A koronavírus-járvány alatt a problémákat láthatólag szembehúnyással kezelik. Úgy vélik, a halálesetek árnyékában nem időszerű a vitákat lefolytatni. A járvány nyomában járó gazdasági válság azonban így vagy úgy dűlőre kell vigye az európai egységfolyamat két leglátványosabb intézményének sorsát.
Ami az eurot illeti - nem elsősorban teóriák csatájáról van szó, de még csak nem is az eltérő költségvetési politikák következményeiról. A zóna-tagok gazdasága maga tér el nagymértékben egymástól, mivel a remélt konvergencia nem következett be. A járvány lecsillapodtával azonban minden bizonnyal döntésre kellene vinni a dolgot. Vagy feladják az önálló fiskális politikát az eurozóna tagjai és kompromisszumokkal megoldják a monetáris politikát érintő vitákat, továbbá egymás segítését a valódi konvergencia gyors megvalósításához, vagy el kell fogadni a zónából való kilépéseket - sőt akár a közös pénz megszűnését is.
Schengen ügyében a képlet egyszerűbb: Vagy megszűntetik a belső határok ma ideiglenesnek mondott ellenőrzését, vagy magának a rendszernek kell búcsút mondani.
Az ésszerű az volna, ha az euro és Schengen sorsáról előbb születne meg a döntés, semhogy újra nyitnák a 7 éves költségvetésről már megkezdett vitákat. De mint tudjuk, az életben nem mindig az ésszerűség diktál.
Némi leegyszerűsítéssel az EU előtt három lehetőség van. Vagy egyértelműen folytatódik az integráció, vagy két részre, egy integrálódó és egy a tagállami szuverenitás előtérbe helyező tagcsoportra oszlik, vagy pedig az EU a ma ismert formájában megszűnik. A fentiek az első két lehetőség logikáját próbálták felvázolni.
VálaszTörlésA harmadik lehetőségre (egyelőre) jobb nem gondolni. Ha ugyanis realitássá válik, a következmények (számunkra) beláthatatlanok.
VálaszTörlés