A neocon után

Közel 50 éve a jóléti állam koncepciója kezdett kifáradni és helyére a politikában Thatcher és Reagan nevéhez kötve a neokonzervativ fordulat lépett. A jóléti rendszer bizonyos fokú lebontásának, a deetatizálásnak, az adócsökkentésnek és a deregulációnak a növekedés és a struktúraváltások tekintetében mutatkoztak eredményei, a kárvallottaknak ígért "lecsorgó hatás" viszont kevésbé mutatkozott. Szélsőségesen megnőttek a jövedelemegyenlőtlenségek és a piaci allokáció kárvallottja a szegények mellett a középosztály lesüllyedő része lett.A gazdaságban lépten-nyomon buborékok keletkeztek és kipukkadással fenyegettek. A 2008-as pénzügyi buborék ki is pukkadt, ami váratlanul világválságot eredményezett. Kihívást jelentett a neokonzervatív berendezkedésre a nem transzparens kínai berendezkedés kiemelkedő növekedési sikere is.

Bár a 2008-10-es válságot igyekeztek nem rendszerhibaként, hanem irányítási hibaként kezelni, gyógyítása a minimális szabályozási vátoztatásokon túl szinte kizárólag a központi bankok "könnyű pénz" politikájával történt. Ez a felszínen hatásos volt a növekedés és a foglalkoztatás terén, de kiderült, hogy a rendszer nem képes elviselni a később elengedhetetlennek vélt pénzügyi szigorítást. A hagyományos elit poltikai pozíciója is meggyengült a bizalomvesztés miatt.

A bizonytalan, borulással fenyegető rendszert végülis egy exogén tényező, a koronavírus-világjárvány zökkentette ki korábbi helyzetéből. A prioritások egy pillanat alatt átmenetileg átrendeződtek és az államok és a hozzájuk kapcsolódó alrendszerek szerepe megnőtt, a tőzsdéé pedig minimalizálódott. A gazdaság számos szektora lebénult. Átmenetileg. Merthogy minden járvány egyszer végetér, akár jól, akár rosszul "kezelik", akár nem kezelik egyáltalán. De vajon mi áll helyre utána?

Naiv feltételezés, hogy a status quo ante áll helyre. Vajon embertömegek jövedelem nélkül maradnak? Ha kapnak valamilyen jövedelmet, akkor honnan és milyen jogcímen? Mit változtat a járvány tartósan a lakosságok életvitelén és fogyasztói preferenciáin? Egy ország lakói között a bizalom erősödik meg, vagy az ádáz indulatok? És a más országokkal kapcsolatos attitüd? Ezen belül a földrajzilag és kultúrálisan közeli. illetve távoli régiókat illetően? Mi lesz a sorsa a nemzetközi egyezményeknek és megállapodásoknak? Ha a nemzeti öncélúság évada jön, akkor a kínai és orosz modelből merítenek? Igyekeznek-e nysilvános jövőképeket kialakítani, vagy csak máról holnapra gondolkodnak "fent" és "lent"? Mindezek következtében nő-e a fegyverkezési hajsza és a háborús veszély? A sort folytatni lehet. Csupa kérdés, amire ma nincs válasz. De ha egyhamar nem is lesz, akkor semmi jóra nem számíthatunk.

És akkor még olyan, eddig is létező globális kihívásokat nem is említettünk, mint a fenyegető környezeti katasztrófák, a modern népvándorlás és az újabb, küszöbön álló technikai.technológiai változások társadalmi hatásai, amikre a neocon szemléletnek eddig sem volt működőképes válasza.