Ha a birnami erdő megindul
A vészbanyák azt jósolták Macbethnek, hogy addig tart az uralma, amig a birnami erdő meg nem indul ellene. Ezért magabiztos, azért nem fél az ellene harcba indulóktól. Ilyen formán van Orbán is a politikai ellenzékével. És így látják ezt sokan az ellenzék soraiban is.
Mi viszont tudhatjuk, mit rejt a birnami erdő fogalma. Mi mást, mint a világgazdaságot?
2013. július 8., hétfő
2013. július 6., szombat
Fb. bejegyzésem a két politikai oldalról az Európa - kérdésben
Melyik politikai oldal tudathasadásos nálunk?
Az a sztereotípia uralkodik, hogy a jobboldal egységes annak ellenére, hogy immár két pártja van, a szemben álló oldal (ne nevezzük balnak) viszont szétszabdalt, viszálykodó. Valóban ez a felületes látszat. Az alapvető kérdésben, az Európa kérdésben azonban az ellenzékiek teljesen egységesek, viszont a jobboldal tudathasadásos.
A jobboldal politikai gravitációs központja a háborús vereségtudat és ennek terjesztése. Önmagában a háborús vereség tény, abból következett a visszacsatolt területek ismételt elvesztése és a sokévtizedes szovjet megszállás. De mi az ellentettje? Hitler világháborús győzelme? Ezt így a jobboldalon is kevesen vállalják. Mert ez azonnali és kibékíthetetlen konfrontációt jelent Európa összes államával. Ha nem vállalják, hogy az ország érdeke Hitler győzelme lett volna, akkor mindenféle történelmi délibábot kell előhozni, "mi lett volna, ha.." - amely Európában nem komolyan vehető. Ha a jobboldal kormányképes és EU tag akar maradni, akkor de facto zárójelbe kell tennie szalonképtelen identitását, de amennyi mégis kilátszik belőle, az folyamatos szembenállást, sunyi hazudozást eredményez.
Ezzel szemben az ellenzék identitását nem a történelemre építi. Az alapvető világhatalmi és európai statusquot problémamentesen elfogadja és teszi (tenné) identitása alapjává. Fő törekvése a felzárkózás a sikeres európai gazdasághoz és politikához, az európai válságjelenségeket pedig a többi taggal együtt szeretné meghaladni. Ebben a fő kérdésben való tényleges egyetértést az ellenzék akkor tudná politikailag is hasznosítani, ha deklaratíve ezt állítaná az Orbán - rendszer elleni harcának középpontjába.
Az a sztereotípia uralkodik, hogy a jobboldal egységes annak ellenére, hogy immár két pártja van, a szemben álló oldal (ne nevezzük balnak) viszont szétszabdalt, viszálykodó. Valóban ez a felületes látszat. Az alapvető kérdésben, az Európa kérdésben azonban az ellenzékiek teljesen egységesek, viszont a jobboldal tudathasadásos.
A jobboldal politikai gravitációs központja a háborús vereségtudat és ennek terjesztése. Önmagában a háborús vereség tény, abból következett a visszacsatolt területek ismételt elvesztése és a sokévtizedes szovjet megszállás. De mi az ellentettje? Hitler világháborús győzelme? Ezt így a jobboldalon is kevesen vállalják. Mert ez azonnali és kibékíthetetlen konfrontációt jelent Európa összes államával. Ha nem vállalják, hogy az ország érdeke Hitler győzelme lett volna, akkor mindenféle történelmi délibábot kell előhozni, "mi lett volna, ha.." - amely Európában nem komolyan vehető. Ha a jobboldal kormányképes és EU tag akar maradni, akkor de facto zárójelbe kell tennie szalonképtelen identitását, de amennyi mégis kilátszik belőle, az folyamatos szembenállást, sunyi hazudozást eredményez.
Ezzel szemben az ellenzék identitását nem a történelemre építi. Az alapvető világhatalmi és európai statusquot problémamentesen elfogadja és teszi (tenné) identitása alapjává. Fő törekvése a felzárkózás a sikeres európai gazdasághoz és politikához, az európai válságjelenségeket pedig a többi taggal együtt szeretné meghaladni. Ebben a fő kérdésben való tényleges egyetértést az ellenzék akkor tudná politikailag is hasznosítani, ha deklaratíve ezt állítaná az Orbán - rendszer elleni harcának középpontjába.
2013. július 5., péntek
Fb. bejegyzésem az Orbán-féle posztmodern törvénygyártás csődjéről
A posztmodern törvénygyártás csődje
Orbánék borzasztó szellemesnek és jogilag szofisztikáltnak tartották azt az ötletüket, hogy szétírták a különböző demokratikus országok alkotmányait és törvényeit és amikor ők akartak "alkotni", akkor azt mozaik - módon tették: a szétírt idegen paragrafusokat rakták sorba céljuknak megfelelően. Ezért hivatkoztak mindig arra, hogy ez a kifogásolt passzus itt is szerepel, a másik meg amott. A Tavares - jelentés azonban az orbáni jogászkodás belső logikáját tárta fel, amin nem segít a posztmodern eszköztár. Az e miatti frusztráltság csak mintegy hangsúlytalanul jelent meg a méltatlankodásaikban, minthogy immáron teljesen érdektelen az, hogy milyen paragrafusnak hol tudják felmutatni a párját.
Orbánék borzasztó szellemesnek és jogilag szofisztikáltnak tartották azt az ötletüket, hogy szétírták a különböző demokratikus országok alkotmányait és törvényeit és amikor ők akartak "alkotni", akkor azt mozaik - módon tették: a szétírt idegen paragrafusokat rakták sorba céljuknak megfelelően. Ezért hivatkoztak mindig arra, hogy ez a kifogásolt passzus itt is szerepel, a másik meg amott. A Tavares - jelentés azonban az orbáni jogászkodás belső logikáját tárta fel, amin nem segít a posztmodern eszköztár. Az e miatti frusztráltság csak mintegy hangsúlytalanul jelent meg a méltatlankodásaikban, minthogy immáron teljesen érdektelen az, hogy milyen paragrafusnak hol tudják felmutatni a párját.
2013. július 4., csütörtök
Fb. bejegyzésem az 1930-as évek generációjáról
Én a közelmúltig az 1930-as évek embereit különleges vaksággal megvert generációnak gondoltam. Ma már sajnos nem. |
Fb. bejegyzésem az Orbán - jelenség felelőséről
Ha a CDU-CSU nem kommendálja Orbánt a jobboldali pozíció elfoglalásakor, a magyar jobboldal a korábbi szövegei miatt úgy kivágta volna, hogy a lába se éri a földet.
2013. július 3., szerda
Fb. bejegyzésem a Népszövetség árnyékáról
A Népszövetség árnyéka
Most lenne ideje ezerrel elmesélni, hogy mondott csődöt a Népszövetség a két háború között a hírhedt be nem avatkozási politikájával. A maiak közül már alig valaki hallott erről. Könyv, cikk, konferencia, film, televíziós feldolgozás stb. jó volna a történelmi emlékezet felfrissítésére, hogy kézenfekvő legyen a mai analógia.
Most lenne ideje ezerrel elmesélni, hogy mondott csődöt a Népszövetség a két háború között a hírhedt be nem avatkozási politikájával. A maiak közül már alig valaki hallott erről. Könyv, cikk, konferencia, film, televíziós feldolgozás stb. jó volna a történelmi emlékezet felfrissítésére, hogy kézenfekvő legyen a mai analógia.
2013. július 2., kedd
A piac és a bürokrácia mixei és a kooperációs hajlandóság
Amióta kereskedelem létezett, majd jelentkezett a hitel, a váltó, világos volt, hogy egyidejűleg léteznek ilyen olyan felsőbbségek,hatóságok is, amelyek "megvámolják", "szabályozzák" ezt és a szabálysértőket (jó esetben csak azokat) szankcionálják. Ez beavatkozást is jelent, de védelmet is. Erről szól a gazdaságtörténet napjainkig.
A nélkül, hogy érdemileg belemennénk bármiféle problémába, könnyen belátható, hogy tiszta formák nincsenek, de nem is lehetségesek. Mindig valamilyen mix van: hol szerencsésebb, hol kevésbé szerencsés. A mindenkori mixben természetesen érvényre jutnak a mindenkori erőviszonyok. Ugyan mindenki törekszik a saját haszna maximalizálására, a tartósan sikeres mixek önkorlátozás, illetve explicit vagy implicit kooperatív stratégia révén jönnek létre. De legalább ennyire fontos a következmények mindenkori visszacsatolására való képesség és készség. Minden korábbi gazdasági felemelkedés és hanyatlás, bukás leírható ezekkel a kategóriákkal.
A mai világ sokkal összetettebb, mint a bármikori világ volt. Globális méretekben minden mindennel összefügg, hallatlanul felgyorsultak a folyamatok, rengeteg az egyidejű szereplő, sok az új jelenség, konstelláció, állandó és sokrétű a létező vagy potenciális kommunikáció. Ez egyszerre jelent önkorrekciós lehetőséget és erős veszélyeztetettséget. Ez utóbbit mindenekelőtt a kooperációra nem hajlandó szereplők okozzák - legyenek akár nagyhatalmúak, akár - a tömegdemokrácia korában - nagytömegűek, akár pedig nagy tudati hatásra képesek. A sikeres mixekhez ugyanis minimális bizalom szükséges a fontos szereplők között. A kooperációra nem hajlandóakban a definícióból kifolyólag a partnerek nem bíznak, eleve veszélyforrásnak tekintik. Ha ez a veszélyforrás lokális, akkor elsősorban önveszélyes.Ha viszont a veszély nem lokalizálható, akkor általános összeomláshoz is vezethet.
A nélkül, hogy érdemileg belemennénk bármiféle problémába, könnyen belátható, hogy tiszta formák nincsenek, de nem is lehetségesek. Mindig valamilyen mix van: hol szerencsésebb, hol kevésbé szerencsés. A mindenkori mixben természetesen érvényre jutnak a mindenkori erőviszonyok. Ugyan mindenki törekszik a saját haszna maximalizálására, a tartósan sikeres mixek önkorlátozás, illetve explicit vagy implicit kooperatív stratégia révén jönnek létre. De legalább ennyire fontos a következmények mindenkori visszacsatolására való képesség és készség. Minden korábbi gazdasági felemelkedés és hanyatlás, bukás leírható ezekkel a kategóriákkal.
A mai világ sokkal összetettebb, mint a bármikori világ volt. Globális méretekben minden mindennel összefügg, hallatlanul felgyorsultak a folyamatok, rengeteg az egyidejű szereplő, sok az új jelenség, konstelláció, állandó és sokrétű a létező vagy potenciális kommunikáció. Ez egyszerre jelent önkorrekciós lehetőséget és erős veszélyeztetettséget. Ez utóbbit mindenekelőtt a kooperációra nem hajlandó szereplők okozzák - legyenek akár nagyhatalmúak, akár - a tömegdemokrácia korában - nagytömegűek, akár pedig nagy tudati hatásra képesek. A sikeres mixekhez ugyanis minimális bizalom szükséges a fontos szereplők között. A kooperációra nem hajlandóakban a definícióból kifolyólag a partnerek nem bíznak, eleve veszélyforrásnak tekintik. Ha ez a veszélyforrás lokális, akkor elsősorban önveszélyes.Ha viszont a veszély nem lokalizálható, akkor általános összeomláshoz is vezethet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)