Egy európai ország politikailag nem fogadja el, ha a kormánya nem védi meg lakosságát a járványtól s e helyett tűzzel vassal támogatja a gazdaság korábbi tevékenységének folytatását otthon és külföldön egyaránt. De ez pusztán gazdaságilag se lett volna eddig lehetséges: a járványügyi rendelkezések világszerte drasztikusan lecsökkentették a keresletet is. Így nem volt alternatívája a termelés korlátozásának s inkább azt kellett a tőkének forszírozni, hogy a termelés- és bevételkiesés mennél nagyobb hányadát kompenzálják a kormányok.
A járványnak az a természete, hogy egy ideig a felfelé menő ágban van, aztán ott több-kevesebb ideig megpihenve elindul lefelé. Ezt a szakaszt mind a nagytőke, mind a kis-és középvállalatok türelmetlenül várják, mert ezen múlhat életbenmaradásuk, vagy legalábbis további perspektívájuk. A korai újraindulásnak azonban kockázata is van: többek között szinte elkerülhetetlen, hogy ismét megemeli az újonnan megfertőzöttek számát. Ennek fogadtatásával, következményeivel nehéz előre számolni. Nem így van, ha a reaktivált termelőbázis az ország hatátán túl van. Akikor annak negatív hatásai is zömmel ott jelentkeznek, ahol a termelés de facto folyik. S ha ott kevésbé kell a dolgozók és a környezet negatív reakcióival számolni, vagy az esetleges tiltakozás letörését a helyi kormányzat vállalja, akkor kézenfekvő a termelés újraindítását a szatellit-telephelyeken kezdeni és siker esetén lépésenként közelíteni az eredeti szupranacionális állapothoz, ha viszont az újraindítás nem járt a remélt eredményekkel, akkor akár vissza is lehet lépni a járvány csúcsán kipróbált restriktív állapotokhoz.
A német tőke számára tehát kézenfekvő, hogy pl. Magyarországot válassza ki a kisérleti nyúl szerepére. Az ország erősen ki van szolgáltatva nekik és az esetleges lakossági tiltakozás letörése anúgyis a kormány kedvére való dolog. De valószínű, hogy a közvetlenül érintettek a termelés újraindítását örömmel fogadják, az esetleg megnövekedett új fertőzések számának elsinkofálására pedig a kormánynak bejáratott eszközei vannak.
Annak is kicsi a valószínűsége, hogy az újraindítási manőver nemzetközi szinten váltana ki rosszallást. Mindenhol fontolgatják, hogy mikor és hogyan lehetne oldani a termelésgátló tilalmakat. Ezért nyilván feszülten figyelik a kisérleti nyulat és tanulságait maguk is mennél hamarabb alkalmazni szertnék. Értelemszerűen ilyen körülmények között aligha lehet számítani arra, hogy a magyar demokráciát ért újabb és újabb sérelmek elítélésében éppen most lépnének túl a hatástalan verbális szinten.Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezek a sérelmek folyamatosan rákerülnek egy egyre hosszabb "bűnlistára" És senki se sejtheti, hogy mikor alakul ki egy olyan konstelláció, amikor a listából valódi konzekvenciákkal járó vádirat lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése