2016. október 21., péntek

Tényező lesz-e a világpolitikában Európa a következő években?

Induljunk ki abból, hogy jelenleg nem tényező. Nem tényező azért, mert az USA jelenlegi politikájában nem tekinti annak, valamint azért mert - ettől nem függetlenül - maga az Unió és annak nemzetközi tartalékként funkcionáló valutája válságjelenségek egész sorát mutatja. A különböző széttartó belső erőkkel szemben és a rá kívülről befolyásra törekvőkkel szemben defenzivában van. Minthogy szervezetének, az EU-nak nincs világos és a választópolgárok számára vonzó jövőképe, lényegében átengedi a terepet a különféle nacionalistáknak, akik jövőkép nélkül is a múlt idealizálásával és az emberek számára kézzel foghatónak tűnő autarkiás maszlagokkal egészítik ki a jelenlegi, népszerűtlen  rendszer folyamatos támadását.Ezt a helyzetet tudja kihasználni körmönfont módszerekkel a nemzetközi befolyását növelni akaró Oroszország is és az önálló középhatalmi helyzetre vágyó Törökország is. A tömeges migráció problematikája pedig napi szinten jelent kihívást a mélyrepülésben lévő EU-nak.

Európa a maga erejéből semmiképpen sem tud kivergődni válságos helyzetéből. Külső tényezőként pedig egyedül az USA kezében lehetnek olyan kártyák, amelyek olyan új erőteret tudhatnak kialakítani, amely Európa számára is kínálhat új fogódzókat. Kínálhat - de ennek sok előfeltétele van. Mindenekelőtt az USA választások (elnök- és szenátusi választás) kimenetele. A Demokrata Párt egyértelmű győzelme nélkül ugyanis bár változni fog az Európát körülvevő nemzetközi erőtér, de semmiképpen nem Európa megerősödése irányában. Ám egy Demokrata győzelem se több kérdőjelnél. Tudjuk róluk, hogy tradicionálisan jobban érdeklődnek az európai kontinens iránt, mint ellenfeleik, de nem adták jelét annak, hogy koherens világpolitikai elképzelésük lenne s ezen belül lenne valamiféle markáns Európa-politikájuk. Ez majd csak egy esetleges új adminisztráció kialakítása során derülhet ki. Mennél előbb, annál jobban képes esetleg hatni a soronlévő német és francia választások tematikájára és kimenetelére. Mert európai (kormányzati és lakossági ) fogadókészség híján hiába lenne az USA adminisztrációnak szövetségesi terve Európával, az partnerek nélkül nem valósítható meg.

Arról természetesen szó sincs, hogy egy esetleges Demokrata adminisztráció talán létező koncepciójában Európának lenne központi helye. Ez csak - kényszerűségből - a két világháború következtében alakult így.a 20. században. Egy ilyen program középpontjában a nagy világgazdasági és világpolitikai kérdéseknek kellene állnia, amelyben egy megújuló Európa csak a logikus, nehezen nélkülözhető szövetséges szerepét kaphatná. Tehát rengeteg a "ha". Ám e nélkül a sorozatos "hák" nélkül elképzelhetetlen, hogy a következő években - de akár a távolabbi jövőben - Európa pozitív, stabilizáló tényező legyen a világpolitikában. Negatív tényező, konfliktus-góc viszont annál inkább lehet, hacsak eljelentéktelenedésével, belső viszályaival ki nem esik a "nagy játszmák" számottevő szereplői, tényezői közül.

1 megjegyzés: