2014. szeptember 26., péntek

Fb. bejegyzésem a Magyarország - USA chicken game - ről.

Chicken game
A két egyenlő szuverén (Magyarország - USA) ez folyik. Akkor mi most nézők vagyunk, vagy mi vagyunk a palló?

2014. szeptember 19., péntek

Fb. bejegyzésem arról, hogy fogatlan oroszlán-e az USA Kelet - Középeurópában?


Gondolom, a kérdésre nem lehet igen - nem választ adni. Korábbi időszakban a NATO-ban USA-hoz való igazodás egyértelműbb és feltétel nélküli volt. Ma már ez bonyolultabbá vált. Nem közömbös, hogy milyen karakterű kérdésről van szó, hogy mennyire elszánt az adott kérdésben az USA és hogy vannak-e Európában a kérdésben erősen involvált szövetségesei.
Kelet -Középeurópában ma az USA geopolitikai, sőt egyértelműen katonai problémát lát- ami a dolog karakterét illeti. Mint ilyennek kiemelt fontosságot tulajdonít. A NATOn belül az EU-tag Lengyelország és a balti államok helyzetértékelése azonos, a fontossága számukra - ha lehet - az USA - énál is nagyobb. Ez adja a keretét az "Orbán- kérdésnek" is, amelyben mindmáig eltérni látszott az amerikai és a nyugat- európai helyzetértékelés.
A megválaszolandó tehát az, hogy van-e ereje az USA-nak az EU-s politika megváltoztatására, ha azt tartja szükségesnek. Véleményem szerint ez függ attól,mint jeleztem, hogy az USA milyen jellegűnek minősíti a problémát és mekkora jelentőséget tulajdonít neki. Az adott problematika tekintetében - amiben egyébként sok támogatóra talál az EU-n belül is - aligha tekinthető fogatlan oroszlánnak.
Más kérdés, hogy egy,a korábbitól eltérő akarat érvényesítésére mit látnak célravezető eszköznek. A nyílt konfrontációt és az egyre eszkalálódó nyomásgyakorló eszközöket, vagy pedig a nyilvánosság által nem látható háttérmunkát. Esetleg a kettő kombinációját. Ezért nem tudhatjuk, hogy magyar vonatkozásban milyen forgatókönyvekben gondolkoznak Washingtonban.

2014. szeptember 17., szerda

Fb. bejegyzésem: Skót népszavazás - Kurdisztán - Székely autonómiatörekvések


A különféle, a posztjaltai rendet feszegető szeparációs törekvések között közvetlen kapcsolat nincs. De az tagadhatatlan, hogy az egyikük sikere felbátorítja a többit. Kialakul ugyanis egy közszellem, amely a korábban szőnyeg alá söpört problémákat akuttá teszi, mert gyengíti azt a korábban evidenciának tűnő közfelfogást, hogy a Világháború utáni, az országhatárokat illető státusquo megbolygatása Európa békéjét fenyegeti. Lehet, hogy utólag már a többnemzetiségű államok felbomlására (Szovjetúnió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) is mint e folyamat kezdetére fognak tekinteni. A mai skót népszavazás eredménye nem határozza ugyan meg ennek a folyamatnak a jövőjét, de jelentős szerepe lehet annak felgyorsításában vagy lelassításában.

2014. szeptember 11., csütörtök

Egy Fb. kommentem Bajnai napi politikától való visszavonulásáról


Másképp látom. 2014   2010 visszavágója volt - három lehetséges kihívóval. Bajnai volt közülük a legalkalmasabb miniszterelnöknek. Már azzal, hogy nem őt nevezték meg, missziója léket kapott. Az eredménnyel pedig a revans lekerült a történelmi napirendről. Ezt Bajnai - aki csak kényszerpolitikus volt - világosan látja és levonta a konzekvenciákat. Orbán bukása után nem visszatérés lesz, hanem valami új kezdődik.

2014. szeptember 10., szerda

Fb. bejegyzésem arról, hogy nem jól állnak a csillagok Falus főpolgármester - jelölt számára

Nem jól állnak a csillagok Falus számára
Mostanra világos, hogy se a DK, se az MSZP nem érdekelt Falus megválasztásában. Az Együtt - PM pedig vagy nem képes hatásos kampányt szervezni, vagy nem akar a közös jelöltből pártjelöltet csinálni.
A nemzetközi válság is csillapulóban látszik lenni, már ami Ukrajnát illeti. Akút helyett krónikus probléma lesz belőle. Az is látszik, hogy a Juncker adminisztráció se akar a magyar kérdéssel debütálni. Egyedül a pénzpiacok helyzete és ezen belül a forint pozíciója látszik bizonytalannak. De bármi történjék is ezen a vonalon, az aligha fog speciális magyar problémaként jelentkezni és ezáltal Falus választási kampányát segíteni.

2014. szeptember 6., szombat

Egy Fb. kommentem a magyar helyzetről és a külföldre vándorlásról

 Minthogy az Európai Néppárt védernyője alatt az Orbán rendszer berendezkedett arra a távra, ameddig gazdaságilag nem lehetetlenül el, nincs vele szemben politikai eszköz. Akinek nincs ideje arra, hogy kivárja az összeomlást, az kimegy  külföldre. És ezzel persze tovább csökken az aktív elégedetlenek tábora. Az összeomlás bármikor bekövetkezhet, de az itthon lévőknek az is sok megpróbáltatást fog hozni.

2014. szeptember 3., szerda

Fb. bejegyzésem az ellenzéki pártokról az önkormányzati választási kampányban

Az ellenzéki pártok és az önkormányzati választások
A dolgok természeténél fogva az önkormányzati választások nemigen alkalmasak országos kampányra. Helyi szinten különbözőek a konstellációk, eltérőek a problémák és sok függ a jelöltek személyétől. A jelen Magyarországán azonban mindenféle választás akarva - akaratlanul egyben népszavazás is a kormány mellett, illetve ellene. A hatalmon lévőknek ez kényelmes helyzet: országos szinten hozzák a "közérzetjavító intézkedéseket" és gyalázzák az ellenzéket - profitáljanak ebből helyi jelöltjeik, amennyit tudnak. Ehhez még megkapják az országos infrastruktúra segítségét és az anyagi muníciót.
Mindennek az ellenkezője igaz az ellenzékre nézve. Az ellenzék, ami egyszerre egy és három (nem kis agytorna a potenciális szavazóiknak), megspékelve még a szintén ellenzéki kispártokkal, mint környezettel. Pénz nincs, infrastruktúra nincs. Adva van a feltétel, hogy ne is legyen részükről országos kampány.
Adva van, de mégse. A három sok helyen összefogó, más helyeken egymással is rivalizáló párt közül kettő a belső forrongás állapotában van. Az, hogy merre tovább és kikkel, annak kiderítését éppen az önkormányzati választásoktól várják: belső erőviszonyaikat és személyi konstellációjukat nagyrészt az fogja meghatározni, hogy hol és kik jutnak önkormányzati pozíciókhoz szavazóik támogatásával. Ezek a pártok központilag csak identitásukat jelző akciókkal próbálkoznak. Az aztán vagy eljut a potenciális választóikhoz, vagy nem, vagy tudnak belőle profitálni a helyi jelöltjeik, vagy nem. A harmadik párt viszont egyáltalán nincs a belső forrongás állapotában: stabilan a pártvezér szerepe a meghatározó. Ennek a helyzetnek az előnyeit maximálisan ki is tudják használni. Úgy viselkednek, mint egy ellenzéki párt szokott kampány idején, vagy talán - decentralizált típusú választásokról és bonyolult hely kompromisszumokról lévén szó - még úgyabbul. Ez az elkötelezett közönségüknek imponál, de remélik, hogy más ellenzéki érzületűek is egyedül bennük fognak szervezett erőt látni, amire szavazni érdemes.
Szavazni érdemes - épp ez a bökkenő. Amit az egy és egyben három ellenzék országos szinten együttesen előad, az kevéssé győzi meg az ellenzéki érzületűeket, hogy érdemes szavazni menni. Lehet, hogy sokan végülis otthon maradnak azokon a településeken, ahol a helyi kampány nem írja felül az országos állapotokat. Lehet, hogy ellenzéki szavazók - látva a láthatót - önállósítják magukat és pártoktól függetlenül személyekre szavaznak szimpátia alapján - nem törődve a választások utáni helyzettel. És az is lehet, hogy a kampány utolsó szakasza mégiscsak visszabillent választókat a kormány - ellenzék duál szerinti népszavazási értelmezéshez.
Akárhogy is : a választások le fognak folyni. El lehet ugyan utána vitatkozni az eredmények értelmezésén de az egyes pártok terepét mégiscsak a tényleges eredmények fogják kijelölni. A terepen aztán sok múlik majd azon, hogy hol és kik tudnak - ha tudnak - építkezni, meghaladni a múltbeli, illetve a választások másnapján kialakuló status quót.