Felkiáltójel, felhíva a figyelmet, hogy milyen országban és milyen politikai rendszerben élünk a rendszerváltás óta. Tekintsünk most el a 2010 utáni változásoktól, amelyek lényegesek ugyan, de a meggondolásokat csak néhány érzékeny, első közelítésben elhagyható ponton érintik.
Az 1990 utáni fordulat egyik lényeges tartóeleme a decentralizáció volt két vonatkozásban is. Az egyik az önkormányzatiság, a másik, hogy az országgyűlési választásokban a terület elv nagy szerepet kapott. Ez volt meghatározó tényező az ország pártosodásában, illetve annak alakulásában is.
Adottságnak tekinthető, hogy egy ilyen rendszerben minden egyes településen elkülöníthető egyrészt a helyben lakóknak az a kisebb- nagyobb köre, akiknek a javak elosztásán túl is vannak olyan érdekei, aminek befolyásolásában a helyi vezetésnek szerepe van, másrészt, akik hajlandók aktív szerepet vállalni a helyi közéletben. Az ilyen személyek száma településenként változó, de - a migrációt és a demográfiai változásokat nem tekintve - egyben állandó is. Ebből következik, hogy mindenütt kialakul a helyi viszonyokban befolyásosnak tekinthető csoport (izlés kérdése, hogy helyi elitnek nevezzük-e, vagy sem). Ha országos pártok a településen jelen akarnak lenni, ebből a csoportból kell tagokat vagy legalábbis kontakt - személyeket toborozniuk. Ez egyben meghatározza, hogy egy oda - vissza kapcsolat jön létre: aki közvetíti helyben egy párt érdekeit, annak az érdekeit a pártnak is támogatnia kell. E nélkül a kapcsolat nem állandósulhat.
A helyi befolyásos csoport lehet összetartó, de lehet különböző mértékben megosztott, konfliktusos is. Ha azonban valóban működik egy országban a politikai váltógazdaság, akkor a helyi befolyásos csoport hangadóinak arra a belátásra kell jutnia, hogy jobban járnak, ha valamilyen módon kiegyeznek egymással. A más szempontból kárhoztatott helyi elit - kiszolgáltatott lakosság ellentétpárnak, illetve a mutyiknak, "70-30-as megosztás"-nak itt található meg az objektív alapja.
Ha a kérdést a másik oldaláról nézzük, ez azt jelenti, hogy országos lefedettségű csak olyan párt lehet, amely tudomásul veszi, hogy tagsága, kontakt személyei olyanok, amilyeneket helyben talál a települések befolyásos csoportjaiból, továbbá, amely nyújtani is hajlandó nekik valamit (érdekkijárás, pozíciók, kapcsolati rendszer stb.) Ezekben a pártokban kulcsszerephez jutnak azok a felsőbb vezetők, akik az országos hálózatot (és azon belül a helyi exponenseket) ismerik és mozgatni tudják. A pártok számára ugyan kiemelkedő szerepük van a választási időszakoknak, de ezek megfelelő abszolválásának feltétele a folyamatosság egy valamiféle szintje. Erre -mint láttuk - 2000 után már csak két párt volt képes.
Mivel a mediatizált tömegdemokrácia korában élünk, a közhangulat adott esetben átcsaphat az országos lefedettségű pártok rögzült struktúráin. De akkor is egy korábban gyökértelen párt kampányának valamilyen technikával meg kell találnia a módot a lokális aprómunkára, különösen, ha netán utána kormányozni is akar.
Itt kell kitérni arra a változásra, amit a 2010 után kiépített rendszer hozott a korábbi magyar világba. A hatalom a decentralizált helyett helyett egy szigorúan centralizált rendszer kiépítésére tett kísérletet. A helyi elitek egy részét inkorporálta, másik részét a maga által önkényesen helyzetbe hozott és/vagy odatelepített delegált elitre cserélte fel. Ezzel az ország - hatásfokra nem néző - napi működtetését meg tudta oldani és ha nem növekszik nagyra az ellene való indulat, akkor így nekifuthat mind az országgyűlési, mind a helyi választásoknak. De ha a tömeges elégedetlenség a felülről kiépített rendszert bármikor elsodorná, egy új rendszernek ismét csak szembe kell néznie a lokalitások Magyarországa fent jelzett sajátosságaival. S az ásotthalmi időközi polgármester-választás csak hangos jelzés arról, mi történik, ha az ellenzékben nem található országos lefedettségű, a lokális befolyásos csoportokkal (ahol egyáltalán vannak ilyenek) kapcsolódni tudó párt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése