Márc. 27.-i bejegyzésemben arról volt szó, hogy az USA két nagy pártja szavazótáborának láthatóan elege van az establishment politikájából és radikális változásokat szeretne. A republikánusok nagy része - némi leegyszerűsítéssel - az akaratban hisz, amellyel az Államok régi pozíciója visszaállítható, a demokraták közel fele pedig valami méltányos, a józan észre alapozó rendben. S mindkét tábor - nem egészen érthető módon - hisz abban, hogy elnökké választása esetén jelöltje ezt meg is tudja valósítani. Akkor még a Demokrata Párt helyzete egyszerűbbnek látszott: az esélyesebb Hillay Clinton révbe jutásával Trumppel szemben nem csak Sanders szavazóinak nagy részére számíthatott a majdani voksolásnál, hanem - valamilyen formában - a mérsékeltebb republikánusokra is.
Ez utóbbinak a lehetősége a szó technikai értelmében ma is nyitva van, de politikailag a helyzet sokkal veszedelmesebbé vált. A Sanders kampány egyre inkább világossá tette, hogy bírálatának éle nem a republikánus elnökök tevékenységére, még kebésbé Trump kampányára irányul, hanem legalább annyira Bill Clinton elnöki és Hillary Clinton közéleti tevékenységére fókuszál, akik ugyanennek az establishmentnek a politikáját folytatták. Ezek után nehezen képzelhető el a konvención az összeborulás és utána a sikeres közös kampány. Túl mélyek lettek az ellentétek.
A probléma lényege nem az, hogy az USA kormányok hazai és nemzetközi politikája folytatható-e. Bárkinek - köztük e sorok írójának - joggal lehet az a véleménye, hogy nem. Hanem az, hogy ha ez feketén-fehéren kiderül, lesz-e az USA-nak olyan adminisztrációja, amely valamennyire cselekvőképes és sikeres lehet. Trump megválasztása esetén cselekvőképes éppen lehetne, de sikeres aligha, mert világképe tömény fantazmagória. Sanders meg alighanem kampányában inkább szembesíteni akart és nem arra számított, hogy meghirdetett nézetei kormányhatalom birtokában a gyakorlat próbájának lesznek alávetve. S láthatólag erre lelkes támogatói se gondolnak, vagy ha igen, valamiféle népmesei formában.
Az eddigi politika folytathatatlanságával két dolog szembesítheti az USA-t: egy újabb válság, vagy súlyos nemzetközi fejlemények. Mindkettő nem csak a politikai osztálynak, hanem a mögöttük álló gazdasági és katonai köröknek is súlyos károkat okoz, ha bekövetkezik. De nem csak nekik, hanem az ország lakossága nagy részének is. Így a választók zöme által követelt változás - legalábbis közvetlenül - nem jobb, hanem rosszabb életet hoz számukra. Az éppen kormányon lévők ezen a szinten csak a válság kezelésével próbálkozhatnak. S ez aligha ígér bármiféle sikert, ha az establishment mögött állló köröknek en bloc támadnak neki. Az lehet ésszerű és valamelyes sikert ígérő politika, ha ki tudják választani, milyen erős körök érdekeivel szemben és kiknek a támogatását megnyerve akarnak konszolidálni. A jelenleg folyó kampány nem segíti egy ilyen (szükség esetén válságkezelő) politika megalapozását, sem pedig a leendő adminisztráció iránt bizalmi légkör megteremtését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése