Fb. posztom a romákkal kapcsolatos fatális hibákról a rendszerválás első időszakában

Három fatális hiba a rendszerváltás után a romákkal kapcsolatban

1., A már erőteljesen heterogén roma és roma származású csoportokat és egyéneket beszuszakolták a tőlük teljesen idegen "nemzetiség" kategóriába
2., A "versenyképtelen ágazatok" gyors felszámolása és az agrárium felforgatása hirtelen felszámolta a romák korábbi gazdasági integrációját a nélkül, hogy bárki előre belegondolt volna bármiféle komplementer megoldásba.
3.,A bérlakások olcsó eladása a bérlőknek - akár ők maguk vették meg a lakásukat, akár másvalaki helyettük - nagyon gyorsan a korábban nem volt lakóhelyi szegregációhoz vezetett.

Mindezt esélytelen volt kompenzálni a politikailag korrekt hivatalos beszéddel és kóbor pozitív diszkriminációs próbálkozásokkal.

A 2014-ben be nem vált ellenzéki előfeltételezésekről

Az ellenzéki politizálás be nem vált előfeltételezései
1., A választópolgár nem hülye, rá fog döbbenni, hogy tőle veszi el a rendszer, amit saját embereinek juttat.
2., Az unortodox gazdaságpolitika eszement, garantáltan csődbe viszi az országot
3.,Értékközösség tagjai vagyunk, amelynek szervezetei nem fogják eltűrni, hogy egy tagország kormánya csúfot űzzön a közös intézményekből és a közös alapelvekből
4. A rendszerben csalódottak evidens választása lesz a jogállamhoz és a plurális demokráciához visszatérés.

A jövőbeni ellenzéki politizálásnak először számba kellene venni, hogy a fenti előfeltételezések közül szerintük mi hogyan fog alakulni a következő 4 évben. Nem biztos, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok egyforma eredményre jutnak a számbavétel során. Még kevésbé biztos, hogy egyformán látják a jövőbeni tennivalóikat. Az azonban szükséges lenne, hogy a valódi kérdésekkel kapcsolatban derüljenek ki a megközelítésbeli különbségek, ne pedig esetleges témákkal és akciókkal kapcsolatban

Fb.bejegyzésem a közös ellenzéki polgármester- jelöltekről

Közös polgármesterjelölt

Öngyilkos dolog vitát nyitni arról, hogy legyen, vagy ne legyen és ezzel idegesíteni a nagyérdeműt, meg rákapatni a médiát. Helyette konkréten ha van valahol alkalmas személy a funkcióra, olyan, akit meg is választhatnak és van olyan botor, hogy el is vállalja a jelöltséget, akkor a nyilvánosság kizárásával egyeztetnek, s ha megállapodtak, előállnak a közös polgármesterjelölttel. De alkalmas konkrét jelölt nélkül hülyeség beszélni róla, illetve utólag kezdeni keresni embert hozzá.

Fb. posztom: EU parlamenti választások: meghaladható-e az önpusztító "liberum veto"?

Hiába igyekeztek korlátozni, az EU Tanácsban mégiscsak változatlanul erős mandátuma van minden tagország miniszterelnökének a vétóra. Ez nem csak az EU előrehaladását és adaptivitás - képességét blokkolja, de végső soron ez az oka az EU bürokráciájának, e bürokrácia kicsinyességének is. Ugyanis minden azért vált olyanná, amilyen, mert a fejlődés során a vétó kivédésére valami engedményt kellett tenni a zsaroló tagország kormányfőjének, hogy ne blokkolja azt, ami sokaknak fontos. S mi lehetett az engedmény? Nyilván egy olyan "törvény", ami a makacskodónak nemzeti szempontból fontos volt, a többieknek meg nem annyira. Így hízott a joganyag és nyomában a brüsszeli bürokrácia.

A „nie pozwalam” demokratikus korlátozásának egyetlen útja az EU parlament hatáskörének növelése. De itt ismét egy paradoxon lép fel. Az EU parlamenti választásokon elvben annak kellene eldőlni, hogy melyik politikai család nézetei domináljanak az EU fejlődésében a következő ciklus folyamán. A gyakorlatban a tagállamokban viszont nemzeti horizontú kampányok folynak és ráadásul a makacs válságjelenségek miatt nagy hatása van a különféle euroszkeptikus szövegeknek, pártoknak is. Így a választók végülis nem az EU jövőjének reális útjai között választanak a vezetésre posszibilis pártcsaládok reprezentánsai között, hanem félretájékoztatva, indulatból szavaznak, vagy maradnak otthon. Ebből következik azonban a gyakorlati paradoxon. Mennél több képviselőt küldenek az EU parlamentbe a kusza, kóbor nézeteket képviselő pártok, annál inkább rászorítják a józan alapokon álló mainstream pártok képviselőit, hogy ne a markáns alternatívájukat képviseljék egymással konfliktusokat vállalva, hanem nagykoalícióra kényszerülnek. Egy nagykoalíciós alapon szavazó Parlament viszont hatékonyabb ellensúlyt tud képezni a Tanáccsal és a Bizottsággal szemben, mint amilyet egy irányzatos többségű képes lenne. Tehát a nemzetieskedő kampány és a sok euroszkeptikus képviselő beválasztása éppen egy integrációt előmozdító parlamentet eredményezhet.

Fb. bejegyzés arról, hogy komolyan veszi-e az EU a szélesítés - mélyítés dilemmát?

Komolyan veszi-e az EU a szélesítés - mélyítés dilemmát?

A látványos politikai lépések nem arra vallanak, hogy átgondolt, kivitatott stratégiája lenne az EU -nak. Ukrajnával kapcsolatban úgy látszik, mint ha az optimista periódusban irányadó szélesítés stratégia változatlan lenne.E szerint földrajzilag mennél távolabbra jut el az EU a társulási szerződésekkel, az ezt követő csatlakozási tárgyalásokkal és a tagfelvételekkel, annál szilárdabb lesz a katonai és gazdasági biztonság Európában és erősebb a demokrácia bástyája. Másfelől az euro - válság kapcsán viszont az látszik, hogy az euro - övezet pénzügyi stabilitása csak a gazdasági és politikai integráció mélyítése útján lehetséges. Ez ügyben születnek ugyan döntések, de áttörés mégsem látszik. Mély csend van arról, hogy ez a két tendencia ellentétes is lehet egymással. Az viszont látszik, hogy egyfelől a nem euro-ővezethez tartozó EU tagoknál a közös értékek és a mélyülő integráció szempontjából divergáló tendenciák mutatkoznak (mindenekelőtt Magyarországon), másfelől egy sor országban erősödnek az euroszkeptikus pártok. Noha most ismét EU parlamenti választási kampány van, nyoma sincs egy átfogó, mindezeket a kérdéseket egységben kezelő víziónak az EU jövőjéről, annak politikai, gazdasági , szociális és kultúrális körvonalairól. Vajon egyszerűen struccpolitikáról van szó? Netán abban bíznak, hogy a mindenkori pragmatikus lépések spontán módon visznek a kívánt irányba? Vagy úgy gondolják, hogy komoly előrelépés csak válságok idején lehetséges, ahol a kicsinyes ellenállások eltörpülnek a körülmények kényszeréhez képest? És hogy a válságokra adott válaszok csak jó irányba vihetnek? Vagy van egy titkolt vízió a működőképes többsebességes Európáról? Nem tudhatjuk!

Fb. bejegyzés arról, hogy önálló gazdasági - társadalmi képlet-e az Orbán rendszer

Önálló jelenség-e az Orbán - féle rendszer?

Sokan tettek kísérletet az Orbán rendszer átgondolt vagy csak éppen a minősítésben jelentkező azonosításra, hasonlítottá térben és időben kölönféle létező - létezett rendszerekhez. Egyre inkább úgy látszik azonban, hogy egy átmeneti rendszert próbáltak megragadni, mert valójában a helyzet sokkal egyszerűbb. A keleteurópai posztszovjet rendszerek közül a nyugatiak sikeres vagy kevésbé sikeres módon a liberális demokrácia rendszerét vették át, esetleg otromba, keleties kísérőjelenségekkel. A keletiek meg demokratikus homlokzat mögött vezérelvű oligarchikus modellt követtek. Egyre inkább látszik, hogy az eddig megismert Orbán - rendszer lényegét tekintve átmenet - kísérlet az egyikről a másik szabványos modellre. Eredetisége csak ebben az átmenetiségben van, amelynek időtartamát a különféle anyagi és egyéb ad hoc érdekek motiválják.

Az ellenzék ölébe pottyant "orosz kártya"

Az ellenzék ölébe pottyant "orosz kártya"

Az ellenzék egyik témája kezdettől a nyugati típusú demokráciához való visszatérés volt. Ez azonban eddig nem lett nyerő lap, mert túl sok polgártársunkat megfertőzte az életszínvonal- igényeik nem teljesülése miatti frusztráltságban a Nyugatot bűnbaknak beállító propaganda és a nemzeti út ábrándja. Most azonban a paksi paktum révén láthatóvá vált az, hogy Orbán az oroszokra játszik, az oroszok pedig Ukrajnában gátlástalanul bevetik mind katonai fölényük, mind nyesanyag - monopóliumuk, mint pénzügyi függésben tartásuk politikai lehetőségeit. Ez elég fenyegető lehet a magyar választókra, ha az ellenzék minimális politikai tehetséget mutat az orosz kártya felhasználásában a kampány során.

Ez újra nyílttá teheti a választási küzdelmet és egyben alkalmassági vizsga az ellenzéki politikusok számára.