Az európai kultúra egyik - ha nem a legfontosabb - komponense volt az univerzalizmus gondolata. Ennek jegyében tekintette a Róma - központú katolicizmus magát az egyedüli igazság letéteményesének és terjesztette a hitet, ahol tudta. A tudomány is az egyetemesség jegyében tevékenykedett és XV-sz.-i ugrásszerű fejlődése egyik alapja volt az univerzalisztikus felvilágosodásnak. Ez teremtette meg a globalizmus alapjait is, amelynek manifesztációja lett az európai gyarmatosítás. E gondolat és praxis jegyében lett a XX.sz.-ban kétszer is az európai belső háborúkból világháború.
A II. Világháború után megszűnt Európa dominanciája a világban. A gyarmatbirodalmak széthullottak, a bipoláris világrend két oszlopa az amerikai USA és az eurázsiai Szovjetúnió lett, a világpénz a dollár. A tudomány tekintetében is megszűnt az európai dominancia. Az előrehaladó globalizáció következtében a katolicizmus is a nagy világvallások egyikévé vált. A gazdasági és katonai integrációs kényszer Európában is hatott - de erre is folyamatosan az USA szélárnyékában került sor. Mindez azonban nem változtatott azon, hogy Európa önmagáról, eszményeiről, sőt az ezen alapuló intézményeiről változatlanul univerzális formában gondolkodott. Segítette ezt az, hogy az USA európai telepesek alapítása volt és angolnyelvű. Így a kultúra egyik arca volt tisztán európai, a másik euroatlanti. Ugyancsak az univerzalizmus jeleként kell értékelnünk, hogy az EU és elődintézményei makacsul ódzkodtak Európa határainak egyértelmű megvonásától. Ezt igazolni is látszott a déleurópai, majd keletközépeurópai bővítési folyamat. Ám kezdettől fogva a leendő tagság kérdésében a "stabilitás szigete" koncepciót hangoztatták és lebegtették nem európai országok jövőbeni csatlakozási lehetőségét.
Túl messzire vezetne annak még csak felvázolása is, hogy milyen tekintetekben érte utol a válság a mai EU-t és miért valószínűsíthető, hogy az Unió útelágazáshoz érkezett. Aggályos, hogy ennek nem tudomásul vétele az egész projektet összeomlással fenyegeti. A válsághelyzetből való kiút keresése szervezeti és jogi változtatások lépéssorozatának látszik. Félő azonban, hogy ezek nem valósíthatóak meg az egymást keresztező érdekek és értékek miatt. Alighanem szükség lenne egy olyan új elvi kiindulópontra, amely újrarendezné a gazdasági és politikai elgondolásokat. Ez lehetne a minden tekintetben univerzális gondolkodás helyett a partikularitás elvállalása.
A partikularitás természetesen nem a globális rendszerekből való kivonulást jelentené. Hanem annak elfogadását, hogy Európa, az európai kultúra specifikus, történelmileg olyan viszonyulásokat és viszonyokat teremtett, amelyek megkülönböztetik más régióktól, azok más kultúráitól. Ilyen tekintetben nem model mások számára, de nem is kell átvennie mások kultúráját. Nem jobbnak, vagy rosszabbnak tartja saját magát, hanem másnak. Ez megkönnyítené, hogy önmagáról mint bizonyos tekintetekben a világ elkülönített részéről gondolkozzon és ne kelljen mindenben univerzális érvényt és érvelést felmutatnia.
Egy Európában, mint partikuláris régióban és kultúrában való gondolkodás másképp vetné fel a tagállamok szuverenitásának kérdését is. Azok vagy elfogadják, hogy beletartoznak ebbbe a specifikus, más nagyrégióktól eltérő térbe és akkor az integrációs lépéseket is a szerves fejlődés szükségszerű velejárójának tekintik. Vagy nem fogadják el, hogy ez a közös partikularizmus a világban elfoglalt hely szempontjából erősebb meghatározó tényező, mint az ő nemzeti partikularizmusuk és akkor egyelőre kimaradnak az európai integrációból. Akik elfogadják az alakuló specifikus európaiságot, ez az új megközelítés számukra is - magától értetődően - csak kiinduló alap az európai mellény újragombolásához, nem maga az újragombolás.
Két megjegyzés:
VálaszTörlés-Ha ma az EU-t, annak rendelkezéseit összehasonlító kulturantropologusok megvizsgálnák,, számos univerzális elemrpl derülne ki, hogy az partikulárisa európai.
-Ha az EU átalakulna partikuláris voltát deklaráló szervezetté,. akkor esély lenne, hogy az EU a politikusok és a jogi és pénzügyi szakemberek világa helyett az emberek ügyévé is válhasson.