A járvány a glóbusz szinte minden helyén felforgatta az élet szokásos menetét. A szűken vett egészségügyi problematikán túl a közlekedési hálózat és a világ tőzsdéinek összezuhanása talán a legnyilvánvalóbb, de az államok és a cégek kényszerintézkedései az állampolgárok, a fogyasztók eddigi viselkedését, preferenciáit és lehetőségeit is felülírták.
A járványoknak az a természete, hogy egy idő után elmúlnak és az élet normalizálódik. Ez egyesek fejében (és tényleges gyakorlatában) visszatérést jelent a járvány előtti állapotokhoz. Bizonyos tekintetekben azonban a járvány alatt irreverzibilis változások jöttek létre, amihez a továbbiakban alkalmazkodni kell. Mindezt első szinten részben spontán folyamatokként kell értelmezni, részben egyes államok, cégek, intézmények koordinálatlan ad hoc döntéseiként.
Van azonban egy felszín mögötti, átfogó síkja is a sokk utáni helyreállításnak. Ez egyrészt a gondolkodó fejekben (esetleg think tankokban) zajlik, másrészt nagy politikai és/vagy gazdasági erőközpontokban. Két fő kiindulás lehetséges ezek körében. Vagy úgy gondolják, hogy a járvány előtti világ alapjában rendben volt és a sokk (és tartós következményei) csak zavaró tényező a "normális" viszonyok visszaállításában. A másik abból indul ki, hogy korábban is számos tekintetben válaság felé tartott az addigi berendezkedés és az, hogy a járvány felborította a szokásos működést, alkalmat teremt egy új, fennterthatónak tűnő világrend kialakításához. (Van persze számos olyan kisebb-nagyobb erőtényező is, amelyik a korábbi rend felborulásából azt a következtetést vonja le, hogy alkalom kínálkozik a partikuláris érdekei érvényesítésére mindenki másra való tekintet nélkül. Ha ezek válnának meghatározóvá, akkor a továbbiakban világrendről már nem lehetne beszélni.)
Ezek a problémák ugyan globálisak, de a nagy földrajzi - politikai - gazdasági egységekben nyilván nem azonos formában jelentkeznek.. Minket ezek közül elsősorban az EU jövője kell foglalkoztasson. Még távolról sem vagyunk a járvány csúcsán - nemhogy a végén. Eddig az EU szervei semmi érdemlegeset nem tettek a járvány hatása korlátozása érdekében. Ha azonban a közös pénz, vagy a schengeni rendszer működőképessége kerülne veszélybe, az automatikusan EU szintű megoldást követelne - ha erre a szervezet képsnek bizonyulna. A ma még nem látható fejleményektől függetlenül mindenképpen kérdés , hogy egyrészt a polgárok, másrészt a nagy gazdasági ágensek végülis egy világjárványból a nemzetközi kooperáció fontosságát látják irányadónak, vagy éppenséggel a nemzeti kormányok egyedi rátermettségét vagy gyengeségét. Ugyanilyen nyitott kérdés, hogy a politikai döntésképesség - döntésképtelenség tekintetében milyen választói megítélés válik dominánssá és ha a döntésképességet preferálják, igyekeznek-e garanciát kapni a döntéshozók kompetenciájáról, vagy egy fajta karizma iránt vágyódnak annak alapjától függetlenül. E preferenciák függvénye, hogy napirendre kerülhet-e a közeljövőben az EU mélyítése, vagy ez csak egy másfajta válság révén merülhet újra föl.
Maga a világjárvány tehát lehet ébresztő egy új, működöképes világrend kialakításának szükségessége, ennek szabályai és intézményi rendszere kialakításának halaszthatatlan volta irányában. De szolgálhat alibiként az új rend kialakításának elmulasztására, mondván, hogy vannak olyan elháríthatatlan katasztrófák, amikről senki se tehet és ezért szükségtelen bármilyen újrarendezés, jóllehet sok megállapodás és intézmény eróziója sokak számára nyilvánvaló.Ez utóbbi érvelés végképp nem állja meg a helyét a másik aktuális "járvány", a tőzsdekáosz tekintetében. De ez se garancia az intézmény érdemi újrarendezésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése