Némileg sommásan a nem végsőkig elkötelezett, de a választási győzelemhez mindig szükséges Fidesz rés-tábor egy sikeresnek és ígéretesnek remélt kormányzásra adta a szavazatát. Sikeresen azt értve, hogy a kormányzás és vele a lakosság mindennapi élete nem a korábban tapasztalt állandó fenyegetettségben, válságról válságra bukdácsolva él, amelyben megszorítást megszorítás követ. Ígéretesen pedig azt, hogy belátható időn belül ezek a szavazók olyan országban fognak élni, amilyenben szeretnének, amilyenben jól érzik magukat.
Ez nem csak a 2010-es szavazókra érvényes, hanem a - valamivel kisebb összlétszámú - 2014 -esekre is. Bár a Jobbik megerősödése arról tanúskodott, hogy a szavazók egy része már nem tartotta annyira ígéretesnek a Fidesz kormányzást és még inkább jobbfelé kereste reményei megvalósulását. 2014 után a közhangulat azonban érezhetően megváltozott, A Fidesz sorra vesztette el az időközi választásokat, mind az internet adó elleni tüntetésen, mind a közelmúltban a tiltakozó pedagógus - mozgolódás esetében a Fidesz szavazók számottevő hányada a kormánnyal ellentétes oldalra került, akárcsak a fociban a felcsúti Puskás Akadémia csapata körüli manipulációk ügyében. A különféle korrupciós botrányok is tépázták az uralkodó körök iránti bizalmat. Az Orbán rendszer iránti szolidaritás külföldi elvbarátaiban is erősen megingott. Mindezek hatására hírek és álhírek terjedtek el a Fidesz táboron belül mutatkozó törésvonalakról.
A közhangulat ilyetén megváltozása reményt keltett azokban, akik tartósan és elkötelezetten szemben állnak a rendszer egészével. Nagyvonalúan eltekintettek attól, hogy az elégedetlenség egy része a Jobbikot erősítette és attól is, hogy 2015-ben a módszeresen felépített migránsellenes hisztéria átmenetileg ismét megnövelte a Fidesz népszerűségét. Azt remélték, hogy a Fideszben és politikájában való csalódás eszkalálódik és rövid távon elvezet a rendszer bukásához. Erre azonban ezidő szerint semmi jel nem mutat.
A magyarázathoz talán közelebb jutunk, ha különválasztjuk a rendszer ígéretességével kapcsolatos reményeket a sikeresség kérdésétől. A csalódás minden bizonnyal arra vonatkozik, hogy ez egy jó, megbízható rendszer lenne, ami nekik tartósan javuló életet, jó közérzetet, jogos büszkeséget ígér. Ezt ma már legfeljebb a törzsszavazói réteg gondolja így - vagy talán már az sem. Lehet, hogy egy részüknél is a reményt a minden más alternatíva iránti gyűlöletük helyettesíti.
Más a helyzet a sikeresség tekintetében. A különféle rendű és rangú politikai ellenzék kezdettől fogva kétségbe vonta és vonja a rendszer sikerességének lehetőségét is és ezt bőséggel meg is indokolja. A Fidesz - szavazó (akik közé nem tartoznak azok a leszakadt rétegek, akik el se mennek szavazni.) viszont úgy látja, hogy a gazdaság - és ezen túlmenőleg a mindennapi élet - számára tartósan biztosítani látszik a rendet, a működőképességet, azt, hogy legalább minimális mértékben megtalálja a számításait - ha másképp nem, a hazai és külföldi kétlakiság révén. Ugyanígy azt látja, hogy a kormány meredek külpolitikai húzásai se járnak olyan súlyos következményekkel, amelyek saját személyes életét megzavarnák. S tegyük hozzá: ez a szavazó réteg nem lát olyan más politikai alternatívát sem, amelyik számára szavahihető módon ennél jobbat ígérne.
Aki túl lát a mindennapokon, az tudhatja, hogy az Orbán rendszer ilyetén "sikeressége" egy számukra kiemelkedően szerencsés világgazdasági és világpolitikai fejlemény - sorozat eredménye. A 2008-as válságot követő, számos művi elemet tartalmazó kilábalás maga, a mérsékelt konjunktúra, az olcsó pénz, a vonzó beruházási célok általános hiánya mind oxigén a sajátos magyar gazdaságpolitikának. Ugyanígy a sokféle válsággal küzdő EU és NATO inkább elnéz a magyar kormánynak mindent, sőt pénzügyileg is hajlandó a rezsimet támogatni, semhogy egy destabilizált Magyarországgal találja magát szemközt. Ám ez a szerencsesorozat a mai magyar kormány számára bizonyosan véget fog érni, sőt alighanem ez közelesen fog bekövetkezni. Ami egyben véget is vet "sikerességének" a választói szemében. Ez lesz az az időpont, amikor az Orbán rendszer olyan, amilyen stabilitása végetér.
Hogy ez után mi következhet, azt csak találgatni lehetne. De nem érdemes, mert annyi benne a maitól különböző, precedens nélküli feltétel, tényező, reláció, hogy nincs alap egy vagy néhány markáns forgatókönyv felvázolására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése