Az ellenzéki pártok és az önkormányzati választások
A dolgok természeténél fogva az önkormányzati választások nemigen
alkalmasak országos kampányra. Helyi szinten különbözőek a
konstellációk, eltérőek a problémák és sok függ a jelöltek személyétől. A
jelen Magyarországán azonban mindenféle választás akarva - akaratlanul
egyben népszavazás is a kormány mellett, illetve ellene. A hatalmon
lévőknek ez kényelmes helyzet: országos szinten hozzák a "közérzetjavító
intézkedéseket" és gyalázzák az ellenzéket - profitáljanak ebből helyi
jelöltjeik, amennyit tudnak. Ehhez még megkapják az országos
infrastruktúra segítségét és az anyagi muníciót.
Mindennek az
ellenkezője igaz az ellenzékre nézve. Az ellenzék, ami egyszerre egy és
három (nem kis agytorna a potenciális szavazóiknak), megspékelve még a
szintén ellenzéki kispártokkal, mint környezettel. Pénz nincs,
infrastruktúra nincs. Adva van a feltétel, hogy ne is legyen részükről
országos kampány.
Adva van, de mégse. A három sok helyen összefogó,
más helyeken egymással is rivalizáló párt közül kettő a belső forrongás
állapotában van. Az, hogy merre tovább és kikkel, annak kiderítését
éppen az önkormányzati választásoktól várják: belső erőviszonyaikat és
személyi konstellációjukat nagyrészt az fogja meghatározni, hogy hol és
kik jutnak önkormányzati pozíciókhoz szavazóik támogatásával. Ezek a
pártok központilag csak identitásukat jelző akciókkal próbálkoznak. Az
aztán vagy eljut a potenciális választóikhoz, vagy nem, vagy tudnak
belőle profitálni a helyi jelöltjeik, vagy nem. A harmadik párt viszont
egyáltalán nincs a belső forrongás állapotában: stabilan a pártvezér
szerepe a meghatározó. Ennek a helyzetnek az előnyeit maximálisan ki is
tudják használni. Úgy viselkednek, mint egy ellenzéki párt szokott
kampány idején, vagy talán - decentralizált típusú választásokról és
bonyolult hely kompromisszumokról lévén szó - még úgyabbul. Ez az
elkötelezett közönségüknek imponál, de remélik, hogy más ellenzéki
érzületűek is egyedül bennük fognak szervezett erőt látni, amire
szavazni érdemes.
Szavazni érdemes - épp ez a bökkenő. Amit az egy
és egyben három ellenzék országos szinten együttesen előad, az kevéssé
győzi meg az ellenzéki érzületűeket, hogy érdemes szavazni menni. Lehet,
hogy sokan végülis otthon maradnak azokon a településeken, ahol a helyi
kampány nem írja felül az országos állapotokat. Lehet, hogy ellenzéki
szavazók - látva a láthatót - önállósítják magukat és pártoktól
függetlenül személyekre szavaznak szimpátia alapján - nem törődve a
választások utáni helyzettel. És az is lehet, hogy a kampány utolsó
szakasza mégiscsak visszabillent választókat a kormány - ellenzék duál
szerinti népszavazási értelmezéshez.
Akárhogy is : a választások le
fognak folyni. El lehet ugyan utána vitatkozni az eredmények
értelmezésén de az egyes pártok terepét mégiscsak a tényleges eredmények
fogják kijelölni. A terepen aztán sok múlik majd azon, hogy hol és kik
tudnak - ha tudnak - építkezni, meghaladni a múltbeli, illetve a
választások másnapján kialakuló status quót.