Mi abszurd Abszurdisztánban?

A normalitás az abszurd. Mégis sok ember kényszeresen ragaszkodik ahhoz, hogy az őt körülvevő világot a normalitás világaként érzékelje és akár méltatlankodik valamin, akár beletörődik, megmarad az egyes jelenségek szintjén. A politikai ellenzék is pulzál az egész rendszer negatív minősítése és az egyes jelenségek normalitás alapján való megítélése között. A rendszer emberei szürrealista szövegeikkel kikezdhetetlennek mutatkoznak a nyilvános kommunikációban. Kevés az esély, hogy a választásokig hátralevő időben az ellenzék soraiban rátaláljon arra az abszurd hangvételre, amely nagy tömegekben felkelti az "aha" érzést és kimozdítja őket bénultságukból.