Az EU és Orbán : róka fogta csuka (Fb.)

Itt eddig sem az érzelmek számítottak. Az EU Orbánban látta Magyarország kormányozhatóságának egyetlen lehetőségét, Orbán meg - szövegei ellenére - tudja, hogy az ország számára - amíg van EU - az EU-n (és az EU-s pénzeken!) kívül nincs élet. A modus vivendit eddig abban vélték megtalálni, hogy Orbán nem zavar bele az EU fontos ügyeibe, az EU meg szemhúnyással vagy ejnye ejnyével tolerálja a magyar belpolitika tolerálhatatlanságát. Ez a modus vivendi van megszűnőben azzal, hogy az ország a piacon finanszírozhatatlanná vált, Orbán pedig az EU csúcson szellemében és színvonalában egyaránt leszerepelt uniós kerékkötővé vált. A helyzetet némileg bonyolítja, hogy a megszorításokat elszenvedők az országban a politikai trükkök és a késleltetés miatt még nem szembesültek napnál világosabban azzal, hogy mit hoz számukra az orbáni politika.
Az alaphelyzet - az EU és Orbán egymásra utaltsága - nem változott. Az EU változatlanul nincs abban a helyzetben, hogy aktívan próbálja elmozdítani Orbánt, Orbán meg nem szakíthat az Unióval. Az Unió számára most egyértelműen az a politika, hogy - akár a fociban - állandó nyomás alatt tartsa Orbánt és hibázásra kényszerítse. Ezzel fognak eltelni a következő hetek. A presszió célja - és nyilvánvaló következménye - Magyarországnak az eddigi Orbán által való kormányozhatatlansága. Hogy aztán ez kikényszeríti-e más jobboldali - technokrata erő felbukkanását, amelyik biztosítani tudja az ország kormányozhatóságát, az kérdéses. Erre alkalmas technokraták bőséggel rendelkezésre állnak - de ezidő szerint se parlamenti, se politikai hátországuk nincs. Orbán maga személyes okokból nem alkalmas egy ilyen szerepváltásra. Akad-e valaki a jobboldalról, aki bevállalja az egyes számú szerepet egy görög - római megoldás politikai támogatására, parlamenti többséggel? Ez a következő hetek nyitott kérdése.
Ha nem lesz parlamenti többséget felvonultatni tudó érdemi, a realitásokkal szembenéző tárgyalópartnere az EU-nak - akkor nem jöhet más, mint a káosz.