Már nem Pax Americana - de akkor micsoda?

Sokan Pax Americanak nevezték azt a világállapotot, amely a II. Világháborút követő bipoláris rendszer felbomlása után előállt. Mindenképpen az USA volt az a domináns gazdasági, katonai, politikai és tudományos - technikai szuperhatalom, amely megadta (és többé-kevésbé garantálni tudta) a globális világrend karakterét. Ez soha nem jelentette az USA mindenhatóságát. Katonai értelemben Vietnam után erről semmiképpen nem beszélhetünk, és Vietnam nem kivétel volt, hanem a katonapolitikai USA- kudarcok sorában az első. Gazdasági tekintetben statisztikákkal tetszés szerint illusztrálható az USA dominanciájának fokozatos  visszaszorulása, de a világrendszerre az igazi megrendítő ütést a 2008-as világválság mérte. Ezt ugyan a világ (nem utolsó sorban kínai segítséggel) átvészelte s ezt követőleg az utóhatásokat a FED pénzhigító politikája világszerte tünetileg kezelni tudta, de az expicitté vált, hogy a bretton woodsi rendszer felbomlása óta valójában nincs kézzelfogható nemzetközi pénzügyi rendszer, s ez a hiány bármikor újra manifesztté válhat.

Tovább lehetne sorolni azokat a tényezőket, amelyek megkérdőjelezik azt, hogy jogosult-e a mai világállapotot még mindig "Americana"-ként címkézni. De egyre inkább kétségessé válik a "Pax" minősítés is. Kisebb- nagyobb helyi háborúk és polgárháborúk a II. Világháborút követő "stabilitás" félévszázadában is voltak, de a koreai háborút (esetleg a kubai rakétaválságot) követően a nagyhatalmak biztosítani tudták, hogy ezek ne eszkalálódhassanak világméretűvé. Az utóbbi években az USA már ezt nem tudja garantálni. Önkényesnek tűnhet, ha ebben a tekintetben elsősorban az IS-re és az orosz - ukrán háborúra utalunk, abban is vita lehet, hogy ez a két konfliktus pontosan hogyan alakult ki és mi volt ezekben az USA szerepe, de akárhogy is bogozzuk a szálakat, mindkét régióval kapcsolatban sem békéről, sem kézben tartottságról nem beszélhetünk.

A Pax Americana alapvető eszköze a (diplomáciai, gazdasági, katonai) nyomásgyakorlás volt és csak ultima racióként szerepelt a direkt intervenció. Nem mondhatjuk kategórikusan, hogy ez mára mindez hatástalanná vált. Így például az íménti akut görög válság lecsillapításában is  alighanem az USA nyomásgyakorlása volt a döntő elem. Ami nagyon leromlott, az ennek a hatásfoka. Ezzel már mindenki kalkulál (ki pozitív, ki negatív előjellel) és nem lát garanciát a konfliktusok eszkalálódása ellen. Aggodalom kíséri az USA elnökválasztási kampányát is: az önjelölteknek aligha van áttekintésük a valós világhelyzetről és ezen túl is a szavazatszerzés logikája nincs alárendelve az első számú világhatalom államrezonjának. Ami azonban a leginkább okot ad aggodalomra a gyengülő Pax Americanaval kapcsolatban, az az, hogy egy jövőbeni nagy kihívásra (legyen az bármilyen természetű) hogyan lesz képes többé- kevésbé hatékonyan válaszolni.

A Pax Americana semmiképpen nem volt valamiféle jó rendszer, aminek elmúlásán sajnálkozni kéne. Jó nem volt, de úgy-ahogy működött. Ám a globalizálódás következtében olyan interdependencia jött létre a túlnépesedett, drasztikus ökológiai  változásoknak kitett, gazdasági, politikai, katonai és kulturális konfliktusokkkal terhelt Földön, amelynek sorsa sokrétű és működőképes koordináció nélkül csak a katasztrófa lehet. Márpedig alternatív globális koordinációnak se a valóságban, sem a reális elképzelésekben nyomát sem lehet találni.