Február: kulcshónap

Ha a "házi fealadatokat" nézzük, az euro-atlanti világban számos fontos országban, országcsoportban új időszámítás kezdődik.
 -Az USA-ben kezdetét veszi az elnökválasztási kampány, amelyben a pártoknak, jelölteknek elvben nem efemer módon, szeszélyes témaválasztásokkal kellene színre lépni, hanem olyan koncepciókkal, amelyek a választókat és a külföldet orientálná, hogy mire számíthatnak a következő években. Ha ez nem így lesz, az maga prediktív a következő időszak szempontjából.
 -A briteknél a hosszú vajúdás után összehozott Brexit első hónapja akarva-akaratlanul számos tekintetben vizsga lesz, amely előre vetíti a lehetséges folytatást.
 -Az EU-ban mostanra már elrendeződött a Parlamentben , a Bizottságban és az Európai Központi Bankban az új felállás - hozzá lehet kezdeni a tartalmi munkához. Ez túlmegy a saját program, prioritások meghirdetésén és mergkezdésén. Meg kell formálni a Nagy-Britannia nélküli EU-t. Előre kell lépni az új költségvetési periódus kialakításában. Gondoskodni kell a tagországok, különösen pedig az Eurozóna pénzügyi stabilitásáról egy lehetséges monetáris világrengés esetén. Teljesen űj katonapolitikai helyzetben kell új védelmi politikát kialakítani.
-Oroszországban a hatalmi struktúra valamilyen átrendezése kezdődött meg. Ennek során esedékes a tartalmi és hatásköri változások  meghirdetése.

Ez a rövid és felszíni áttekintés azt sugallja, hogy a nagypolitika ágensei államok, államszövetségek lennének, amelyek valamiféle racionalitás mentén igyekeznek nekik megfelelő világrendet kialakítani. A hatóerők összetétele ennél sokkal bonyolultabb. Az USA-ban például ugyan elnöki rendszer van, de valójában egy elnök - szenátus - képviselőház háromszögben dőlnek el fontos politikai kérdések. Nagy-Britannia egységét az írek és a skótok bármikor kétségessé tehetik. Az EU-t illetően a sok erőtényező közül elég csak egyetlent kiemelni: ha a német pártpolitikai ambiciók és spekulációk átlépnek egy küszöböt, az önmagában tenné lehetetlenné, hogy az EU ötről hatra jusson a válságjelenségei leküzdésében. Ahogy a politikai mező nagymértékben tagolt, úgy a nagytőke és a bankvilág rivális csoportjai is folyamatosan küzdenek befolyásukért, akárcsak a hadseregek különböző fegyvernemei.

Ha tehát a mostani februárt kulcshónapnak gondoljuk, az korántsem úgy értendő, mint ha most dőlne el a "világ sorsa". Abban a tekintetben viszont jellegzetes időszak, hogy a kooperáció vagy a konfrontáció, a döntés vagy a halogatás, a centripetális vagy a  centrifugális tendenciák látszanak-e erősödni, hogy vannak-e jelei a felismerésnek, hogy a problémáknak mégiscsak van egy hozzávetőleges fontossági hierarchiája az irreverzibilisen globalizálódó világban.