Fb. blogbejegyzés

Mi koordinálta a világot a rövid 20.században?

Kellő leegyszerűsítéssel az lehet a válasz, hogy a világháború, illetve az attól való félelem. Élhettek az emberek akárhol, akármilyen berendezkedésű állam keretében, követhettek szinte bármilyen világképet, a nagy háborút realitásnak fogadták el. Ha azonosultak valamilyen erős háborús ágens "ügyével", ha nem, úgy tudták, hogy egyénileg, csoportosan elenyésző a ráhatásuk a nagy dolgok alakulására. A pacifista demonstrációk és tudottan inkább értékalapúak voltak, semmint egy kézzelfogható célt akartak volna elérni.
El lehet ugyan merülni annak részleteiben, hogy már a Szovjetúnió szétesése előtt mennyiben halt el a háborús félelem, mint legitimáló erő, de ebből lényeges következtetéseket nem lehet levonni. Inkább arra érdemes figyelmet fordítani, hogy az elmúlt mintegy 30 évben mi koordinálta a világot. Az öröm a félelemtől való megszabadulás fölött? A bizalom azokban az erőkben, amelyek győztek a hidegháborúban? A tényleges fejlődés, amit az emberek átéltek, élén a tömegfogyasztással, régi korlátok megszűnésével? Egyéb illuziók? Talán mindez együtt.

Ahogy az idő haladt és egyre több oldalról kérdőjeleződött meg a sokak hasznát biztosító koordináció, annál inkább felsejlett a demokrácia - deficit tömege, amit ápolt és eltakart az, hogy a túlnyomó többség szerint alapjában jól mentek a dolgok. Hiszen fent és lent inkább hiedelmek voltak az emberek fejében, semmint kivitatott, a gyakorlatban tesztelt valódi racionális meggyőződések. Ennek a helyzetnek a terhe most szakad az egyes emberek, embercsoportok, szervezetek és intézmények nyakába.
A 2008-as válság már összedőléssel fenyegette az - olyan, amilyen és folyamatosan, szinte észrevétlenül módosuló - világrend működőképességét. A gazdagabb országok rögtönöztek, össze . vissza szórták a pénzt, hogy megelőzzék a pánikot, gyors összeomlást. Mindezt abban a reményben, hogy a "gazdaság" spontán erői elvégzik azt a stabilizációt, amire a döntési helyzetben lévők nem képesek. Nem így történt.

Most itt állunk egy keresztútnál. Vagy az összeomlásól való félelem tömegméretekben átveszi a háborús félelmek helyét és időt kapnak az elitek a működőképesség meghosszabbításának kikísérletezésére - és alulról nyomás helyezedik csak rájuk. Vagy radikálisabb lesz a nyomás, düh - és akkor egy alacsonyabb szintű koordináció köszönt a világra.