyen körülmények között aligha lehet számítani arra, hogy a magyar demokráciát ért újabb és újabb sérelmek elítélésében éppen most lépnének túl a hatástalan verbális szinten.Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezek a sérelmek folyamatosan rákerülnek egy egyre hosszabb "bűnlistára" És senki se sejtheti, hogy mikor alakul ki egy olyan konstelláció, amikor a listából valódi konzekvenciákkal járó vádirat lesz.

2020. április 17., péntek

Fb. kommentem az EU - Magyarország kapcsolatról

Teljesen jogos az EU elmarasztalása az utóbbi 10 év Magyarország - politikájáért. De - lehet, hogy naiv vagyok - éppen most fordulatot vélek látni. Minrha rájöttek volna, hogy ami itt folyik, az rájuk is veszélyes. Persze ha ez így is van, attól se lehet remélni azonnali rendszerváltást. De a népfelkelést is jobb lenne elfelejteni. Ami véget vethet ennek a vircsaftnak, az az eddigi támogatók tömeges leszakadása a rendszerről. Ekkor lenne szükség az EU nagyvonalú segítségére és arra, hogy az ellenzék az átmenet idejére egységes legyen.

2020. április 12., vasárnap

Mi lesz az euroval és a schengeni övezettel?

A koronavírus-járvány alatt a problémákat láthatólag szembehúnyással kezelik. Úgy vélik, a halálesetek árnyékában nem időszerű a vitákat lefolytatni. A járvány nyomában járó gazdasági válság azonban így vagy úgy dűlőre kell vigye az európai egységfolyamat két leglátványosabb intézményének sorsát.

Ami az eurot illeti - nem elsősorban teóriák csatájáról van szó, de még csak nem is az eltérő költségvetési politikák következményeiról. A zóna-tagok gazdasága maga tér el nagymértékben egymástól, mivel a remélt konvergencia nem következett be. A járvány lecsillapodtával azonban minden bizonnyal döntésre kellene vinni a dolgot. Vagy feladják az önálló fiskális politikát az eurozóna tagjai és kompromisszumokkal megoldják a monetáris politikát érintő vitákat, továbbá egymás segítését a valódi konvergencia gyors megvalósításához, vagy el kell fogadni a zónából való kilépéseket - sőt akár a közös pénz megszűnését is.

Schengen ügyében a képlet egyszerűbb: Vagy megszűntetik a belső határok ma ideiglenesnek mondott ellenőrzését, vagy magának a rendszernek kell búcsút mondani.

Az ésszerű az volna, ha az euro és Schengen sorsáról előbb születne meg a döntés, semhogy újra nyitnák a 7 éves költségvetésről már megkezdett vitákat. De mint tudjuk, az életben nem mindig az ésszerűség diktál.