Fb. bejegyzésem Orbán legnagyobb stratégiai kudarcáról

Orbán legnagyobb stratégiai kudarca

Orbán a centrális erőteret úgy képzelte, hogy ez mind belföldön, mind külföldön jobbközép irányzatúnak lesz beállítva. Veszélyes krampusznak akarta pozicionálni a Jobbikot, amitől ő jelenti a védelmet mind az itthoni balliberálisoknak, mind Európának. Ezt a maszlagot itthon alig vette be valaki. Így került arra a nemzeti radikális útra, amelyen álcázás már nem lehetséges. a pávatáncnak is csak az dől be, aki be akar dőlni (EPP).

Fb. bejegyzésem arról, hogy vagy normális demokratikus választásoknak, vagy népszavazásnak tekinti valaki a soronkövetkezőt

Normális demokratikus választások előtt állunk, vagy egy rendszer sorsáról döntő népszavazás előtt?

Lehet valakinek az a véleménye, hogy normális demokratikus választásoknak nézünk elébe. Ebben az esetben a pártok közül választunk programjaik és jelöltjeik alapján, hogy a következő ciklusban milyen legyen az ország kormányzása. Lehet azonban az is a véleménye a választónak, hogy itt egy alkotmányos puccssorozat révén egy nem demokratikus rendszer jött létre olyan választójogi törvénnyel, amit csak egy népszavazás jellegű választásokon lehet megingatni. Ebben az esetben dőreség az ellenzékkel kapcsolatban a választónak a szokásos demokratikus választási kritériumok alapján gondolkodni, azt a jelöltektől számonkérni. Most közös jelöltállításra vannak kényszerítve mindazok, akik egy az EU-ba integrálódó demokratikus jogállam hívei - szorosan vett politikai irányzatuktól, ideális programjuktól adott esetben el is tekintve.

Mielőtt tehát egy "civil", aki nem indul soha a választásokon akár program-, akár személyi kérdésekben véleményt nyilvánít, jól teszi, hogy eleve eldönti: normális demokratikus választásnak tekinti-e a soronkövetkezőt, vagy pedig népszavazásnak. És ennek megfelelően nyilatkozik és dönt majd saját szavazatáról is. Aki oszcillál a kétféle megközelítés között, az becsapja saját magát és mindazokat, akikre hatni tud a véleményével

Fb. bejegyzésem a választások kimenetelére vonatkozó várakozások önteljesítő próféciaként működéséről

A választási várakozások: önteljesítő prófécia

Ha az a közfelfogás, hogy nem lesz kormányváltás, az közömbössé teszi a potenciális ellenszavazókat: kár bármit tenni, úgyse lesz változás. Akik pozícióban vannak, szorgalmasan igyekeznek kiérdemelni feletteseik elégedettségét, hogy megőrizzék a helyzetüket. Mások meg nem remélik, hogy belátható időn belül pozícióba kerülhetnek, így érdeklődésük, ambícióik elfordulnak a politikától. Ha viszont kormányváltó hangulat van, a dolog épp megfordítva működik. A pozícióban lévők egy része is "átmentésben" kezd gondolkodni és leszakad feletteseiről, más részük erőszakosságra hajlik, ami sok szavazót elidegenít. A másik oldalon elindul annak a mérlegelése, hogy egy váltás mit változtathat személyes sorsukon. A két várakozás - típus "leszivárog" azok közé is, akik személyes pozícióját nem érinti egy politikai átrendeződés Ők az általános várakozásokból vonnak le ilyen, vagy olyan szavazói szándékokat a maguk részére.

Ez az oka, hogy a hatásos választási kampány nem csak a választókat magukat veszi célba, nem csak a választások megnyerése utáni kormányzásukat igyekszik előre vonzóvá tenni, hanem arra is keres eszközöket, hogy a maga javára formálja a választások kimenetelével kapcsolatos várakozásokat, "tippeket".

Fb. bejegyzésem arról, hogy miért maradt államfüggő a magyar lakosság nagy része

Minden felülről jött: kárpótlás, privatizáció, "igazságtétel", pártfinanszírozás, munkanélküli segély, korkedvezményes nyugdíj, rokkantnyugdíj, 13. havi nyugdíj, földtörvény, árfolyampolitika, lakáshitel, béremelés, nyugdíjemelés - mély lélegzet - EU-s pénzek szétosztása. Mikor és mitől is fejlődött volna ki a társadalmi immunrendszer? Orbán csak kiteljesítette az államfüggést a legbrutálisabb formában és évtizedes szinten tönkretette az országot. Felettünk az államcsőd veszélye. Miről beszélünk?

Fb. bejegyzésem a Hétköznapi fasizmus c. film apropóján

Mihail Romm : Hétköznapi fasizmus

Gyakran jut eszembe ez a tendenciózus dokumentum - válogatásból alkotott film. Rengeteg "békebeli" filmanyagot nézett át a szerző a náci Németországból és kritikus szemmel felismerte és megmutatta a banalitás mögött magát a rendszert. Valójában azonban általános dologról van szó: a penetráns rendszerekben is folyik mindennapos élet, amelyben a kritikus szemléletű polgárok mindennapjainak válik részévé ez a kettősség, a kritikátlanok pedig úgy élik a maguk banális életét, hogy magáról a rendszerről tudomást se vesznek, legfeljebb annak egyes eseményeit, intézkedéseit tapasztalják, vagy kivételképpen akár észrevételezik is.

Fb. bejegyzésem arról, hogy miért nem tűnnek fel új politikai irányzatok és hatásos politikusok

Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban-

Csokonait parafrazeálhatjuk poéta helyett politikust mondva. És valóban: az ellenzéki mezőben elvétve ismertünk meg olyan neveket, amelyekről 2010-ben még nem hallottunk. Feltehető, hogy a pálya vonzása eleve kicsi, mert olyan közegbe való bekerülést kíván, ahová kevesen vágynak. Ugyan miért? A kormányoldal minden ujjnyi helyet igyekszik maga betölteni és minden új bejelentkezőt gátlástalan karaktergyilkos politikusainak és médiamunkásainak siserahada fogad. Az ellenzéki oldalon is - a visszavonulások ellenére - sok az eszkimó és kevés a fóka. Nem boldogok, ha nagy ráfordítással megszerzett pozícióikba újoncok nyomulnak. Nem vár a magántőke se friss pénzzel új mozgalmak, pártok megjelenésére, hogy mögéálljon. Erős politika-és politikusellenesség is van a lakosság körében. Ez elég ok arra, hogy ne tűnjenek fel új csillagok, vagy van ennél is nyomósabb ok? Alighanem van. A mai Magyarországon nincs objektív lehetőség valóban új, reális és egyben tömegeket vonzó politikai vonal kiötlésére, az ilyennel való berobbanásba a politikai életbe. Mint ahogy Európaban máshol se. Nevek cserélődhetnek, de a repertoár elöregedett. Kivévén ebből a kalandor jobboldalt - bár az is rég lejárt szavatosságú áruval kereskedik és csak azért látszik újnak, mert eddig hallgatás övezte. Tektonikus mozgásoknak kell ahhoz bekövetkezni, hogy valóban új poéták (politikusok) lépjenek elő az ismeretlenségből vagy más szakmákból.

Fb.bejegyzésem Kemény Dénesről, Benedek Tiborról és a világszínvonalról

Kemény Dénes, Benedek Tibor és a világszínvonal

A magyar vizilabda 90 éve van a világ élvonalában. Kiváló edzők és kiváló játékosok sora fémjelzi ezt az utat. De nem véletlen, hogy egy átmeneti visszaesés után két olyan szövetségi kapitány vezette a csúcsra a magyar csapatot, akik az egyik nagy rivális bajnokságából jöttek haza. Persze, mindkettőnek kiemelkedőek az edzői képességei. De vannak kiemelkedő képességű klubedzőink is. Mégsem rájuk esett a választás kapitányként - és talán nem véletlenül. Ők ugyanis kénytelen - kelletlen hozzászoktak a magyar világ értelmetlen akadálypályájához és ezért a kompromisszumok tömegére voltak kényszerítve nap mint nap. Az olimpiai- és világbajnoki címhez viszont semmiben sem szabad engedményt tenni, a mérce kis és nagy kérdésekben a kérlelhetetlen maximum. És ennek tanulságait a tudományban, a művészetben és a gazdaságban is tudomásul kell venni. Ezt nevezzük nemzetközi versenyképességnek.