Mattfenyegetésben a hagyományos német gazdaságpolitika

Benyomásom szerint a német márkát azzal az ígérettel áldozhatták be a német egység oltárán, hogy cserébe erős eurót kapnak. Ez nagyjából a 2008-as nagy válságig meg is valósult. Amikor az USA nem talált más utat az explicit válságból való kilábalásra, mint a dollár higítását, az euro még tartotta magát a kemény valuta politikájához. A csődbe jutó euroövezeti országválságok kezeléséhez Németország pénzt áldozott a stabilizációra, de a kemény deficit - korlátozás elvét nem engedte feladni. Mivel azonban a válság nem időlegesnek bizonyult, az explicit csőd elkerülése nem oldotta meg a tartós stagnálás problémáját.

Az euroövezet országai lakosságának tűrőképessége a stagnálással szemben nem bizonyult korlátlannak. A speciális német körülmények között eredményes gazdaságpolitika  több EU országban nem működőképes. Ha az establishment mégis ragaszkodik hozzá, akkor a politikai exteremitások lovagolják meg a lakosság növekvő elégedetlenségét. Az így létrejövő helyzet feszítése már eddig elérte, hogy fel kellett adni a korábbi, euroval kapcsolatos kemény politikát és megkezdődött az euro higítása a stagnálás felszámolása érdekében. De a kemény deficit - lefaragásnak sem tudnak megfelelni egyes tagországok. Most éppen Németország legfontosabb uniós partnere, Franciaország jelentette be, hogy halasztja a beígért deficitcél elérésének dátumát. (Ezt próbálja megtorolni német sugallatra az EPP Moscovici pénzügyi biztosi jóváhagyásának megtorpedózási kísérletével.) Az erózió alighanem megállíthatatlan, tehát Németországnak alkalmazkodni kell.

Ezzel egyidejűleg a német energiapolitika is léket kapott. A német energiapolitikában kulcsszerepe Oroszországnak volt, mint energiaexportőrnek. Putyin expanzív politikája azonban tűrhetetlenné vált az USA biztonságpolitikája számára. Ezért nyomás alá helyezték Németországot, hogy adja fel az eddig követett stratégiáját. Merkel jelezte, hogy a német energiapolitika alighanem felülvizsgálatra szorul a körülmények nyomása alatt.

Valahogy így nézhet ki a német gazdaságpolitika helyzete, amely megújítást, kreatív revíziót követel. Mindennek evidens nagypolitikai következményei is vannak/lesznek - de ez már messze vezet.

Moscovici - Navracsics junktim?

Magyarországon szinte mindenki önálló európai problémának tekinti, hogy Navracsicsot megszavazzák-e EU biztosi poszton, vagy sem. Ebben mind a magyar támogatói, mind az ellenzői ítéletet vélnek látni az Orbán - rendszerről. Ez az ítélet azonban már megszületett: azzal, hogy az EPP frakció kiállt Navracsics mellett, deklarálta, hogy ezt a kérdést nem engedi a parlament elé. Így az összes többi frakció demonstrálhat Navracsiccsal szemben, elmondhatja, hogy rajta keresztül az Orbán - rendszert ütik, de nem ez dönti el a szavazás kimenetelét. Az EPP - másokkal együtt - célbavette a francia pénzügyi biztos - jelöltet, Moscovicit. Ettől kezdve alighanem így áll a kérdés: vagy minden jelöltet elfogadnak, vagy "leveszik" egymás vitatott jelöltjeit. S ez a "vagy" nem Magyarországról szól. Az csak akkor válhat témává, ha és amikor az EPP elengedi Orbán kezét.

Budapest eleste

A 2014-es tavaszi választások azt mutatták, hogy a fővárosban kevésbé volt hatásos az Orbán rendszer politikája, kvázi monopóliuma a médiában és propagandája. Az itteni választók fele hajlott volna arra, hogy az őszi önkormányzati választásokon a demokratikus, nyugatias ellenzékre szavazzon. Feltéve, ha az működőképes tömbbé képes összeállni. Ez annál inkább feltétel volt, mert közben a hatalom a fővárosi választási rendszert is átszabta olyanná, hogy erőösszpontosítás nélkül lehetetlen legyen győzni az ellenzéknek.

A feltételt jelentő politikai tömbben nagyon heterogén politikai célokat, felfogásokat, erőcsoportokat és személyi ambíciókat nem csupán egy karámba kellett volna terelni, de ezekkel egymást erősítő kampányt is kellett volna folytatni, ráadásul a fővárosban és a kerületekben rengeteg kisebb - nagyobb pozíciók tömegét is el kellett osztani, mégpedig erősen és alig remélhetőeket egyaránt. Ráadásul ennek a heterogén gyülekezetnek nem csak egy pillanatra, a választások napjára kellett koncentrálni, hanem arra is, hogy mi lesz velük utána.

Mindez önmagában is túl sok volt a potenciális résztvevőknek, megtetézve a pénzhiánnyal és a lakossághoz való eljutás mostoha feltételeivel. A partikuláris törekvések, intrika, átverési szándék minden mozzanatot végigkísért - nem beszélve a politikai és a professzionális képességek korlátozott voltáról. Arról az "apróságról" nem is beszélve, hogy az országos pártok - ha nem is egyforma mértékben - az ország többi településén és a megyékben sorra kerülő választásokban is érdekeltek, bár - a speciális helyzet miatt - a fővárosi (és kerületi) kampányt igyekeztek izolálni az ország más helyein folytatottól.

Amikor mindezek eredőjeként a fővárosi kilátások igen borúsaknak mutatkoztak, két héttel a választások előtt az egyik (esetleg két) szereplő huszárvágásra szánta el magát : azt a benyomást keltve, mint ha a 3-4 jelölő párt (már ez is jellemző, hogy a pártok száma se egyértelmű) közös akarata lenne, visszaléptették az ellenzéki főpolgármester - jelöltet egy másik kis párt jelöltje javára. Ez riadalmat okozott a be nem vont pártok körében és oda vezetett, hogy a közös remény elhalványulása miatt mindenki a (valóságos vagy vélt) partikuláris érdekeinek megfelelően reagált.Az így kialakuló látványos káosz aligha lehet "közös" szavazásra buzdító október 12.-én

Az eredmény: az országos politikában potenciális kivételnek számító Budapest már az ütközet előtt elesett.

Fb. bejegyzésem a Magyarország - USA chicken game - ről.

Chicken game
A két egyenlő szuverén (Magyarország - USA) ez folyik. Akkor mi most nézők vagyunk, vagy mi vagyunk a palló?

Fb. bejegyzésem arról, hogy fogatlan oroszlán-e az USA Kelet - Középeurópában?

Gondolom, a kérdésre nem lehet igen - nem választ adni. Korábbi időszakban a NATO-ban USA-hoz való igazodás egyértelműbb és feltétel nélküli volt. Ma már ez bonyolultabbá vált. Nem közömbös, hogy milyen karakterű kérdésről van szó, hogy mennyire elszánt az adott kérdésben az USA és hogy vannak-e Európában a kérdésben erősen involvált szövetségesei.
Kelet -Középeurópában ma az USA geopolitikai, sőt egyértelműen katonai problémát lát- ami a dolog karakterét illeti. Mint ilyennek kiemelt fontosságot tulajdonít. A NATOn belül az EU-tag Lengyelország és a balti államok helyzetértékelése azonos, a fontossága számukra - ha lehet - az USA - énál is nagyobb. Ez adja a keretét az "Orbán- kérdésnek" is, amelyben mindmáig eltérni látszott az amerikai és a nyugat- európai helyzetértékelés.
A megválaszolandó tehát az, hogy van-e ereje az USA-nak az EU-s politika megváltoztatására, ha azt tartja szükségesnek. Véleményem szerint ez függ attól,mint jeleztem, hogy az USA milyen jellegűnek minősíti a problémát és mekkora jelentőséget tulajdonít neki. Az adott problematika tekintetében - amiben egyébként sok támogatóra talál az EU-n belül is - aligha tekinthető fogatlan oroszlánnak.
Más kérdés, hogy egy,a korábbitól eltérő akarat érvényesítésére mit látnak célravezető eszköznek. A nyílt konfrontációt és az egyre eszkalálódó nyomásgyakorló eszközöket, vagy pedig a nyilvánosság által nem látható háttérmunkát. Esetleg a kettő kombinációját. Ezért nem tudhatjuk, hogy magyar vonatkozásban milyen forgatókönyvekben gondolkoznak Washingtonban.

Fb. bejegyzésem: Skót népszavazás - Kurdisztán - Székely autonómiatörekvések

A különféle, a posztjaltai rendet feszegető szeparációs törekvések között közvetlen kapcsolat nincs. De az tagadhatatlan, hogy az egyikük sikere felbátorítja a többit. Kialakul ugyanis egy közszellem, amely a korábban szőnyeg alá söpört problémákat akuttá teszi, mert gyengíti azt a korábban evidenciának tűnő közfelfogást, hogy a Világháború utáni, az országhatárokat illető státusquo megbolygatása Európa békéjét fenyegeti. Lehet, hogy utólag már a többnemzetiségű államok felbomlására (Szovjetúnió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) is mint e folyamat kezdetére fognak tekinteni. A mai skót népszavazás eredménye nem határozza ugyan meg ennek a folyamatnak a jövőjét, de jelentős szerepe lehet annak felgyorsításában vagy lelassításában.

Egy Fb. kommentem Bajnai napi politikától való visszavonulásáról

Másképp látom. 2014   2010 visszavágója volt - három lehetséges kihívóval. Bajnai volt közülük a legalkalmasabb miniszterelnöknek. Már azzal, hogy nem őt nevezték meg, missziója léket kapott. Az eredménnyel pedig a revans lekerült a történelmi napirendről. Ezt Bajnai - aki csak kényszerpolitikus volt - világosan látja és levonta a konzekvenciákat. Orbán bukása után nem visszatérés lesz, hanem valami új kezdődik.