A magyar parlamenti ellenzék 2010-ben megrendítő vereséget szenvedett, Orbán kormánya pedig kétharmados többséggel legálisan alakult meg. Hiába tudjuk úgy, hogy a helyzetével visszaélve sorozatos államcsínyekkel megváltoztatta a fennálló rendszert, mind az ellenzéki kritika, mind a különféle eljárásokat indító EU mindig egy-egy konkrét döntést kifogásolt és igyekezett rászorítani a kormányt és a kormánytöbbséget a korrekcióra. Vagyis sohasem a kialakuló új rendszer egészét kérdőjelezték meg, csak egyes megnyilvánulásait, intézkedéseit, törvényeit.
Egy kivétel látszott ebben a tekintetben: az alkotmányozás. Az ellenzék formai és tartalmi kifogásait olyan fokúnak tartotta, hogy egy ponton megszakította a részvételt az alkotmányozási folyamatban. Az alkotmány parlamenti elfogadása ezért potenciális fordulópontot jelentett. Ha akkor úgy dönt az ellenzék, hogy szerinte megszűnt a parlament és a kormány legitimitása, akkor véglegesen elhagyta volna a parlamentet. Várhatta volna azt is, hogy az EU kifogásai elvezetnek a kormány legitimitásának megkérdőjelezéséhez is. Nem így történt. Ettől kezdve verbálisan lehetett támadni az új rendszert, gyakorlatban a részvétele a parlamenti munkában mégiscsak kormánykritikává teszi megnyilvánulásaikat. Akármi csúnyát mondanak is róla alkalmanként, a kormányfőt alapvetően "miniszterelnök úr"- ként aposztrofálják. Ugyanez folyik a kiüresített demokrácia többi intézményével, az államfővel, az ügyésszel, a bírákkal, az MNB-vel stb. kapcsolatban is. És következésképpen nem lehet ez másképp a számtalan ponton megkérdőjelezhető választójogi és választási eljárási kérdésekkel kapcsolatban.
Nem járt jobban a parlamenti ellenzék a gazdasággal kapcsolatban sem. A kormány gazdaságpolitikáját mind egészében, mind részleteiben felelőtlennek és életveszélyesnek minősítettek és holdudvar - beli szakértőivel együtt gyors bukást, összeomlást prognosztizáltak.Minthogy ez egyre késik, az átlagszavazó számára legalábbis kétséges maradt, hogy kinek van igaza.
Ehhez az alapvető hátrányhoz képest mellékkörülmény, hogy a parlamenti ellenzék erői folyamatosan rengeteg kisebb - nagyobb stratégiai, taktikai és kommunikációs hibát is elkövettek.Ez bizonyára nyomott hagyott támogatottságuk mértékén, de a közvélemény alapvető fordulatának elmaradása nem ezen, hanem az alaphelyzeten múlott. Az alaphelyzet része az is, hogy a külföld, kitűntetetten az EU végső soron az Orbán rendszerrel való koegzisztencia mellett döntött.
Mindez természetesen másképp jelentkezett volna, ha a négy év alatt megerősödött volna egy - vagy több - parlamenten kívüli ellenzéki párt, Ezeket számos, fent jelzett pozicionális hátrány nem érintette volna, De - nem jöttek létre ilyen pártok
A summázat tehát az, hogy a választásokra - annak eredményeitől függetlenül - mindenképpen a Fidesz - forgatókönyv keretei között kerül majd sor és ez nagymértékben meghatározó lesz a választások után is.
Mert gyáva, szervilis mindenki, ahogy Fridinél Magyar és Bruck megmondták, végre.
VálaszTörlés