Fb. bejegyzés.nov.14.

Az indikátorok csalfaságáról

Az utóbbi évtizedeket az indikátorok kultusza jellemezte. Mérhetőség, objektivitás a megítélésben, elszámoltathatóság, a különféle kulturális kontextusok közös nevezőre hozása - sok ilyesmihez voltak nélkülözhetetlenek. És az elmúlt világgazdasági periódusban, amire az általános növekedés volt a jellemző, nagyjából meg is szolgálták az indikátorok azt, amiért nem kis költséggel és tárgyalási nyomással életre hívták azokat.
Az indikátorok mögött megalkotóiban mindig egy modell húzódott meg. Feltételezték, hogy az indikátor - értékek mintázatából egy ország, egy ágazat stb. e modellnek megfelelő állapota olvasható ki. Nyilván tudták, hogy ha az indikátorokat, azok számítási módját előre közzéteszik, akkor a mögötte meghúzódó valóságot egyes egységek befolyásosai manipulálni tudják a kívánt "bizonyítvány" elérése érdekében. De úgy ítélhették, hogy egyfelől az indikátor és a mögötte lévő valóság közötti mérkőzésben az indikátor elég erős tényező valóságos
változások kikényszerítésére, másfelől, hogy az idő akkor is meghozza az indikátorok győzelmét, ha ma még csak paravánt jelentenek.
Válság idején sok tekintetben eljön az igazság pillanata, bár az erőviszonyok válságban is érvényesülnek: csak azokat az igazságokat érvényesítik, amik mögött elegendő gazdasági és gazdaságon kívüli erő áll. A gyengék azonban nem úszhatják meg a szembesülést.
És hogy mindezt azonnal rövidre zárjuk hazai viszonylatban: hiába igyekszik a magyar kormány brutális trükkökkel produkálni néhány alapvetőnek tartott indikátorértéket, könyörtelenül mögé néznek a magyar valóságnak. Értelmetlen dolog méltatlankodni, hogy de hiszen óriási erőfeszítéssel "hoztuk" a kívánt indikátorokat, ugyan mit akarnak?