Fb. bejegyzés arról, hogy önálló gazdasági - társadalmi képlet-e az Orbán rendszer

Önálló jelenség-e az Orbán - féle rendszer?

Sokan tettek kísérletet az Orbán rendszer átgondolt vagy csak éppen a minősítésben jelentkező azonosításra, hasonlítottá térben és időben kölönféle létező - létezett rendszerekhez. Egyre inkább úgy látszik azonban, hogy egy átmeneti rendszert próbáltak megragadni, mert valójában a helyzet sokkal egyszerűbb. A keleteurópai posztszovjet rendszerek közül a nyugatiak sikeres vagy kevésbé sikeres módon a liberális demokrácia rendszerét vették át, esetleg otromba, keleties kísérőjelenségekkel. A keletiek meg demokratikus homlokzat mögött vezérelvű oligarchikus modellt követtek. Egyre inkább látszik, hogy az eddig megismert Orbán - rendszer lényegét tekintve átmenet - kísérlet az egyikről a másik szabványos modellre. Eredetisége csak ebben az átmenetiségben van, amelynek időtartamát a különféle anyagi és egyéb ad hoc érdekek motiválják.

Az ellenzék ölébe pottyant "orosz kártya"

Az ellenzék ölébe pottyant "orosz kártya"

Az ellenzék egyik témája kezdettől a nyugati típusú demokráciához való visszatérés volt. Ez azonban eddig nem lett nyerő lap, mert túl sok polgártársunkat megfertőzte az életszínvonal- igényeik nem teljesülése miatti frusztráltságban a Nyugatot bűnbaknak beállító propaganda és a nemzeti út ábrándja. Most azonban a paksi paktum révén láthatóvá vált az, hogy Orbán az oroszokra játszik, az oroszok pedig Ukrajnában gátlástalanul bevetik mind katonai fölényük, mind nyesanyag - monopóliumuk, mint pénzügyi függésben tartásuk politikai lehetőségeit. Ez elég fenyegető lehet a magyar választókra, ha az ellenzék minimális politikai tehetséget mutat az orosz kártya felhasználásában a kampány során.

Ez újra nyílttá teheti a választási küzdelmet és egyben alkalmassági vizsga az ellenzéki politikusok számára.

Fb. bejegyzés arról, hogy úgy járunk, mint a juhászbojtár?

Úgy járunk, mint a juhászbojtár?

A mostani rendszer folyamatos istenkísértései és képtelenségei hallatán kezdettől mindannyian, akik azt hisszük, hogy valamit is értünk a dolgokhoz, kiabálunk, hogy ez nem fog menni, hogy "Jön a farkas!" És tényleg kellett volna, hogy jöjjön. Időnként jött is, bekapott ezt - azt, de olyan alapos felzabálásra nem került sor. A zemberek meg elkezdtek nem hinni a farkasban meg a kiabálóknak. Itt tartunk most. És a jelek szerint úgy járunk, mint a juhászbojtár: már oda se figyelnek és élik a maguk jó - rossz világát.
Pedig előbb- utóbb tényleg jön a farkas és véget vet a kivagyi önkénynek, felelőtlenségnek, hogy attól kódul mindenki.

Fb. bejegyzés arról, hogy a Fidesz kottája-e, ha a kampányban 2006 őszéről folyik a vita?

A Fidesz kottája-e, ha a kampányban 2006 őszéről folyik a vita?

Az automatikus válasz az, hogy igen. Nyilvánvalóan a hatalom stábja dobta ezt most be a választási kampányba. De biztos-e, hogy jól kalkuláltak?
2006. okt. 23-án az orbáni stratégia egyértelmű vereséget szenvedett. Nem sikerült a kormánybuktatás, nem sikerült a nemzetközi notabilitásokat a kormánnyal szembeállítani és a lakosság túlnyomó többségének elege volt a többhetes randalírozásból. Menekülési útnak Orbán egy akkor ködös jóléti népszavazás kilátásba helyezését választotta. A kormányzat nem folytatta a megvertnek látszó ellenfél "üldözését". Megbékélést remélt és ezért elmulasztotta feltárni és közismertté tenni, hogy mi is történt valójában az elmúlt hetekben.
Az ellenzék hamar rendezte sorait és két súlypontot választott magának. Az egyik a megszorítások elleni demagóg agitáció volt, amely "Öszödöt" kötötte össze a konkrét - pitinek nevezhető - népszavazási kérdésekkel. A másik a 2006 ősze fideszes narratívájának összeszerkesztése, amelyben különféle forrásból és indítékból származó részelemeket egy népellenes "szemkilövetős" ítéletté amalgámozta. Az akkori kormányoldalnak egyikre se volt sikereres válasza. Így e kettő lett Orbán új eredetmondája, amely a számukra győztes népszavazáshoz és fölényes választási győzelmekhez vezetett.
Ez az eredetmonda mindmáig a Fidesz politikai kiindulópontja. Igaz, a négy év csak önmaguk által sikeresnek minősített kormányzása felülírhatta volna a nyolc évvel ezelőtti történetet, de ehhez azt ellenzéki oldalról közfogyasztásra alkalmas koherens narratívává kellett volna a kudarcos kormányzást alakítani. Ez nem történt meg: maradt az esetenkénti jogos tajtékzás, amely csak egy választási győzelemhez korántsem elegendő körben talált visszhangra.
Kérdés, hogy a monopolhelyzetet élvező eredetmondával szembenálló 2006 őszi narratíva nélkül valamikor is remélhető-e a közhangulat mélyrétegeinek lényeges átrendeződése? Attól tartok, hogy nem. Debreczeni József könyve tartalmazza ugyan ennek a másik narratívának szinte az összes elemét, de a dolog természeténél fogva ez csak szűk körhöz tud eljutni. Olyanokhoz, akik eleve hasonlóan gondolkoznak, csak nem rakták így össze a mozaikkockákat. Ezért gondolom tehát, hogy ha Orbán kampánytémává tette 2006 őszét, akkor a kesztyű felvevése és a jó érvelés minden eddiginél szélesebb kör számára ismertté teheti, hogy a beégetett narratívával szemben egyáltalán létezik egy komplett másik narratíva, amely a spontán népi felháborodás helyett a módszeresen felépített és mozgatott orbáni hatalomátvételi kísérletként írja le az eseményeket.
Hogy ennek az alternatív narratívának az ismertté válása játszik-e majd valamilyen szerepet a mostani választásokon, azt nem lehet tudni. Elképzelhető az is, hogy az emlékezetpolitikai küzdelem valamikor később jut majd szerephez. De ezek lehetősége mindenképpen azt jelenti, hogy a téma felmelegítése a Fidesz kottájából történik ugyan, de hogy a zene milyen közvetlen és távolabbi hatást gyakorol, az legalábbis kétséges.

Fb. bejegyzés arról, hogy ma sokan a pártok ügyének tartják a választásokat

"A választások a pártok ügye"

A képviseleti demokráciában a parlamentbe való bejutásért pártok küzdenek. A jelöltállítás, a listák összeállítása valóban belterjes pártügy, amiben mindenféle taktika érvényesül és a választóra csak ritkán vannak tekintettel. Ha nem adott, hogy a jogosultak túlnyomó többsége eleve részt akar venni a választásokon és a kínálatból akar választani, akkor a kampány az az alkalom,ahol a pártok erőfeszítéseket tehetnek, hogy potenciális szavazóikat elvigyék az urnákhoz.
A mostani választásoknál az ellenzéki oldalon hosszú huzavona előzte meg a jelöltállítást, ami szokatlan mértékben mutatta azt, hogy a pártokról és csakis azokról volt szó. Ezért -különösen a hátráltató körülmények közepette - az Összefogásnak extra ütős kampányra lenne szüksége a mozgósításhoz. Ha erre nem képes, akkor nem igazolja vissza azt a sok kemény taktikai harcot, amely a jelöltállításhoz elvezetett. Ha a kormánnyal elégedetlen választó megmarad annál a ma elterjedt felfogásnál, hogy a választások a pártok ügye, nem az övé, akkor nem veszi észre, hogy passzivitásával nagyonis aktív: legitimálja Orbán rendszerváltását. De ez csak kisebb részben lenne a saját saruk. Nagyobb részben azoké, akik az elmúlt négy évben és most, a választások során aktívan politizáltak, illetve politizálnak - és nem tették evidenssé az elégedetleneknek, hogy négyévente egyszer szólhatnak bele sorsuk alakításába és az most van.

Fb. bejegyzés, amely a mostani tömeges magyar holokauszt emlékezések okát keresi

Mi okozhatja,. hogy Fb.-on ilyen gazdagsággal törnek most föl a magyar holokauszt - történetek?

Amiről nem beszélünk, az nincs is. Ez a gyermeteg bölcsesség volt domináns számos családban az elmúlt évtizedekben a magyar holokauszttal kapcsolatban. És az a remény, hogy ez múltidő, történelem, egyre kevésbé van aktualitása.
Voltak azonban, akik azt hitték, hogy a tartós csönd alkalom a magyar holokauszt - enyhén szólva - átértelmezésére. Ez lehet az egyik kiváltó oka az emlékek felszakadásának. A másik, hogy a mai magyar közélet annyi "retro" elemet mutat föl, hogy újjáébredtek azok az aggodalmak, miszerint a múltat nem is olyan visszavonhatatlanul nyelte el a mélységesen mély kút.

Fb. bejegyzés az elmúlt 24 év szociológiai elemzésének hiányos voltáról

Az elmúlt 24 év szociológiai elemzésének hiányos voltáról

Ami velünk történt és történik, azt akkor érthetjük meg, ha elemezni tudjuk. Két területen különösen nagy ehhez az elemzés felszínes volta. Az egyik a "nemzeti burzsoázia" teljes kérdésköre, mindenre való tekintet nélkül. A másik pedig, hogy mik voltak az elvi és gyakorlati következményei a decentralizációnak, önkormányzatiságnak, a sok egyéni parlamenti képviselői helynek.