A kormánypropaganda beszállna a nemi élet megrendszabályozásába? (FB.)

Kizárt dolognak tartom, hogy beszállna!

Az utóbbi napokban a Facebook egyik slágere a Magyar Családtudományi Társaság megalakulásáról szóló híradás kommentálása. A szörnyülködéstől az ijedelmen át a gúnyolódásig terjed ennek skálája. A közleményekből áradó hangvétel és a sanyarú költségvetés bukszájának megnyílása alapot ad erre. De vajon valami komoly dologról van-e szó?

Aki csak egy kicsit is reálisan szemléli a dolgokat, annak számára evidens, hogy egy ilyen átfogó és radikális hadjárat sikerének az égadta világon semmi esélye nincs. Miért akkor a nekigyürkőzés? Nyilvánvaló, hogy volt a kormányon politikai és szakmai nyomás a hívei részéről, hogy tegyen már valamit ezen a téren. Annál is inkább, mert verbálisan korábban sok elhangzott a mai hatalom részéről ebben a szellemben. Feltehetőleg a Társaság megalakítása jelenti az alibit a komolyabb lépések helyett. Itt összegyűlhetnek mindazok, akiknek e kérdéskör, vagy annak valamelyik része szívügye. Tanácskozhatnak, szervezkedhetnek, felhívásokat fogalmazhatnak, kapcsolatot vehetnek fel más hazai és külföldi szervezetekkel, intézményekkel. megkapják ehhez a szükséges költőpénzt is. a média meg időről időre hírt ad róluk és a kormány is vállon veregeti őket komoly képpel. Ez eléri a közvéleménynek azt a szűk szektorát, amelyik kitüntetett érdeklődéssel kezeli e kérdéskört és hasonló a szellemisége. Ennyi. Kipipálva.

És itt jön a képbe a kormánypropaganda. A külső szemlélőnek meglehetősen vegyes képe van róla. Egyrészt vergődni látja védhetetlen ügyek görcsös képviseletében. Másrészt azonban a szavazótábor megtartásában hálátlan körülmények között relatíve igen sikeres. Ez annak tudható be, hogy nagyonis tisztában van szimpatizánsai igényével, gondolkodásmódjával, érzelmeivel és indulataival. Ezek figyelembe vételével professzionális szinten alkalmazza a maketingtechnika összes fogását. Ezért nem lehetnek kétségeink, hogy szexuális kérdésekben ismeri tábora egyes szektorainak tényleges gyakorlatát ugyanúgy, mint az ezzel kapcsolatos itt hipokrita, ott meg egyenesen provokatívan szókimondó véleményeit. Ezért nagyon jól tisztában lehet azzal, hogy a Családtudományi Társaság agendája a szavazótáboruk széles tömegei számára egyáltalán nem "eladható". Sőt, mivel szubjektíve igen nagy súlyt jelentő kérdéskörről van szó, egy számukra teljesen elfogadhatatlan program meghirdetése is a politikai szakítás rémét is felidézheti, hát még annak erőszakos gyakorlati megvalósítási kísérlete. Példaképp ott lebeghet előttük a Katholikus Egyház esete, amely aktív vallásgyakorlói számottevő részét éppen a szexualitás gubanca miatt veszítette el.

Mindezek alapján nem látok arra esélyt, hogy a kormánypropaganda boszorkánykonyhája önként ilyen önsorsrontó kampányt tervezne, kezdeményezne.