A tematizációs fiaskó beismerése

Mit jelent, ha Orbán karácsonykor szükségesnek tartja cáfolni a várható menesztéséről szóló híreket?

Orbán terve az volt, hogy a teljhatalmát kodifikáló alkotmányát az ország a lihegő áhitat jegyében fogja beiktatni.Ünnepi esemény, amely a nép lelkében az új Magyarország eljövetelének boldog kezdete lesz. Ami hatalmi eszközökkel lehetséges, azt meg is tette ennek érdekében. A manifesztum kész, életbe fog lépni. Amit a nyers hatalmon túl remélt hozzá, az romokban hever. Neki az ilyen hatalom is kell, de vágyai másik fele kielégületlen, frusztrált.

Ennek a frusztráltságnak a csalhatatlan jele a karácsonyi cáfolva beismerés. Gondoljunk bele: az ünnepek előestéjén közli ellentáborával, hogy hiába reménykednek eltávolításában. Egy olyan - majdnem teljes - hazai médiahatalom mellett, amely az ország nagy részét folyamatosan nem tájékoztatja a hatalom számára rossz hírekről, most ő közli a híveivel, hogy igenis van ellentábor és az az ő hamarost bekövetkező távozását jövendöli. Így ez a tény mostantól már része a kormánypárti valóságnak is. Ezzel az az erő, amit az országban ellenzéknek nevezhetünk, megnyerte Orbánnal szemben a "tematizációs csatát".

A tematizációs csata elvesztése Orbán esetében nem jelenti azt, hogy a jövőben ne adhatna ki győzelmi jelentéseket különféle háborús sikereiről, ne próbálhatna művi örömünnepeket kreálni a következő napokban, hetekben. De ahhoz nagyon butának és elfogultnak kell lenni, hogy a zemberek, akár a hívek ne vegyék észre, hogy Orbán defenzívába szorult. Ennek során maradhat kivagyi, kelthet megalapozatlan reményeket a jövőről - tudni lehet, hogy ő maga is tudja: élet - halál harcot folytat. Eredeti ambiciói hajótörést szenvedtek.